A Dell XPS sorozatnak elvileg semmi értelme, olyan, mint a Phateon a Volkswagennek. Luxusnépautó? Na ne már, fenébe vele, meg is bukott rendesen. A Dell arról híres, hogy olcsón adja el számítógépeit, erre létrehozza a felsőkategóriát, amelyikben kizárólag drága konfigurációkat lehet találni. Ez itt a lábamnál például 414 ezer forintba kerül, pedig nem tud olyan sokat. Viszont piszok jól néz ki.

Evőeszköz mellé

Hogy mégsem volt értelmetlen megszülni a szériát, azt pont a Dell népszámítógép-jellege okozza: ezeknél minden megfordul, kapcsolatban állnak mindegyik nagy gyártóval, így nem ügy összeválogatni a legjobb alkatrészeket, megszórni a házat némi exkluzivitással, aztán pofátlanul drágán eladni az egészet.

Az M1210 pc-s laptopok között kimondottan jól néz ki, ha üzletember lennék, és munkavacsorázni indulnék, biztosan megnyugtatna, ha ilyen lógna ki a zsebemből. Mondjuk ahhoz talán nagy, de 12 coljával mindenképp a kisebb gépek között van a Dell, igaz, a tolerálhatónál valamivel vastagabb. Kívül jó anyagok borítják a házat, ráadásul ügyes elrendezésben, nem mennék bele, egyszerűen szép. Kár, hogy a fekete felületen meglátszanak az ujjlenyomatok. Belül nem bonyolították túl a dolgot, de pont ez a jó: letisztult, szürke dizájn, remekül mutatna azon a bizonyos munkavacsorán az ezüst evőeszközök mellett.

Amilyen kicsi a kijelző, akkora a felbontása: 1280-szor 800 bőven elég 12 colon, ráadásul fényerőből is van bőven. Kár, hogy amire rá van kötve, az viszont szánalmas: az Intel GMA 950-es integrált grafikus mag egyszerűen méltatlan a felsőkategóriás laptopba, gyenge, lassú, ciki. Persze hétköznapi alkalmazásokhoz bőven elég, de ha már egyszer 414 ezret kifizetek egy hordozható gépre (én ugyan nem), akkor elvárom, hogy böszme grafika legyen benne, még ha nem is használom soha. Lényegesen jobb választás a géphez rendelhető 7400-as Geforce, viszont attól meg drágább lesz az M1210.

Gombok mindenütt

A billentyűzet elég jó, csak a „k”-t nem akarja bevenni, a touchpad ügyes, meg béna is egyszerre: kellően érzékeny, nem ragad hozzá a bőr, és finoman irányítható, viszont túlságosan kicsi, ráadásul egy süllyesztésbe került, így ha a képernyő közepéről a Start menüre akarjuk húzni az egeret, akkor legalább kétszer beleakad a perembe az ujjunk.

Mint a többi, középkategóriától felfelé kapható Dell-laptop, úgy ez is médialejátszós, az irányítást a gép elején található gombokkal intézhetjük, úgy, ahogy. Ezek ugyanis elég vékonyak, nehéz megnyomni őket, de legalább ott vannak. Az egyetlen gombnyomással elérhető médiafelület letisztult, szimpatikus, és azt az érzetet kelti, hogy az M1210 tulajdonosa különleges, nem csak egyike a tipikus windowsos felhasználóknak. Ez fontos, mert amúgy Microsoft operációs rendszere a leggyengébb láncszem. A laptop még XP-vel érkezett, de a modern hardver és az elegáns forma mellett úgy mutatnak a pixeles ikonok, mint egy Laborghini kereke alatt a kutyaszar. Vistával biztosan jobb lesz. De az M1210 folyamatosan különbözni akar, ezt bizonyítja, hogy saját XP-hátteret kapott, a fekete alapon ezüstösen csillogó XPS felirat legalábbis más, mint a megszokott dombos táj.

