Az Intel tartja az ígéretét: kétévente új processzorcsaládot, kétévente új gyártástechnológiát vezet be. 2006-ban jelent meg a Pentiumokat leváltó Core 2-es, amivel véget ért a vállalat évekig tartó, megaláztatásokkal teli időszaka: az új csip végre képes volt felvenni a versenyt a konkurens processzoraival. Az AMD Athlonok már a kezdetekben is alig bírták tartani a lépést, aztán a Core 2-esek egyre fejlettebbek, egyre erősebbek lettek, az AMD lemaradása egyre fájóbb volt. Hiába dobta piacra a kisebbik processzorgyártó az Athlonok utódját, a Phenomokat, mert a tavaly bemutatkozott, 65 nanométeres csíkszélesség helyett már 45 nanométeren gyártott Core 2-esek mellett nem tudtak labdába rúgni.
Az AMD egyetlen kategóriában őrizte meg előnyét: bár a csipek lassabbak voltak, rendszerszinten kiegyensúlyozottabban viselkedtek, ami főleg a szerverbizniszben szerzett sok vásárlót a vállalatnak. Ennek a korszaknak azonban vége.
Az Intel ugyanis ebben a hónapban piacra dobja a Core 2-esek utódját, a Core i7-eseket, amik alapvetően két jellemzőben különböznek elődeiktől: integrált memóriavezérlőt kapnak és gyorsabban kommunikálnak a rendszer többi elemével. Éppen azokban a kategóriákban erősítenek tehát, amikben az Intel jelentős lemaradásban volt. Persze egyúttal ezek azok a területek, amiket az átlagos júzerek kevéssé érzékelnek.
Már nyilvánosságra kerültek az első tesztek, amikből kiderül, hogy a Core i7-esek a legtöbb esetben lényegesen gyorsabbak minden ma kapható x86-os csipnél. Ahogy a Prohardver tesztjéből kiderül, az új Core processzoroknak sikerült nemcsak a teljesítmény, de a fogyasztás tekintetében is felülmúlni a rivális Phenomokat.
Az eredmények magukért beszélnek: ha a 2,66 gigahertzes Core 2 Quad eredménye felel meg a 100 százaléknak, akkor a szintén 2,66-os Core i7 fotó- és videofeldolgozás közben 121 százalékos eredményt ért el. A Prohardver több szoftverrel is kipróbálta a csipet, ahogy a 3D-s modellezőképességet is alaposan tesztelte, amiben 124 százalékos eredményre volt képes a Core i7-es. Játékok futtatásakor, ahol sokat számít a grafikus gyorsító teljesítménye, már nem volt ekkora a különbség, a 2,66-os Core i7-920-as 107 százalékos eredményt ért el.
Az alapos teszt szerint az újdonság előnye átlagosan 17 százalékos elődjéhez képest, igaz, a fogyasztás is nőtt ennyivel – valós környezetben tehát még nem sikerült bebizonyítani, hogy azonos fogyasztás mellett 20-40 százalékos az újdonság előnye. Ugyanakkor messze vagyunk még attól, hogy a korábban Nehalem kódnéven ismert processzor minden erőtartalékát kihasználnák a szoftverek, a későbbiekben további gyorsulás várható, különösen a jövőre érkező 32 nanométeres példányokkal.