Terápiás bébifóka

A japán Fejlett Ipari Tudomány és Technológia Nemzeti Intézetében dolgozó Shibata plüssrobotját hazájában rehabilitációs célokra, háziállat-pótlékként, kutyákat és macskákat helyettesítendő használják. Például kórházakban és otthonokban, ahol utóbbiak jelenléte nem megengedett. Esetleg kedvencéről gondoskodni már nem képes - főként idős - személyek birtokolják.

Ellentétben az ipari robotokkal, azért fejlesztették, hogy emberekkel lépjen interakcióba, s érzelmi kötődést váltson ki belőlük. Az ilyen típusú gépek hármas rendeltetésnek tesznek eleget: pszichológiainak (relaxáció, motiváció), fiziológiainak (létfontosságú jelzések jobbá tétele), szociálisnak (például ösztönzik a mentősök és a betegek közti kommunikációt).

Parót a Kanada északkeleti részén található Madelaine szigeten élő hárfa-, más néven hólyagos fókákról modellezték. Shibata 2002-ben készített róluk felvételeket, továbbá - hogy teremtménye minél élethűbb legyen - a hangjukat is rögzítette.

Miért fóka?

A kutató küllem alapján négy kategóriába sorolja a robotokat: emberszerűek; kedvenc állatainkhoz, főként kutyákhoz és macskákhoz hasonlók; kevésbé ismert állatokról (fókáról, pingvinről, bálnáról stb.) mintázottak; teljesen új karakterek, "mesterséges állatok". Kategorizálása egyrészt kissé leszűkítő, másrészt hűen tükrözi a jellegzetes japán szemléletet: ha a robot nem antropomorf, akkor legalább valamely más élőlényre emlékeztessen. A külső megtervezésekor mindennapi tapasztalatainkat és ismereteinket mindig észben kell tartani.

Ha humanoidot látunk, elvárjuk tőle, hogy fusson, ugorjon, s olyanokat tegyen, mint mi, emberek. A túlzott elvárások azonban bumerángként sülnek el, s mihelyst tapasztaljuk hiányosságaikat, érdeklődésünk megcsappan irántuk, kevesebbet kommunikálunk velük.

Ugyanez áll a házikedvenc-robotokra is. Hiába a megtévesztő küllem, egyelőre kivitelezhetetlen, hogy az igaziakhoz hasonlóan cselekedjenek. A kutató és munkatársai terveztek már kutyát és cicát is, a felhasználók azonban mindegyiket túl mechanikusnak találták. Ráadásul annyi efféle gépjószágot fejlesztettek már világszerte, hogy a közönség rájuk unt.

Új karakterek, mesterséges állatok ugyan érdekesek lehetnek a robotika szerelmesei számára, viszont sokkal kevesebbet - néha semmit sem - jelentenek másoknak. Be- és elfogadásuk nagyon sok, különböző tényező függvénye.

A szokatlan állatok komoly előnye, hogy legtöbbünknek sohasem volt fókája, pingvinje, bálnája, viszont valamicskét mégis tudunk róluk. Shibata megfigyelése szerint a felhasználók érdeklődnek irántuk, szívesen játszanak, kommunikálnak a róluk mintázott gépekkel. Újdonság erejével hatnak.

Így esett a választás a Madelaine szigeti különös fókára, s az eddigi tapasztalatok alapján jó döntést hoztak. Parot mindenhol be- és elfogadták, és - első-, másodkézből származó tapasztalat híján - még az igazikhoz sem hasonlítgatják.

Hosszabb távon megéri

Egész testét érintésérzékelőkkel szerelték fel. Simogatást, ütést, mindent megérez. Beépített mesterségesintelligencia-programjai lehetővé teszik, hogy idővel megjegyezze saját nevét, valamint emlékezzen arra, ki miként bánt vele.

Ha valaki simogatta, ismétlésre bíztatja. Ha valaki megütötte, negatívan reagál, s ugatás és pityergés közötti szomorú hangot ad ki. "A gazdival folytatott interakció függvényeként változtatja meg személyiségét" - büszkélkedik a fejlesztő.

Parót hamarosan elkezdik árulni az Egyesült Államokban. Egy fókarobot hatezer dollár körüli összeget kóstál majd. Az ebben az esetben meglehetősen gyakorlatias gondolkodású Shibata szerint tíz-, tizenöt-éves távlatban kisebb költséggel jár, mint egy igazi kutya vagy cica.