Érdekesség, hogy a médiafelület a gép bekapcsolása nélkül is elérhető, csak ennek nem sok értelmét látom: ugyanannyi ideig tart a center felállása, mintha az operációs rendszert indítanánk el, csak nem tudunk egyetlen gombnyomással kilépni, aztán trollokat gyilkolni wc-kefével.

Az akku ugyanolyan szar, mint a világ összes laptopjában. Nem mintha társaihoz képest nem bírná sokáig, de ez az iparág már csak ilyen: tíz évvel ezelőtt mindenki azt hitte, hogy mára napokig bírják majd az akksik, aztán nem, egy James Bondot azért meg lehet nézni rajta, vagy kisebb fényerővel összejöhet négy óra szövegszerkesztés, de ennél többre nem érdemes számítani

Követ a kamera

A beépített webkamera közepes minőségű, szabadtéren, vagy ragyogó napfény mellett jó képet ad, de normál körülmények között erősen zajos. Az viszont tetszett, hogy kifelé fordítható, ilyenkor a beszélgetőpartner azt látja, amit mi, a kép meg automatikusan megfordul, nem fejre állt világot küldünk át. A mellékelt szoftver amúgy is jópofa, beállíthatjuk például, hogy mindig az arcunk legyen a középpontban. A kattintás után öröm szívatni a gépet, kilengés jobbra, kilengés balra, felülre, alulra, és a kamera követ, többé-kevésbé, a rendszer nem tökéletes, de használható.

Ugyanez igaz a beépített hangszórókra is, végszükség esetén meg lehet hallgatni velük a zenéket, és a középkategóriánál bőven többet tudnak, de 150 ezer forinttal kevesebbért lehet már olyan laptopot kapni, aminek a hangzása kevésbé emlékeztet a Szokol rádióéra. Persze az is csak alulról súrolja az élvezhetőség határát, szóval tökmindegy.

A gép processzora hozza a minimumot. Persze a kétmagos 1,66 gigahertzes Core 2 Duo nem egy gyenge darab, de ebben a kategóriában kevesebbel pofátlanság lenne előállni. A fél gigabájt memóriára ugyanez az igaz, a 80 gigabájtos merevlemez pont elég, de nem sok.

Zajos, de hideg

Végeztem pár tesztet, a 2 gigahertzes Core Duóval, ugyanennyi memóriával és ugyanilyen grafikus maggal szerelt laptopomhoz képest 15 százalékkal nyújtott kevesebbet a gép Super PI alatt, pedig az én gépem 40 százalékkal olcsóbb, és egy meglehetősen exkluzív márka terméke. Kipróbáltam a Doom 3-at is, de más ne tegye, 640x480-as felbontásban közepes részletesség mellett csak 13 képkocka jött össze másodpercenként, ami a játszhatatlanság szinonimája.

Az M1210 kissé hangos, viszont hűvös. A gyártók ezzel a két változóval dolgoznak, hétköznapi használat során nekem a csöndesebb gépek a szimpatikusabbak, most, hogy az ölemben van a laptop, és úgy írom a cikket, szívesen elviselem a Dell halk surrogását a hűvös borításért cserébe.

Ha valakinek nem fontos a százszázalékosan stabil Windows-futtatás, tudnék jobb vételt ajánlani, de a felhasználók 98 százaléka nem ilyen. Ennek a többségnek viszont nem rossz ajánlat az M1210, főleg a gazdag sznoboknak, akik úgy akarnak különbözni, hogy közben mégsem. Jó forma, sok extra, elfogadható teljesítmény, ráadásul a tömegek számára elérhetetlen ár. Azért az erősebb grafikus mag nem ártana mellé. Csak bosszantásul: az Egyesült Államokban ezzel a grafikus maggal, 2 gigahertzes processzorral és egy gigabájt memóriával 290 ezer forintba kerül az M1210, na, az egy igazán jó vétel.

A gépet a HRP-től kaptuk tesztelésre.