Elvis él, csak robot

Nemcsak a nagyoké, a Samsungé, a Nokiáé meg a Microsofté a CES, hanem a szórakoztató elektronika napszámosaié, a megszállottaké, akik időt és fáradságot nem kímélve fejlesztik ki jobbnál jobb ötleteiket, amelyek aztán vagy a kukában kötnek ki, vagy valamelyik multi fejlesztőrészlegénél. Napszámosból a legtöbbet a konzumelektronikai expó második legfontosabb helyszínén, a Venetian kaszinó aljában lehet találni: ide gyűlnek azok, akiknek csak egy talpalatnyi standra van szükségük, hogy bemutassák a világnak, mire jutottak a sufniban a tavalyi CES óta.

A hatalmas terem boxaiban egymás hegyén-hátán tipródnak a soha nem hallott nevű koreai, kínai és japán cégek. Van, amelyik tökéletes Ipod- és LG-koppintásokkal áll elő, van, amelyik meg csak egy áramkörrel, két egymáshoz kötött merevlemezzel vagy egy gyanús kinézetű antennával. Becsúszik közéjük egy-egy helyi erő is: vegyük például a 2 Wheel Tunes (dallamok két kerékre) nevű garázscéget, amelynek hómpédzse már van ugyan, rendes emailcíme még nincs, mégis itt nyomul a CES-en egy egyszemélyes standon, ahol a fő látványosság egy alaposan felcsicsázott Harley Davidson. És a termék? A termék maga nem más, mint egy a Harley kormányára csavarozott Ipod, két apró hangszóróval, amelyekből körülbelül olyan meggyőző erővel nyivákol a Steppenwolf, mint egy halálra ítélt Szokol rádióból. Nyilván csak álló motorral lehet hallgatni, szélcsendben.

A szomszédban egy másik innovátor már komoly, kétfős stábbal hirdeti kamerapáncélnak elnevezett termékét, amelyről a kedvünkért bemutatott demonstrációból kiderül, hogy valójában egy a fényképezőgépre erősíthető esernyő, és az időjárás viszontagságaitól hivatott megvédeni a fényképezőgépet. Lehet, hogy a feltaláló félbolond, de az is lehet, hogy jól tapintható piaci nisre tette rá kezét, lényeg, hogy itt van a CES-en, az övéi között.

Trendek szaga a levegőben

A további meglepő találmányokat számba véve három jól érzékelhető trend látszik kibontakozni a Venetianben kavargó káoszból: az Apple Ipodjára épülő kiegészítő iparág, a robotika, illetve a szék-fotel szegmens előretörése.

Az első trendet magyarázni sem kell: minden harmadik standon valamilyen Ipodhoz való kütyüt árulnak (a legjobb nevű versenyző a Shenzhen Innov Kingwon A/V. Co., Inc., tessenek sokszor egymás után elismételni), a szimpla tokoktól a hátizsákokon át a méretükkel lenyűgöző hangrendszerekig, és mint láttuk, a Harley Davidsonig.

A második áramlat nem új keletű, és nem is CES-specifikus, mégis nagyszerű látvány ennyi robot egy rakáson. A robotporszívókat már az Index is tesztelte, de most a legnagyobb név, az Irobot mellett új versenyző tűnt fel: a Microrobot nemcsak porszívózik, hanem fel is mos, és a padlóba épített vonalkódok alapján tájékozódik. Méltó partnere R2D2-nak, aki ezúttal projektor formájában tűnt fel a CES-en a Nikko Home Electronics jóvoltából, egy fehér műanyag egyenruhás birodalmi katona társaságában. Robotból van még vagy egy tucat, így a Robosapien és annak különböző mutációi, illetve kifejezetten aranyos, panda alakú robotok. A király persze még mindig Elvis, aki ugyanolyan buta, mint a többi robot, viszont a gyártó WowWee szerint a király „mindmáig legautentikusabb” imitátora. Ezt az is bizonyítja, hogy minden idők leghosszabb barkójú robotja négy különböző üzemmódban működik. „Élőre” állítva például magától mozog, reagál a hangra, és csípős, Elvishez méltó megjegyzéseket tesz, „Monológ” üzemmódban érdekes történeket mesél saját életéből. Hát nem pont így képzelte Asimov a robotikát, de itt tartunk.

