További Hardver cikkek
A mi országunk sosem volt egy hardverfejlesztô nagyhatalom. Elvetélt, vagy halva született ötletek sokasága, porig égett chipgyár, nem kompatibilis PC-k, alkatrészáron is horribilis összegbe kerülô iskolaszámítógépek fémjelzik a túlzás nélkül is dicstelennek mondható utat, amit a technológiai forradalom nálunk be bírt járni. Kisebb részterületeken viszont van keresnivalónk, lásd az alábbi esélyes aspiránst.
|
| Téli Sándor nem az a típus, aki könnyen feladja az álmait |
A nemlétezô magyar hangkártyaipar paradox módon dicsô múltra tekinthet vissza, hiszen a 80-as évek legelején Szalay András jóvoltából mitôlünk került piacra az elsô háziszámítógépes (Sinclair ZX81-hez és késôbb Spectrumhoz használható) szintiillesztô egység - ma úgy mondanánk, MIDI-interfész, csakhogy akkor még nem volt MIDI! Ezt nem sokkal utána az elsô A/D és D/A követte (szintén a Szalay-mühelybôl), amit funkcionalitását tekintve körülbelül a SoundBlasterek ôsének lehet tekinteni.
Sándor barátunk elôtt ez a sztori aligha lebegett vezérlôként, hiszen ô nem a zene irányából jött, egyszerüen csak szerette volna a SID-et átmenteni a PC-s korszakba. Ehhez képest a HardSID fejlesztése zenészszempontból egy egyszerü, ám nagyon jól használható, kiérlelt koncepció mentén haladt, illetve halad most is. A kártya ugyan már kész, müködik, megvásárolható! (99 dolláros áron már 55 darab ment el, döntôen külföldre, mondja Sándor jogos büszkeséggel), de még jópár dologgal adós az alkotó. A Windowsos MIDI-meghajtó még messze van a tökéletestôl, és a komolyabb beinduláshoz szoftveres hangprogramozó kezelôfelület is kell, a munka gôzerôvel folyik rajtuk jelenleg is. Ami már tutira megy, az az, hogy számos C64-emulátor direktben kezeli a kártyát, így a retróbajnokok eredetiben hallgathatják az Impossible Mission, a Caesar Cat, és a többi klasszikus játék zenéit (remélem, jól emléxem a címekre...)
Hardverügyileg sem áll le a dolog, prototípusszinten már majdnem kész az a külsô egység, ami egyszerre 16 darab HardSID-et képes fogadni, így bizony egy egész
gigantikus analóg szintirendszerhez jutunk, 48-as maximális polifóniával. Ha mással nem, ezzel biztosan felülmúlja a kártya legfôbb riválisát, a svéd SIDStationt, ami
nem más, mint egy különálló dobozba épített, SID-re épülô szintimodul, a 99-es év egyik nemzetközi hangszerszenzációja.
Sándort a gyártásról is kérdeztük. "Minden egyes kártyát kézzel szerelek össze. Ez még nem az a darabszám, ahol gyártósort érdemes igénybevenni." Persze a legnagyobb problémát a SID-ek beszerzése jelenti, hiszen a chipet már régesrégen kivonták a forgalomból. Az egyetlen esély: régi, kidobásra váró Commodore 64-esek beszerzése, ez azonban nagyobb tételben nem egyszerü.
Az Index elhatározta, hogy segít Sándornak: ha valakinek, fölösleges, régi, esetleg akár müködésképtelen C64-es van a birtokában, és attól esetleg fájó szívvel, de megválna, kérjük, jelezze szándékát itt, és mi cserébe egy Index-pólót és egy Törzsasztal CD-t adunk, a gépet pedig eljuttatjuk a Hard Software-hez (ez Sándor cége).
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
