Kicsi, de játékos

A 2133-as elegáns, hûvös, az Eee alapító õsatya, a Wind többszörös bajnok, az Amilo kétszínû, az Aspire One meg adott esetben 3G-s. Öt minilaptop hever elõttem az asztalon, az új korszak képviselõi, mind azt hirdetik, hogy ami kicsi és használható, az nem feltétlenül méregdrága.

Új utakon

Nem volt ez mindig így, két évvel ezelõtt még 300-400 ezer forinttól indultak a 10 colos gépek, mert a kategória fordított péniszként funkcionált: minél kisebb, annál jobb, annál exkluzívabb. Aztán fogta magát az Asus, és 2007-ben piacra dobta a 7 colos kijelzõvel szerelt Eee-t, ami ugyan használhatatlan volt, drágább is lett az ígértnél, de rádöbbentette a világot arra, hogy:

• A mobilitás nem hatkilós gépekrõl és SLI-videókártyákról szól
• Ha valami apró, még nem feltétlenül drága

Azóta a legtöbb gyártó piacra dobott egy netbookot, a kategória meg egy év alatt jelentõs átalakuláson esett át: mostanra mindegyik gép 9-10 colos kijelzõt, nagyobb billentyûzetet, erõsebb hardvert kapott, meg többe is kerül, mint az õs Eee. Persze 80-120 ezer forintos árukkal még mindig harmadannyiba kerülnek, mint a kategória korábbi képviselõi. A siker óriási volt, és miközben Tokiótól San Franciscóig dizájnerek és vállalatvezetõk százai vagdossák fel az erüket, amiért nem nekik jutott eszükbe az ötlet, a netbookok hétszázalékos részesedést értek el a teljes laptopforgalmonban.

Mivel lassan követhetetlen a kínálat, kipróbáltuk öt fontosabb gyártó gépét, hogy eldöntsük, melyik a legjobb.

Ugyanarra a témára

Kezdjük kívülrõl. Sok különbség persze nincs köztük, kicsik és téglatest alakúak, de ilyen alapon Sophie Marceau-t és Áder Jánost is összemoshatnánk, csak mert mindegyiknek két karja meg két lába van.

A HP 2133-asa még mindig a kategória legszebbje, fémes, szálra csiszolt háza, csendben világító kék ledje, elegáns belseje miatt üzleti megbeszélésre sem ciki magunkkal cipelni, kicsit úgy fest, mint a pár évvel ezelõtti, 300-400 ezer forintos gépek. Kár, hogy a hardvere sem erõsebb azokénál. De van másik párhuzam is, a HP aprósága ugyanis hunyorogva pont olyan, mint az Apple új MacBookjai, ritkán fordul elõ ilyesmi, de most mintha az Apple koppintotta volna a konkurencia dizájnját.

Nagyon jól sikerült az Acer is, volt a rovatban, akinek ez a gép tetszett a legjobban, a sötét, kívül csillogó ház, a masszív összeszerelés miatt az Aspire One áll a legközelebb a HP gépéhez, olyan, mintha annak egy plasztik verziója lenne.

Nem sikerült egyébként rosszul az Asuss Eee 1000HD meg az MSI Wind sem, olyanok, mintha ugyanazon a gyártósoron készültek volna, tényleg figyelni kell, hogy észrevegyük a különbségeket: hogy a csillogó belsõ festéstõl vonzóbb az Asus, de a fémesre fújt mûanyagfelületek elrontják az összképet.

A Fujitsu Siemens Amilo meg hát olcsó. A formaterv nem rossz, szögletes vonalakból épül fel a gép, elõlapja cserélhetõ, ráadásul adnak hozzá egy kimondottan szép laptoptáskát is, ami aztán ügyesen eltakarja a laptop igénytelen belsejét: a csúnyácska mûanyag valószínûleg anyagában színezett, ezért nem is annyira fekete, inkább szürkés. De legalább nem kopik le a fakóság.

