Nem kell mérnöknek lenni a hardverépítéshez

Ön olyan neves világcégeknek is dolgozott dizájnerként, mint az Adidas, a Prada és a Whirlpool, most viszont azért jött el Budapestre, hogy tucatnyi fiatalt hardvert bütykölni tanítson. Mit tanulhattak a résztvevők?

Hatvan évvel ezelőtt a számítógép használatához érteni kellett a villamossághoz és a mechanikához, de idővel a programozók elkülönültek a hardveresektől, és ma már nem igazán beszélnek egymással. A workshopon részt vevők megtapasztalhatták, hogy egyre könnyebb a hardverrel dolgozni. Aki ért egy kicsit a szoftverekhez, tudását alkalmazni tudja egy hardveren is, és olyan eredmények születhetnek, amelyekhez korábban villamosmérnökre is szükség lett volna. Szerintem elindult egy új trend a világban, sokan visszatérnek a forrasztópákához. Mi pedig az Arduino projektben létrehoztuk azt az eszközt, amellyel a hardverek elkészíthetők. Így nem kell mérnöknek lenni a hardver megépítéséhez.

Miért mostanában indult be a hardverhekkelés, és nem öt vagy tíz évvel ezelőtt?

A kilencvenes évek közepétől volt egy nagy gazdasági növekedés az internetnek köszönhetően. Mindenki otthagyta az állását, hogy webfejlesztő legyen, aztán 2000-ben az egész összeomlott. Nagyon sok képzett ember, jó programozó elveszítette az állását, és közülük néhányan elkezdtek hardvert buherálni. Először azok vágtak bele, akik szerették volna újrahasznosítani a meglévő eszközeiket, aztán sokan rájöttek, hogy ez milyen kúl, hiszen a virtuális világot összeköthetik valami nagyon is létező eszközzel. Emellett az elmúlt években sok könyv jelent meg a hardverek hekkeléséről, elindult a Make magazin, felkarolták a mozgalmat.

Hogyan indult el az Arduino projekt?

A kontroller megtervezésekor nagyon ügyeltem az árra, azt akartam hogy körülbelül 20 euróba kerüljön, és a diákjaim akár tízet is tudjanak venni belőle. Dizájnereknek készítettük, ők pedig olyan dolgot akartak, amely egyszerű, könnyen kezelhető. Sokat dolgozunk a programnyelven is, hogy a felhasználónak ne kelljen sokat programoznia, és részint ezért is vagyok itt. A nyelvet ugyanis magyarok fejlesztik, itt Budapesten. Az Arduino egyébként nyílt forráskódú, azaz bárki áttervezheti, ha a módosítást utána közzéteszi, visszaadja a közösségnek. Ez az egyik első igazán sikeres nyílt forráskódú hardver, ami annak köszönhető, hogy nem csak egy kapcsolási rajzot töltöttünk fel az internetre, amit aztán senki sem csinál meg. Előre legyártjuk a modult.

A dizájnerek mire tudják használni az Arduinót?

Szerintem hatással lehet arra, miként tervezik meg a tárgyakat, mert el tudják készíteni a saját prototípusaikat. Ma a nagy vállalatoknál a dizájner megtervezi a formát, a mérnök a hardvert, a programozó pedig a szoftvert. Sok esetben a dizájner elmondja a mérnöknek, hogy mit kell megcsinálni, de végül valami egészen más jön létre. Az Arduinóval a dizájner elkészítheti a prototípusát, ami elég vacak, drótok lógnak ki belőle mindenfelé, de meg tudja mutatni a mérnöknek, hogy ha megnyom egy gombot, mi történik. Így talán el tudja érni, hogy a mérnök pontosan azt csinálja, amit szeretne.

Mennyien használják a kontrollert?

Eddig tizenkétezer darabot adtunk el, tehát már nem csak dizájnerek veszik, interakciós dizájnnal ugyanis világszerte néhány ezren foglalkoznak. Azért tudtunk ilyen sokat eladni belőle, mert láthatóvá váltunk az olyan blogokon, mint a Make. A hardvertervezők pedig rájöttek, hogy nem építik meg a saját kontrollerüket, ha meg is vehetik. Szóval a közösség egyre nagyobb.

Magyarországon is kapható? Szívesen vennék egyet, korábban a Lego Mindstorms robotkészletet néztem ki magamnak, de az tízszer drágább.

Spanyolországban ugyanezzel a problémával találkoztunk. Egy Madrid környéki középiskolában, ahol 12-13 évesek tanulnak, a tanárok robotok segítségével mutatták meg a fiataloknak ezeket a technológiákat. A Lego Mindstormsból azonban csak egyetlen készletet tudnak venni. Amikor megtudták, hogy az Arduinot megvehetik 20 euróért, Madrid városa elkülönített egy kis pénzt, a helyi Arduino csoport kifejlesztette a teljes tananyagot, és a tanárok most már ezt használják, és a robotokat olyan alkatrészekkel egészítik ki, amilyeneket éppen találnak.

Ha már a középiskolákban foglalkoznak ilyesmivel, könnyen elterjedhet a hekkelés.

Amikor megjelentek az első személyi számítógépek, hamarosan megjelentek a kiegészítőket áruló boltok, ahol értettek is a gépek szereléséhez. Hasonló rendszert szeretnék létrehozni, hogy minden szükséges modult meg lehessen venni. Csak össze kelljen dugni az alkatrészeket, és működjön.

Vannak olyan termékek is, amelyek erre a kontrollerre épülnek? Vagy csak reménykedtek benne, hogy valamikor ilyen is lesz?

Már van erre is példa. Mostanában tárgyalok egy francia kutatóval, aki néhány játékot készített. Most piacra akarja dobni, ezért legyártunk neki egy átalakított változatot, amelyben csak a szükséges alkatrészek vannak. Van ezen kívül egy New York-i vállalat, amely nagyon menő dizájnboltokban árul elég összetett játékokat. Nekik hatezer Arduinóra van szükségük.