3 éves az iMac

A monitorral egybeépített számítógép gondolata nem új az Apple-től: 1984-ben az első nagy sikerű Macintosh is így készült, és azóta is felbukkant időről időre a termékkínálatukban. Érdekes,hogy nemsokkal az iMac megjelenése előtt piacra dobtak egy hasonló gépet, de még a hagyományos elvek szerint tervezve. A PowerMac AIO (all-in-One) bővíthetőbb volt ugyan, de ugyanakkor nagyobb és komplikáltabb, mellőzte azt a varázst, amit az iMac megjelenése óta a legtöbb PC-gyártó próbál ellesni.

iMac

Az iMac bizonyos tekintetben jóval kevesebb volt, mint az AIO, nem volt benne alaplapon SCSI, nem volt floppy sem PCI kártyahely. Az első volt viszont, ami SCSI helyett USB kapukat használt, alaplapján integrált nagy sebességű hálózati kártya volt egy 56K-s modem és infravörös kapu társaságában. Először tudott saját rendszerszoftver nélkül indulni egy központi szerverrôl, és az első volt, amelyben az Apple a hardware ROM-ot szoftveresre cserélte a könnyebb és olcsóbb upgrade érdekében.

Azt se felejtsük el - mert mindenki tudja, aki kapcsolta már ki a számítógépét egy hosszú, fárasztó nap után -, milyen fontos, hogy egyáltalán nem építettek bele ventillátorokat, jelentősen csökkentve ezzel az irodai vagy otthoni zajszintet. A drasztikus változtatások miatt még az elszántabb Apple-rajongók is kételkedtek a gép sikerében, hisz mit lehetne kezdeni egy ilyen lecsupaszított számítógéppel. Úgy tűnik, nagyon is sokat. Az iMac megtalálta a helyét a piacon: áprilisban ünnepelték az ötmilliomodik eladott példányt.

Lépésről lépésre

A bevezető kampány során nem kis szerepet kapott az internet házhoz szállítása. A reklámfilmek szerint az amerikai háziasszonyok három lépéssel az interneten találhatták magukat:

1. lépés: Dugd be (a hálózatba)!
2. lépés: Csatlakoztasd (a telefonajzatba)!
3. lépés: ööö... hehe... harmadik lépés nincs is...

Valóban: a MacOS platformon működőképes "asszisztensek", alias varázslók, a dobozból való kicsomagolás után 10 perccel lehetővé tették a szörfölést és levelezést az interneten. A MacOS és az iMac egymásra talált, hisz az Apple operációs rendszere mindig az egyszerű kezelhetőségérôl és a szép kezelői felületéről volt híres. Mivel a szoftvert és a hardvert is egy cég állította elő, ezért a lehető legnagyobb volt az összhang az elemek között. Figyelemre méltó az is, hogy száműzték a billentyűzet speciális gombjait, csak a legszükségesebbek maradhattak. A sokat vitatott egygombos "pogácsaegeret" pedig úgy tervezték, hogy egy gyermek is könnyen a kezébe vehesse.

"I was" made in Korea

A régimódi iMac: Power Macintosh G3 All in One

A fent említett technikai részletektôl függetlenül az Apple elsősorban filozófiájával nyerte meg ezt a csatát. Úgy tartják, ha számítógépet akarnak eladni valakinek, nagy számokat kell mondani. Hány megahertz, mekkora háttértár, mennyi memória. Számok, számok és számok. Az Apple mást gondolt, és szakított ezzel a kissé rideg és embertelen gyakorlattal. Mivel az iMacet nem szakembereknek vagy számítógépguruknak, hanem egyszerű végfelhasználóknak szánta, inkább egy jelenséget akart kínálni. A legtöbb ember inkább zavarba jön az előbbi adatok hallatán, és valójában nem is érdekli, mi a különbség a megabyte és megabit közt. Az Apple olyan megközelítésben kínálta portékáját, amely azóta is példa nélkül áll a piacon. Ez a computer volt ugyanis az első, amit tudatosan kedvesnek terveztek, hagyták, hogy egyszerűnek, barátságosnak, érdekesnek találják az emberek. Sôt, extravagáns külsejével még kedvet is csinált a számítógéphez azokban, akik azelőtt a legcsekélyebb érdeklődést sem érezték a téma iránt. Furcsa, de azok a szavak, amiket az emberek az iMacel kapcsolatban használnak sokkal inkább a gasztronómiához semmint a számítástechnikához kötődnek. Ha egy gyanútlan vásárló szembekerült eggyel, nem tudta nem megfogni, nem megsimogatni a csöpp kis masina formáit. Egy csapásra megerősítve érezhette, amit már régen sejtett: a számítógép igenis érző lény. Ahogy a gyártási címkéken feltüntették: "I was made in Korea. My Family number is A95647-56-..."

