Két norvég informatikus forradalmian új hálózati protokolt fejlesztett ki, amely lehetővé teszi, hogy egymástól távoli számítógépek galambok útján kommunikáljanak.
A galambot mindenki ismeri. A galamb burukkol, tojik a műemlékekre, rárepül a zsemlemorzsára, headbangel. A galamb postagalamb formájában távközlési eszköz volt egykoron, ma elavult technológia. Az üvegszáloptika és a madárláb között még sincs akkora evolúciós különbség, amekkorát a csibész hackerek ne tudnának áthidalni.
Tizenegy évvel később, idén februárban Vegard Engen és Peter Hansteen, a két jóbarát, a Linux-felhasználók bergeni találkozója után beültek egy kocsmába, és viccelődni kezdtek. A svédes viccek és egy jelentős linuxos figura mellett az is szóba került, hogy mi lenne, ha megvalósítanák azt az elméleti felvetést, hogy a számítógépek közötti kommunikáció rézdróton és üvegszálon kívül, spárgával vagy akár galambbal is megoldható. A sörfogyasztás hatására teljes erőből szembesültek a szellemi kihívással, és végül úgy döntöttek, belevágnak.
Különös norvégok
David Waitzman 1990-ben héberül írt áprilisi tréfájával, az "IP Adatcsomagok Repülő Adathordozók Általi Továbbításának Szabványa" című dolgozatával csiklandozta a legelitebb programozó szubkultúra nevetőidegeit.
|
| DoS támadás |
Két hónappal később pár galambbal felszerelkezve, a jelentős linuxos figura társaságában kivonultak a vidékre, hogy teszteljék az elméleti technológiát.
Adatcsomag és befőttes gumi
Engen és Hansteen, miután egy völgy két végén kényelmesen elhelyezkedtek, először is egy pinget hajtottak végre.
A ping a számítógépek közötti kapcsolatfelvétel legalapvetőbb formája. Egy "itt vagyok, jelezz vissza, ha ott vagy" üzenet - neve az adatcsomag alapú hálózati megkeresés (packet internet groper) kifejezés rövidítéséből származik, de a (hadi)tengerészeti terminológiában ezzel a hangutánzó szóval jelölik azt, amikor a szonár hangpulzusa visszapattan egy víz alatti tárgyról.
A pingelő gép szerepét Engen laptopja látta el: a szakember a kiküldendő adatcsomagot kinyomtatta, összehajtogatta, és a postagalamb lábára gumírozta.
A ping elindítása után egy órával Hansteenék kezdtek idegesek lenni. Több mint egy órát várakoztak, miközben a völgy átrepülése legfeljebb tíz percig tartott volna a galamboknak. A késés oka az volt, hogy a repülő adathordozók tüzetesen körberepülték a völgyet, sőt az egyik adatcsomag letelepedett egy háztetőn, hogy megigazítsa tollait.
Miután a madarak beérkeztek, Halmsteen gondosan leszerelte róluk a levélkéket, beszkennelte azokat, és visszaküldte őket a válasszal. Vegard Engen alig fél órával később elégedetten konstatálta, hogy a ping sikeres volt: a kérdezett gép 6165731,1 milliszekundum késéssel válaszolt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