Szûk helyre több ujj

Bemenetek tekintetében nagyjából hasonló a kínálat, a HP-n és a Fujitsu Siemensen két, a többin három usb-port van, ethernet, két hangcsatorna és vga-kimenet mindegyikre jutott, az Asusba, MSI-be, Acerbe SD-olvasó is fér, utóbbiba még egy multiformátumú olvasó is jutott. A Fujitsu Siemens laptopja viszont ExpressCard-foglalattal vág vissza, ami mindenképp pluszpont. De a legjobban mégis az Acer szerepel ebben a versenyszámban, mert 3G-s modem is kérhetõ a géphez, úgyhogy a SIM kártya behelyezése után mindenféle eszköz nélkül csatlakozhatunk a szélessávú mobilhálózatra: ez a funkció sokaknál önmagában eldöntheti a vásárlást.

A tapipadból viszont az Asus adja a legjobbat, elég nagy, felülete nem tapad, a gomboknak is jutott hely, hiába kellett egy 10 colos gépre szorítani a felületet, mégis használható. Majdnem ugyanezt tudja a HP is, de a gombok a tapipad két oldalára kerültek, nyilván csak ott volt nekik hely, viszont attól még nem lesz szerencsés ez a felosztás. Az MSI érintésérzékeny felülete meg túl kicsi, és a gombok keskenyek, nem is gombok ezek, inkább csíkok, amiket akkor lehetne kényelmesen használni, ha húszforintosok lennének az ujjaink helyén. A Fujitsu Siemens Amilo a HP-hez hasonlóan oldalt hordja a gombjait, csak kevesebb a hely a tapipadon, az Acer Aspire One meg ugyanezt tudja, csak az érintésérzékeny felület még tapad is egy kicsit.

A billentyûzet viszont a HP-n a legjobb, nagy, széles gombok vannak rajta, amikkel könnyen lehet akár vakon is gépelni, a tervezõk minden millimétert kihasználtak, és az anyaghasználat is tök rendben van, kár, hogy nincsenek rajta magyar karakterek. Közel ugyanezt az érzést nyújtja magyar betûkkel kiegészítve az Acer Aspire One, itt is minimális helyre sikerült viszonylag ügyesen elhelyezni a gombokat, a minõségérzet viszont gyengébb, és a leütések tompítása sem sikerült olyan jóra.

Az MSI és az Asus ebben a versenyszámban megint közel végzett egymáshoz, billentyûzetüket valószínûleg ugyanaz az ember fröccsöntötte, csak az egyikét a délelõtti, másikét a délutáni mûszakban. Mivel ezek ketten a legnagyobbak a tesztelt gépek közül, rajtuk vannak a legszélesebb gombok, kényelmesen lehet dolgozni velük. Az Amilo viszont hiába apró, még így is széles keretet kapott a billentyûzet, a rendelkezésre álló kevés helyet sem sikerült maradéktalanul kihasználni.

Kijelzõbõl két méretet kaptunk: a HP 8,9 colosa gyönyörû képet ad, csak a felbontásával van baj, mert az 1280x768 pixel ebben a méretben kinyírja a szemet. Más kérdés, hogy akadt olyan tesztprogram, amelyiknek az eredményeit csak ezen a gépen tudtuk megnézni, mert a futó ablak alsó része a konkurenseknél túllógott a tálcán.

Az Acer és a Fujitsu Siemens ugyanazt a 8,9 colos, 1024x600 pixeles megjelenítõt használja, nincs is nagyon különbség köztük, a mindennapi munkára elég, amit nyújtanak. A gép méretét, súlyát kevésbé befolyásolja, használhatóságát tekintve viszont már sokat ad az a plusz egy col, ami az MSI-nek és az Asusnak jutott, fõleg, hogy a 10 colos kijelzõ az Amilóba is belefért volna, ha nem lenne akkora a keret a monitor körül. Mindenesetre a két nagy gép kijelzõje is 1024x600 pixeles, néha tehát ezekbõl is kilógnak lefelé az ablakok, ami viszont látszik, az mindegyiken jobban jelenik meg, mint a 9 colos modelleken. A méretet leszámítva viszont sokban különböznek egymástól a panelek, a Wind képe élesebb, több benne a szín, nekem jobban tetszett.