Bocs, nincs bézs

Az iMac megjelenésével számos problémát is felvetett. Túl azon hogy az ügyfélszolgálat valószínűleg kiütéses lett az olyan kérdésektől, hogy "jó, de hol a számítógép?"; komoly dilemmát okozhatott, hogy a gép ívelt tetején hogyan helyezzék el a tulajok a már meglévő kiskaktuszt, rizsbabát és kindertojáskatonát. Arról már nem is beszélve, hogy e kollekció komoly stíluscsatába is keveredhetett egy felelőtlenül kiválasztott iMac-színnel. A Bondikék első típust ugyanis hamarosan öt másik színvariáció követte, melyek bár elôrelépést is jelentettek a hardver terén, egymással teljesen egyenrangúak voltak. Ha az ember iMacet ment vásárolni, nem az volt a kérdés, milyen processzort, mennyi megabájtot vegyen, sokkal inkább az, amihez igazán értett: milyen színűt. Kökény, Eper, Oportó, Citrus és az ötödiket el is felejtettem. Ettől kezdve nem volt megállás: mivel a legtöbb friss USB-s eszközt Macintosh-kompatibilisre tervezték, automatikusan ezek lettek a '99-es nyár divatszínei. Ha úgy tetszett, vehettünk hozzá illô hangfalakat, cd-tokot, irattűzőt, IKEA-lámpát, sôt ásványvíz-automatát is. Mire 2000-ben bemutatották az új nyári kollekciót (Zsálya, Rubin, Hó, Indigó és Grafit), a kellékgyártóipar már kissé belefáradt a mókába, és kikötöttek a semlegesen átlátszó, de mindenhez passzoló áttetszô fehérnél vagy szürkénél.

Golyóálló plasztikteknő

Jonathan Ive korai tervei

Az ipari formatervet egy angol úriember, nevezetesen Jonathan Ive készítette. Ive mielôtt 91-ben csatlakozott az Apple designcsapatához zuhanyfülkéket, mikrosütőket és televízíókat tervezett. Az iparág varázsigéje már akkor is a "miniatürizáció" volt, ezért a legjobb helyen, a Newton-projekten kezdett dolgozni. A Newton OS-t használó Apple MessagePad tulajdonképpen az összes mai digitális aszisztensnek (PDA) az elôdje volt, bár egyes szolgáltatásokban ma is szégyenbe hozza a Palmokat. Az Ive által tervezett MessagePad 2000 bekerült a New York-i Museum of Modern Art állandó gyűjteményébe, de szerencsétlen módon, mint sok más művészeti alkotás, megelôzte a korát, és nem tudott igazán sikeres termékké válni. Newton operációs rendszert használt az a félig PDA félig laptop eMate is, aminél Ive elsô alkalomal alkalmazott átlátszó műanyagot a készülékházhoz.

A Twentieth Aniversary Mac

A Newton-projekt végével a következô mérföldkő a Twentieth Aniversary Mac (TAM) volt, azaz a cég 20. szülinapjára készült Macintosh. Ez tekinthetô az iMac elôtanulmányának, bár egészen más célokkal készült. Akkor egy designcsecsebecsét terveztek az igazgatók és társasági elnökök asztalára. Csillagászati áron kínáltak olyan technológiát, amely vagy 10 évvel megelőzte a korát. Az iMac alapkoncepciójában különbözik a TAM-tól. Széleskörben akarták értékesíteni, ezért az árakat alacsonyan kellett tartani. Egyes források szerint a folyadékkristályos kijelzők árai annyit zuhantak mára, hogy következő reviziója tulajdonképpen a TAM újragondolása lesz, csak éppen a mai technikai szintnek megfelelôen és versenyképes áron.

A magyar iMac

Kis hazánkban az amerikai csoda most sem működött elsöprő sikerrel. Ez kisebbrészt annak köszönhető, hogy egy kis ország kisebbségben lévő számítógéphasználói kisebb publicitást képesek fenttartani, nagyobbrészt, hogy bár az iMac ára hazai viszonylatban is versenyképes tudott lenni a versenytársaiéval, az olcsó, házilag összebütykölt PC-kkel nem tudott igazán sikeres lenni. Nyomot azonban mégis hagyott maga után, segítségével az Apple itthon is kitört a kreatív profik világából, és sok irodába és otthonba jutott el. Az iMac továbbra is remek alternatíva a PC-re, és elgondolkodtató, hogy emigránsok csak a Wintel-oldalról vannak, míg ha valaki kiköt az Apple mellett, az ott is marad.