Foglalatok harca

Vegyünk processzort, vegyünk jó gyorsat, fejlesszünk, építsünk erőműveket! A számítástechnika legerősebb birodalmai egymásra licitálva emelik bajnokaik teljesítményét, ám minden harc követel áldozatokat. Általában a felhasználók halnak hősi halált, hol a felesleges bővítések csataterén, hol az eltérő szabványok labirintusában. Alább is egy ilyen problémát boncolgatunk.

Előzmény

Az utóbbi év talán legizgalmasabb technológiai előrelépését az AMD évek óta várt és halasztgatott 64 bites processzorcsaládjának megjelenése jelentette. Tavaly év elején érkeztek meg az első fecskék, melyeket Opteronnak hívtak, s elsősorban munkaállomások és szerverek számára tervezték őket. Az átlagos felhasználók számára a valódi áttörést jelentő újdonságok 2003 szeptember végén érkeztek, amikor is a társaság bejelentette az Athlon 64 3200+ és a csúcskategóriás Athlon FX-51 processzorokat.

Az Athlon FX-51 volt a gyorsabb a két új jövevény közül, technológiailag lényegében megegyezett az Opteronokkal, az Athlon 64-esek leginkább abban különböztek az FX-sorozattól, hogy kétcsatornás helyett csak egycsatornás memóriavezérlővel látták el őket, mely azonos órajelen öt-tíz százalékos lassulást jelent. Az alaplapkínálat is megmutatta a különbséget: az FX-sorozathoz az Opteron 940 tűs foglalatával ellátott lapját kellett megvásárolni, az Athlon64-hez pedig a 754 tűt tartalmazó, ám szintén új "light" alaplapot. Mindez rendben is lenne, ha a felvázolt párhuzamos fejlesztés a jövőbe mutatna.

Nem mutat

Az AMD azonban másként döntött: idén nyáron bevezette 939 tűs foglalattal rendelkező alaplapot, mely az FX-sorozat ezután megjelenő és a 64-es sorozat továbbfejlesztett, tehát immár kétcsatornás memóriavezérlővel ellátott processzorait lesz képes fogadni. A 64-es sorozatban ezért volt szükség a váltásra: az AMD tovább akart lépni, a plusz 185 tű gondoskodik a teljesítmény fokozás érdekében beépített a két csatornáról, az FX-sorozat meg azért került ide, hogy le tudják választani a szerverfeladatokra tervezett Opteronról: a két otthoni processzor immár közös platformon dolgozik.

Ráadásul megjelent a legerősebb, Socket 754-be szánt processzort, az Athlon 64 3700+ is, mely értelemszerűen még egycsatornás memóriavezérlővel érkezik, mindenki boldog hát, lehet ünnepelni. Vagy mégsem. A 3700+ ugyanis a 754-es hattyúdala is egyben, az új, 64-esek és FX-ek már mindannyian a Socket 939-et fogják használni, a szerverek maradnak a 940-esben, a régi foglalat pedig az AMD új belépő színtű processzorait, a Sempronokat fogadja majd. Hogy ez miért jelent problémát?

Azért, mert a Sempron család jelenlegi legerősebb tagja a "3100+" jelölést kapta, lassabb tehát, mint a közel egy éve megjelent 3200+ és várhatóan a fejlődés végén fogja csak elérni a most kidobott 3700+ teljesítményét. Ez azért baj, mert azok a lelkes és vastag pénztárcával megáldott társaink, akik a kezdet kezdetén komoly pénzekért megvásárolták az Athlon64-es konfigurációkat, most dobhatják ki alaplapjukat, ha újra csúcsprocesszort kívánnak vásárolni, hiszen az már csak a Socket 939-be helyezhető bele.

Nézzük máshogy!

Ám mivel társadalmunk erősen hajlik a "vesszenek a gazdagok" életérzés felé, érdemes egy másik szempontot is figyelembe vennünk: ha valaki manapság vásárol az AMD belépő szintű Athlon 64 processzoraiból, például a harmincezer forintos, időközben megjelent 2800+ lapkából, akkor azzal kell szembenéznie, hogy maximum harminc százalékkal lesz képes gépe teljesítményét növelni.

Más szóval: ha szerényebb teljesítményű Athlon 64 processzorra van csak pénzünk, akkor magunkra vessünk, az AMD nem fog bíbelődni a pátyolgatásunkkal, fogadjuk el, hogy nem leszünk képesek magasabb teljesítményű processzort hegesztés nélkül és főleg működőképesen a gépünkbe passzírozni. Ha nagyobb teljesítményre vágyunk, akkor meg fizessünk, vegyünk 939 tűs foglalatú alaplapot, ahhoz pedig már rongyos nyolcvanezerért találhatunk egy hűséges 3500-ast.

Mindez azért különösen fájó és váratlan az AMD-től, mert előző processzorsorozatát, mely a K7 magra épült, a kezdeti útkeresést leszámítva gyakorlatilag egyetlen foglalatban, Socket 462-ben vezényelte le, a pár száz megaherzces Duronok és az Athlon XP 3200-asok is ugyanazt a foglalatot használták. Fejleszteni az emelkedő FSB miatt persze akkoriban is kellett, most azonban fizikailag nem passzolnak az új processzorok a régi (Régi? Legfeljebb egy éves!) alaplapokba.

Megoldás

Mit tegyen hát a felhasználó, ha AMD-alapú gépre vágyik? A legrosszabb lépésnek az tűnik, hogy vesz egy 754-tűs alaplapot a hozzá tartozó processzorral. Ez a váltás csak azoknak éri meg, akik nem terveznek jelentős bővítést, hiszen a 3700-asnál vélhetően már csak lassabb Sempronok jönnek ki ehhez az alaplaphoz. Gyenge processzorról, ha az alaplapcsere nélkül megoldható, érdemes lehet egy erősebb Athlon XP-re áttérni: ezek ugyan azonos elnevezés mellett lényegesen lassabbak, mint 64-es társaik, ám olcsóbbak is azoknál.

Harmadik megoldás lehet a kivárás: ha a 939 tűt használó processzorok ára szerethetővé válik, akkor egy fejleszthetőbb platformmal leszünk gazdagabbak, hiszen mind az új 64-esek, mind az új FX-k ezt a szabványt fogják használni az AMD tervei szerint. A kérdés csak az: meddig?

Az mindenesetre nem sok jót sejtet, hogy az új, 939 tűs foglalattal ellátott alaplapok sem támogatják a most megjelent DDR2-es memóriákat. A beépített memóriavezérlőnek köszönhetően erre egyelőre még valóban nincs szükség, ám előbb-utóbb ha másért nem is, legalább a marketingszempontok miatt az AMD-nek is be kell vezetnie az új szabványt, melyet egyébként az Intel új platformja már támogat. Akkor meg majd dobhatjuk ki újra alig használt alaplapunkat.