Egy kiloszó és a piarista Didaktomat

Ha embertelen eszköznek tartja a nádpálcát, látogasson el gyorsan a Mérföldkövek a számítástechnika történetében című kiállításra, és tekintse meg a Didaktomat feleltetőgépet. A hatalmas kísérleti vasdarab, tudományos nevén "jelfogós didaktikai automata" a tananyag számon kérésére szolgált a hatvanas években, és ahogy ott terpeszkedik a vitrinben, nem kell hozzá sok fantázia, hogy az ember a kapcsolókhoz és potméterekhez hozzáképzeljen egy zsinórt, a zsinórba a kettőhúszat, a zsinór végére meg gyermekkori önmagát, ahogy remegve küzd az egyszereggyel.

Ijesztő külseje ellenére a Didaktomat humánus eszköz volt: a budapesti Piarista Gimnázium legendás tanára, Kovács Mihály kezei közül került ki csakúgy, mint társai, a Hőtermi példák című jelfogós kibernetikai játék vagy a Heuréka számkitalálós gép, amelyre a készítők fekete zománcfestékkel mázolták rá a feliratot, a feladvány írógéppel készült sárga papírra, és cellux rögzíti a berendezéshez. "Gondolj egy számot, ami egyjegyű! Adj hozzá 1-et! Emeld négyzetre! Adj hozzá 1-et! Vond ki a gondolt szám négyzetét! A kapott szám jelzésére megkapod a gondolt számot." És ezek még csak a kezdetek voltak.

Fehérek között egy kibernetikus

A mérföldkő-kiállítást meleg, baráti légkörben nyitotta meg Kovács Kálmán informatikai miniszter hétfő délután, és bár tömegeket nem vonzott az esemény, olyan illusztris vendégek tették rajta tiszteletüket, mint Jánosi Marcell, a nem hajlékony hajlékonylemez feltalálója és Kovács Győző, a magyar számítástechnika doyenje, a kiállítás egyik szervezője, aki itthon az elsők között kezdte gyűjteni a vasat és a fémet. Az igazi sikert azonban Képes Gábor, az Országos Műszaki Múzeum (OMM) munkatársa aratta, aki saját Neumann János-tematikájú novelláját adta elő a rendezvény egy stratégiai pontján.

"Van egy versem, amit BASIC nyelven írtam, de úgy döntöttem, nem olvasom föl, mert azt rajtam kívül csak a jelenlévő számítógépek értenék" - mondta Képes, aki azért az Index rendelkezésére bocsátotta két számítástechnikai ihletésű versét ("kormányzók között volt kormányos Neumann/s fehérek között egy kibernetikus" [Neumann János üdvözlése]; lépj szövetségre géppel és egérrel/tiszta ésszel egy rágcsáló-világban" [Leltári szám].

A Kozma nem jöhetett

A lírikus elkötelezettségét az érti igazán, aki szembesül a bejáratnál terpeszkedő mosógépnyi monstrummal, az első magyar elektroncsöves számítógép, az M3 operatív memóriájával. A mágnesdob kapacitása egy egész kszó (igen, kszó, kiloszó, vagyis ezer szó) volt, és másodpercenként úgy ötven szót (31 bitet) tudott a memóriából kiolvasni, ami embertől ma is csoda lenne, géptől ma már csalódás. Az M3-at egyébként 1957-től egészen 1959-ig építette az MTA Kibernetikai Kutatócsoportja úgy, hogy a logikai áramköröket a Szovjet Tudományos Akadémia szállította. Sajnos maga az M3 egészben nem látható, és nem jutott el a kiállításra az a gép sem, amelyet a készítő Kozma László tiszteletére a bennfentesek csak "a Kozmának" emlegetnek. A Kozmát nem engedte ki a kezei közül a Műszaki Múzeum: az igazgató, Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet elmondta, a gép, "az abszolút nemzeti kincs" olyan rossz állapotban van, hogy nem merték kitenni a szállítással járó tortúrának.

A kiállítás, amely Pécsről érkezett Budapestre és Székesfehérvárra tart, a nagyvasakon kívül természetszerűleg felvonultatja a közelmúlt plasztikba álmodott remekműveit, a ZX Spectrumot, a Commodore-t sőt az MK-27-es magnetofont és a Rubik-féle bűvös kockát is, de az igazi szépség azokban a darabokban érhető tetten, amelyekkel a magyar népgazdaság próbálta felvenni a versenyt a kibernetikában utcahosszal vezető, dekadens nyugattal. Közelről megtekinthető a Primo A, az első magyar kommersz házi számítógép 1984-ből - a dizájn gyerekjátéknak még ma is elmenne, de a gép sajnos csak fekete-fehéret tudott, így nem bírta a versenyt a gatyakorcban Bécsből becsempészett Spectrumokkal.

Meglepetés a Cordata SX, az egyik első itthon kapható hordozható IBM-klón, magyarul laptop a nyolcvanas évekből. Az arasznyi fekete-fehér képernyőhöz legalább tízkilós önsúly járult, amitől a gép pontosan annyira volt hordozható, mint egy mai desktop. Méltóságteljes, a legjobb kortárs stúdiók letisztult formatervét idézi a Homelab 3 (teljes nevén Homelab 3 Basic Rew. 3-1), Lukács József és Lukács Endre saját építésű házi számítógépe. A kiállítók szerint a Lukács testvérek voltak a Macintoshokról elhíresült Jobs-Wozniak páros hazai reinkarnációi, azzal a kiegészítéssel, hogy ők nem garázsból, hanem gardróbból indultak - még az is lehet, hogy az iMac-verő vason dolgoznak éppen.

A Mérföldkövek a számítástechnikában című kiállítás, amely az Országos Műszaki Múzeum és magángyűjtők jóvoltából állt össze, augusztus 29-től október 8-ig tekinthető meg minden nap 8 órától este 10-ig, vasárnap kivételével Budapesten, a Hallgatói Információs Központban (VIII., Reviczky u. 6.)