Árpád
-2 °C
3 °C

Egy kiloszó és a piarista Didaktomat

2005.08.30. 10:08
A fele már történelem, a fele még csak retró - meglepetések és sztenderd darabok várják a Műszaki Múzeum számítástechnikai kiállításának látogatóit. Félelmetes feleltetőgép, másodpercenként 31 bitet olvasó memória és Neumann János ihlette líra egyenesen a Reviczky utcából.

Ha embertelen eszköznek tartja a nádpálcát, látogasson el gyorsan a Mérföldkövek a számítástechnika történetében című kiállításra, és tekintse meg a Didaktomat feleltetőgépet. A hatalmas kísérleti vasdarab, tudományos nevén "jelfogós didaktikai automata" a tananyag számon kérésére szolgált a hatvanas években, és ahogy ott terpeszkedik a vitrinben, nem kell hozzá sok fantázia, hogy az ember a kapcsolókhoz és potméterekhez hozzáképzeljen egy zsinórt, a zsinórba a kettőhúszat, a zsinór végére meg gyermekkori önmagát, ahogy remegve küzd az egyszereggyel.


Nézegessen elavult kütyüket!
Ijesztő külseje ellenére a Didaktomat humánus eszköz volt: a budapesti Piarista Gimnázium legendás tanára, Kovács Mihály kezei közül került ki csakúgy, mint társai, a Hőtermi példák című jelfogós kibernetikai játék vagy a Heuréka számkitalálós gép, amelyre a készítők fekete zománcfestékkel mázolták rá a feliratot, a feladvány írógéppel készült sárga papírra, és cellux rögzíti a berendezéshez. "Gondolj egy számot, ami egyjegyű! Adj hozzá 1-et! Emeld négyzetre! Adj hozzá 1-et! Vond ki a gondolt szám négyzetét! A kapott szám jelzésére megkapod a gondolt számot." És ezek még csak a kezdetek voltak.

Fehérek között egy kibernetikus

A mérföldkő-kiállítást meleg, baráti légkörben nyitotta meg Kovács Kálmán informatikai miniszter hétfő délután, és bár tömegeket nem vonzott az esemény, olyan illusztris vendégek tették rajta tiszteletüket, mint Jánosi Marcell, a nem hajlékony hajlékonylemez feltalálója és Kovács Győző, a magyar számítástechnika doyenje, a kiállítás egyik szervezője, aki itthon az elsők között kezdte gyűjteni a vasat és a fémet. Az igazi sikert azonban Képes Gábor, az Országos Műszaki Múzeum (OMM) munkatársa aratta, aki saját Neumann János-tematikájú novelláját adta elő a rendezvény egy stratégiai pontján.

"Van egy versem, amit BASIC nyelven írtam, de úgy döntöttem, nem olvasom föl, mert azt rajtam kívül csak a jelenlévő számítógépek értenék" - mondta Képes, aki azért az Index rendelkezésére bocsátotta két számítástechnikai ihletésű versét ("kormányzók között volt kormányos Neumann/s fehérek között egy kibernetikus" [Neumann János üdvözlése]; lépj szövetségre géppel és egérrel/tiszta ésszel egy rágcsáló-világban" [Leltári szám].

A Kozma nem jöhetett


Nem BMW, de M3
A lírikus elkötelezettségét az érti igazán, aki szembesül a bejáratnál terpeszkedő mosógépnyi monstrummal, az első magyar elektroncsöves számítógép, az M3 operatív memóriájával. A mágnesdob kapacitása egy egész kszó (igen, kszó, kiloszó, vagyis ezer szó) volt, és másodpercenként úgy ötven szót (31 bitet) tudott a memóriából kiolvasni, ami embertől ma is csoda lenne, géptől ma már csalódás. Az M3-at egyébként 1957-től egészen 1959-ig építette az MTA Kibernetikai Kutatócsoportja úgy, hogy a logikai áramköröket a Szovjet Tudományos Akadémia szállította. Sajnos maga az M3 egészben nem látható, és nem jutott el a kiállításra az a gép sem, amelyet a készítő Kozma László tiszteletére a bennfentesek csak "a Kozmának" emlegetnek. A Kozmát nem engedte ki a kezei közül a Műszaki Múzeum: az igazgató, Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet elmondta, a gép, "az abszolút nemzeti kincs" olyan rossz állapotban van, hogy nem merték kitenni a szállítással járó tortúrának.

A kiállítás, amely Pécsről érkezett Budapestre és Székesfehérvárra tart, a nagyvasakon kívül természetszerűleg felvonultatja a közelmúlt plasztikba álmodott remekműveit, a ZX Spectrumot, a Commodore-t sőt az MK-27-es magnetofont és a Rubik-féle bűvös kockát is, de az igazi szépség azokban a darabokban érhető tetten, amelyekkel a magyar népgazdaság próbálta felvenni a versenyt a kibernetikában utcahosszal vezető, dekadens nyugattal. Közelről megtekinthető a Primo A, az első magyar kommersz házi számítógép 1984-ből - a dizájn gyerekjátéknak még ma is elmenne, de a gép sajnos csak fekete-fehéret tudott, így nem bírta a versenyt a gatyakorcban Bécsből becsempészett Spectrumokkal.

Meglepetés a Cordata SX, az egyik első itthon kapható hordozható IBM-klón, magyarul laptop a nyolcvanas évekből. Az arasznyi fekete-fehér képernyőhöz legalább tízkilós önsúly járult, amitől a gép pontosan annyira volt hordozható, mint egy mai desktop. Méltóságteljes, a legjobb kortárs stúdiók letisztult formatervét idézi a Homelab 3 (teljes nevén Homelab 3 Basic Rew. 3-1), Lukács József és Lukács Endre saját építésű házi számítógépe. A kiállítók szerint a Lukács testvérek voltak a Macintoshokról elhíresült Jobs-Wozniak páros hazai reinkarnációi, azzal a kiegészítéssel, hogy ők nem garázsból, hanem gardróbból indultak - még az is lehet, hogy az iMac-verő vason dolgoznak éppen.

A Mérföldkövek a számítástechnikában című kiállítás, amely az Országos Műszaki Múzeum és magángyűjtők jóvoltából állt össze, augusztus 29-től október 8-ig tekinthető meg minden nap 8 órától este 10-ig, vasárnap kivételével Budapesten, a Hallgatói Információs Központban (VIII., Reviczky u. 6.)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?