További Hardver cikkek
Gondosan összeállított arzenállal - férfimagazinokkal, Index-nyitólappal és egy 2006-os Kiszel Tünde-naptárral - indultunk tesztelni Magyarország első reklámszolgálatba állított szemkameráját. Apró kudarc és sok izzadság után maradt a dekoltázs és a pirulás. Hová néz a férfi? És miért nem lát a nő?
Túl sok az input. Túl sok az input. Ha matematikailag nem volna képtelenség, mondhatnánk, hogy az ember fejébe érkező információ miatti túlterheltség több mint százszázalékos, magyarázza szuggesztív, valószínűtlenül mély hangon Klaus Schantz, a részben róla elnevezett német intézet, az ISN ügyvezetője. Az információ kilencven százalékát a szemen át fogadjuk be, mondja Schantz, így nem árt tudni, hová nézünk.
Nézegessen nézést!
Na, erre jó a szemkamera, amelyet a tanácsadó cég most először mutatott be Magyarországon. A szemkamera intim titkokat árul el: megmutatja, mit nézünk meg a prospektusokon, az óriásplakátokon, az újságban egy-egy szájton. Vagy kedves embertársainkon. Az intimszféra vége, a marketingmennyország kapuja.
Ne nézzé', kérdezzé'
Az ISN szemkamerája félfoknyi pontossággal rögzíti a szem mozgását - a tizenöt éves kutatási tapasztalatok azt mutatják, hogy nemtől, felekezettől, származástól és hovatartozástól függetlenül mindenki először a képeket nézi meg. A kép után úgy halad a tekintet, ahogy az ember írni és olvasni tanult, vagyis nálunk balról jobbra, fentről lefelé. "A képtől balra található szövegeket az összes tesztalany csupán tíz százaléka veszi észre, ezért ideális hely arra, hogy a reklámanyag kellemetlen mondatait írja a hirdető" - mondja Schantz.
Ha embert nézünk, először még pornókép esetében is a szemre vetül a pillantás. Csak ezután jön a többi testrész, ahol viszont hosszabban időzünk. A reklámszakembereknek éppen ezért érdemes a fontos mondatokat a képen szereplő ember szeme mellé tenniük.
A kamerás kísérletekből az is kiderül, hogy a szem másfél négyzetcentiméternyi területet képes élesen felismerni, ezért - lassan mondjuk, hogy Önök is értsék -
a rövid sorokat
gyorsabban fel lehet fogni,
mint a hosszúakat.
Ugye, ugye.
| Schantz szerint az interneten a kétsoros bekezdés az ideális, az is inkább két hasábban szedve, mint ez itt. A befogadó tíz-tizenöt szót olvas egy | mondatban legszívesebben. A hosszú mondatokat ignorálja. Ezért. Soha. Többet. Nem írunk. Hosszú. Mondatokat. |
Bár a szemkamerát itthon kizárólag marketingcélokra szánják (egy nagyobb felmérés a tesztalanyok számától függően több ezer euróba is belekerül), minket sokkal jobban érdekel, hogyan nézzük például egymást, így mindenki előtt jelentkezünk tesztelőnek.
Női szem: Horn szenátor és a tudós gitárművész
|
 Nézegessen nézést! A fejemen lévő eszköz kicsit Horn Gyula fejtámasztójára, kicsit egy Star Trek-jelmezre, kicsit egy középkori kínzóeszközre emlékeztet. Amikor a gitárművész egy fekete lepellel is beburkol, a fotós kolléga rögvest Palpatine szenátornak nyilvánít. Abel utasít: nézzem a ceruza hegyét, amíg kalibrálja a készüléket, közben folyamatosan a fülembe suttog, hogy nyissam nagyobbra a szemem. Guvasztok kitartóan, kicsit könnyezem is, a kalibrálás mégsem sikerül. Újra megkérdezik, nem volt-e lézeres szemműtétem, nincs-e kontaktlencsém, nem vagyok-e titokban szemüveges, ezek ugyanis a kizáró okok. Mondom, hogy nem. Újra guvasztok, újra kalibrál, guvasztok, kalibrál. Hiába. Klaus Schantz szerint a laborban tízből csak egy alany esik ki így, mint én. Lehet, hogy rossz a fény, lehet, hogy rossz a szemszínem (ritka szín, barna), lehet, hogy túl hosszú a szempillám, lehet, hogy túl kicsi és túl mélyen ül a szemem, lehet, hogy túlságosan kiáll a szemöldököm. Titokban a szerkesztőségi ünnepségen elfogyasztott ánizsos rakira, és annak pupillaszűkítő hatására gyanakszom, de ezt nem merem mondani. A következő tesztalany is nő, és valamiért neki sem működik. A rakiról a diszkrimináció felé tolódik a gyanú - a teremben elhangzanak olyan vélemények, hogy a férfiak alkalmasabbak a nézésre, mint a nők, de erre senki nem szolgál tudományosan megalapozott bizonyítékkal. |
Férfiszem: Szemmel verés
|
 Nézegessen nézést! Előveszem a tesztarzenálból a szakmagazint, és azonnal kiderül, hogy olyan vagyok, mint az összes többi férfi: hiába meztelen a meztelen modell, én is a szemébe nézek. Először. A többiről esküszöm, nem tehetek. Kiderül még rólam, hogy a többséghez hasonlóan én is a képeket nézem inkább, és nem a szöveget, ami képes szakmagazin esetében talán nem meglepő. Az is kiderül rólam, hogy egy Harley Davidsonból leginkább a V2-es blokk érdekel, illetve - sajnos - a kormánymarkolatra applikált csicsa. A Majka nevű sztárból érdekes módon leginkább a kést figyelem, amit a kezében tart, az Index nyitólapján meg valamiért mindig a jobb felső sarokba ugrik a tekintetem, ami egybecseng Schantz mester azon megfigyelésével, miszerint ez a hely a kiadványokban kiemelt figyelemre tart számot - az olvasók több mint 90 százaléka képtelen kihagyni. Igazi baj csak akkor van, amikor élő emberre kerül a sor - egy kollégát mégsem stíröl az ember ugyanakkora elánnal, mint egy pornósztárt, bármennyire fotogén. Ezért erőt veszek magamon, és jó ideig csak az orra hegyére koncentrálok, aztán szégyenszemre beletéved a tekintetem a dekoltázsába. Pirul ő is, pirulok én is. Egy piros fülű Terminátor. Még szerencse, hogy az arzenál csodafegyveréről, a 2006-os Kiszel Tünde-falinaptárról megfeledkeztem. |
Az alábbi videókon kör jelzi, merre jár éppen a tekintet.
Prospektusnézegetés (2,4 MB, mpeg)Az Index nyitólapja és a titokzatos jobb felső pont (6,1 MB, mpeg)
Nők (6,7 MB, mpeg)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