Az elektronikus szék- és fotelipar reprezentánsai egyszerre két irányzatot lovagolnak meg. Egyik részük a masszázs irányából közelít a megoldáshoz; a legkreatívabban talán a Sanyo Fisher, amely egyből Zero-Gravity készülékkel állt elő. Nem kell megijedni, ez még nem az antigravitációs fotel, csak arról van szó, hogy a szék olyan üléspozíciót állít elő, amelyet az ember magától is felvesz a súlytalanság állapotában, így - legalábbis a gyártó által emlegetett orvosok szerint - jobban áramlik a testben az oxigén és a vér.

A szék- és fotelipar másik előretörési pontja természetesen a számítógépes játékokhoz kötődik. Ezen a területen fej fej mellett – és szomszédos standokon - küzd a Rocker és a Boomchair, amelyek nem is túl drágán, 50-150 dollárért árulják az immerzív élményt. Gyorsan ki is próbálom, beleülök a legdrágábbikba: már abba belerezeg a májam, hogy beindul a Gears of War. A kontroller becsületesen vibrál, közben a székbe épített hangszórókból süvítenek a golyók, szerencsére lelőnek, mielőtt maradandó egészségkárosodást szenvednék.

Ahogy eljövök, a Venetian elé egymás után sorolnak be a limuzinok, és szállnak ki belőlük a további kiállítók. Minden első geek kinézetű öltönyös a fülére tapasztott mobillal, minden második fekete garbós-pocakos, szivarral. Utóbbiak már az Adult Entertainment Expo kiállítói, szerdán kezdenek ugyanitt a Venetianben, közvetlenül a CES melletti teremben. Hiú, álságos, kivagyi egy város ez, gondolom, de aztán szerencsére találkozom Las Vegas legőszintébb emberével. Van remény.

Mesdames et Messieurs,

Drámai események sorozata borzolta a kedélyeket szerda hajnalban a Las Vegas-i New York kaszinóban. A központi ruletteasztalnál addig békésen szundikáló játékosok különös jövevényre lettek figyelmesek, aki zsetonok helyett egyből, mondhatni vagányul, egy tízdolláros bankjegyet helyezett a fekete (noir) színre. Ekkor a rulettgolyó elindult sorsdöntő útjára...

Ugye emlékeznek, már kétszer is arra buzdítottuk önöket, szavazzanak, a pirosra vagy a feketére tegyünk vegasi ámokfutásunk egyes állomásain. Az első alkalommal 908-an a pirosat választották a 871 feketehívő ellenében, így a rossz emlékű Paris kaszinóban a fekete 4-essel mindent elveszítettünk, amit csak mertünk. A második szavazáson azonban, ha szoros versenyben is, de 758-752-re a fekete nyert, így mit volt mit tenni, célba vettük Manhatttan papírmasé hasonmását; a többit már sejthetik. Rien ne va plus... trente-trois, noir, gagne! Minden kedves feketére szavazó olvasónak gratulálunk!

Ami viszont ezután következett, koromfekete betűkkel íródik a vegasi New York kaszinó krónikáiba. Vérszemet kaptunk ugyanis. Bár az eredeti tízdollárost józanul visszavettük, a teljes nyereményt, tíz dollárt immár zsetonokban, fennhagytuk a feketén, hogy fel is szisszent bele a New York kaszinó végletekig disztingvált közönsége. Rien ne va plus... vingt-huit, rouge, elbuktuk. Hát köszönjük szépen. De mivel a kollektív intelligencia egyelőre holtversenyben áll a szerencsével, tegyünk még egy próbát: szavazzanak, piros legyen, vagy fekete! Mesdames et Messieurs, faites vos jeux! És miközben a gombot nyomják, ne feledjék: együtt sírunk. A többit már sejthetik.