Commodore: A legenda újjáéled

Az otthoni számítógépek közül a legtöbbet minden kétséget kizáróan a Commodore 64-esből adták el. A kultikus darab a piacra történő bevezetése után két évvel megdöntötte az eladási rekordot, és 1982-től 1993-ig tartó pályafutása során legalább 22 millió darabot értékesítettek belőle világszerte. Ma szinte hihetetlen ez a tény, hiszen egy olyan gépről van szó, amelyen - több mint tíz éven keresztül - ez enyhe fazonigazításon kívül gyakorlatilag semmit sem változtattak, magyarán az első példány ugyanazt tudta, mint legutoljára előállított társa. A gép még a Guiness Rekordok Könyvében is helyet kapott, példátlan eladási darabszámnak köszönhetően. A siker azzal magyarázható, hogy a masina tudásában egészen forradalmit nyújtott a maga idejében, ennek ellenére mindenki számára hozzáférhető volt az alacsony ára miatt. A memóriája 64 Kbájtos volt, amely eleinte még nagyon komoly fegyverténynek számított. Nagyfelbontású grafikus üzemmódokra volt képes, sprite-okat kezelt, emellett 16 színű palettáról válogathattunk. Az IBM PC-hez ekkor még külön CGA videovezérlőt kellett vásárolni, ha színeket akartunk látni a képernyőn (ráadásul a CGA 320x200-as felbontásban így is csak 4 színt volt képes megjeleníteni). Nem feledkezhetünk el a SID-ről (Sound Interface Device) sem. Ez a vezérlő gondoskodott a hangról, méghozzá nem is akármilyen minőségben. Hasonló színvonalat az IBM csak 1987-ben, az Adlib hangkártya megjelentetésével tudott produkálni. Mindezt a vásárlók azzal honorálták, hogy a kezdeti kissé borsos ár drasztikus csökkentése után milliószámra vásárolták az így egyfajta népszámítógéppé vált terméket. A nyolcbites csoda nagyjából a Commodore cég bukásával egyidőben, 1994-ben tűnt el a boltok polcairól. Azonban máig rengeteg veszik újra elő, vagy fogalmazhatunk úgy: el sem tették, sőt, máig jelennek meg rá új játékok! Talán a legizgalmasabb fejlemény a masina utóéletében, hogy egy lelkes hölgy, Jeri Elsworth fogta magát, és időt és fáradtságot nem kímélve, poraiból újjáélesztette a mesebeli főnixet.

A Commodore One jelenlegi formájában

A készülő termék a Commodore One nevet kapta, és gyakorlatilag a C64 2002-es, továbbfejlesztett változata. Azon túl, hogy megőrzi a C64 összes képességét, bővült a tudása. Mivel maga a Commodore One egy alaplap, a felhasználónak kell hozzá micro ATX típusú házat, ATX tápot, meghajtó(ka)t, PS/2 billentyűzetet, egeret és SVGA monitort kötni. A C1-et 65c816-os processzor hajtja, amely megközelítőleg 20 MHz-en fut, és kompatibilis a 6502-es processzorral. Tartalmaz egy másodlagos 6502-es processzort is, az I/O támogatásához. A rendszersín 50 MHz-es. A C1 SuperVIC grafikus lapkája a VIC-II kompatibilitáson túl további grafikus üzemmódokat is kínál. A klasszikus SID is továbbfejlesztett változatban kapott helyet a gépben: a MonsterSID már 16 sztereó SID (1-8 bal, 9-16 jobb) csatornát biztosít. A gépben 32 Mbájt memória lesz, amiből 16 Mbájt áll a fő processzor rendelkezésére, míg a másik 16 Mbájtot a videovezérlő használhatja, és további 64 Kbájtot kap a MonsterSID. Természetesen nem hiányozhatnak a joystick-portok sem. Maga az operációs rendszer (a UNIX/QNX-szerű Wings) Compact Flash memóriakártyán kap helyet. A projekt anyagi támogatását és a termék terjesztését az Individual Computers nevű cég vállalta. Az árról annyit lehet tudni, hogy 200 dollár (kb. 60 ezer Ft) alatt lesz.