|
|
Az otthoni számítógépek közül a legtöbbet minden kétséget kizáróan a Commodore 64-esből adták el. A kultikus darab a piacra történő bevezetése után két évvel megdöntötte az eladási rekordot, és 1982-től 1993-ig tartó pályafutása során legalább 22 millió darabot értékesítettek belőle világszerte. Ma szinte hihetetlen ez a tény, hiszen egy olyan gépről van szó, amelyen - több mint tíz éven keresztül - ez enyhe fazonigazításon kívül gyakorlatilag semmit sem változtattak, magyarán az első példány ugyanazt tudta, mint legutoljára előállított társa. A gép még a Guiness Rekordok Könyvében is helyet kapott, példátlan eladási darabszámnak köszönhetően. A siker azzal magyarázható, hogy a masina tudásában egészen forradalmit nyújtott a maga idejében, ennek ellenére mindenki számára hozzáférhető volt az alacsony ára miatt. A memóriája 64 Kbájtos volt, amely eleinte még nagyon komoly fegyverténynek számított. Nagyfelbontású grafikus üzemmódokra volt képes, sprite-okat kezelt, emellett 16 színű palettáról válogathattunk. Az IBM PC-hez ekkor még külön CGA videovezérlőt kellett vásárolni, ha színeket akartunk látni a képernyőn (ráadásul a CGA 320x200-as felbontásban így is csak 4 színt volt képes megjeleníteni). Nem feledkezhetünk el a SID-ről (Sound Interface Device) sem. Ez a vezérlő gondoskodott a hangról, méghozzá nem is akármilyen minőségben. Hasonló színvonalat az IBM csak 1987-ben, az Adlib hangkártya megjelentetésével tudott produkálni. Mindezt a vásárlók azzal honorálták, hogy a kezdeti kissé borsos ár drasztikus csökkentése után milliószámra vásárolták az így egyfajta népszámítógéppé vált terméket. A nyolcbites csoda nagyjából a Commodore cég bukásával egyidőben, 1994-ben tűnt el a boltok polcairól. Azonban máig rengeteg veszik újra elő, vagy fogalmazhatunk úgy: el sem tették, sőt, máig jelennek meg rá új játékok! Talán a legizgalmasabb fejlemény a masina utóéletében, hogy egy lelkes hölgy, Jeri Elsworth fogta magát, és időt és fáradtságot nem kímélve, poraiból újjáélesztette a mesebeli főnixet.
|
A Commodore One jelenlegi formájában
|
A készülő termék a Commodore One nevet kapta, és gyakorlatilag a C64 2002-es, továbbfejlesztett változata. Azon túl, hogy megőrzi a C64 összes képességét, bővült a tudása. Mivel maga a Commodore One egy alaplap, a felhasználónak kell hozzá micro ATX típusú házat, ATX tápot, meghajtó(ka)t, PS/2 billentyűzetet, egeret és SVGA monitort kötni. A C1-et 65c816-os processzor hajtja, amely megközelítőleg 20 MHz-en fut, és kompatibilis a 6502-es processzorral. Tartalmaz egy másodlagos 6502-es processzort is, az I/O támogatásához. A rendszersín 50 MHz-es. A C1 SuperVIC grafikus lapkája a VIC-II kompatibilitáson túl további grafikus üzemmódokat is kínál. A klasszikus SID is továbbfejlesztett változatban kapott helyet a gépben: a MonsterSID már 16 sztereó SID (1-8 bal, 9-16 jobb) csatornát biztosít. A gépben 32 Mbájt memória lesz, amiből 16 Mbájt áll a fő processzor rendelkezésére, míg a másik 16 Mbájtot a videovezérlő használhatja, és további 64 Kbájtot kap a MonsterSID. Természetesen nem hiányozhatnak a joystick-portok sem. Maga az operációs rendszer (a UNIX/QNX-szerű Wings) Compact Flash memóriakártyán kap helyet. A projekt anyagi támogatását és a termék terjesztését az Individual Computers nevű cég vállalta. Az árról annyit lehet tudni, hogy 200 dollár (kb. 60 ezer Ft) alatt lesz.
Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!