Egymás nyakán

A teljesítménytesztben nagy torlódás alakult ki, csak egy gép lóg ki a HP, ami az eddig elért jó helyezését gyakorlatilag egy csapásra elvesztette nevetséges hardverével. A Via C7-es processzor igazi õskövület, az volt már nyáron is, csak azóta mindegyik netbookba Intel Atom került, így még nyomasztóbb lett a gép lemaradása. A közelmúltban kiderült, hogy jön a 2133-as utódja (abban Intel Atom lesz, ahogy azt korábban ajánlottuk a gyártónak), de csak jövõ februárban indul meg a forgalmazás, addig marad a hátrány.

Számokban kifejezve: az Asusban 900 megahertzes Celeron processzor van, ami a Cinebenchtõl 508 pontot kapott, az MSI-ben, az Acerben és a Fujitsu Siemensben 1,6 gigahertzes Atom, ami 530-550 pontra volt elég, a HP-nek 231 ponttal kellett beérnie. Mivel az Atomban van HyperThreading, logikailag két processzornak látja a csipet a rendszer, ezért az képes lefuttatni a Cinebench többprocesszoros tesztjét is, amiben 820-865 pontot értek el a csipek (ráadásul a Wind órajelét a dedikált gombokkal feljebb lehet tolni, bűvészkedés nélkül 25 százalékkal tuningolható a gép). Több feladat futtatásakor tehát már háromszoros az Atom fölénye a C7-eshez, másfélszeres a Celeronhoz képest, ami mindenképp az MSI, az Acer és a Fujitsu Siemens felé dönti a mérleg nyelvét. Főleg az MSI felé.

De jelentõs különbség alakult ki a grafikus teljesítmények tesztjében is, az Acer, az MSI és a Fujitsu Siemens 945-öse 250-265 pontot kapott a Cinebenchtõl, az Asus 915-ös csipkészlete 178 pontig jutott, a HP S3 Deltachrome-ja a zseniális elnevezés ellenére csak 128-ig.

A viszonylag szerény teljesítményt nagy akkuteljesítménnyel lehetne ellensúlyozni, de ebben sem valami jó a HP, hiszen százszázalékos processzorterheltség mellett száz percig bírja töltés nélkül a gép. Ugyanebben a versenyszámban az MSI Wind is elvérzett, a háromcellás akkumulátor 80 percig bírta, a Fujitsu Siemens 110 percig tartott ki, míg az Asus 190 perc, az Acer meg 200 perc után adta fel. Igaz, utóbbi kettõt eleve nagyobb akkumulátorral kaptuk.

Bajnok

Nehéz a gépek közt sorrendet felállítani, de nem lehetetlen. Az élen egyértelmûen az MSI és az Asus végzett, jól összerakott, átgondolt konstrukciók ezek. A Wind 95 ezer forintos árával olcsóbb, ráadásul jobb kijelzõt és erõsebb, ráadásul tuningolható hardvert, az Eee kényelmesebb kezelést tud felmutatni, tovább bírja az akkuja, viszont ebben a kiépítésben 110 ezer forintba kerül.

Az Acer nagyon szorosan ott van a két bajnok nyakán, ha egy collal nagyobb lenne a ház, és azt mind a tapipadnak adnák, elsõ is lehetett volna, 100 ezer forintos alapára a nagy akksival baráti, a 130 ezer forintos konfigba pakolt 3G-s modem meg simán perdöntõ lehet, nem véletlenül ez a világ legnépszerûbb netbookja. Már csak az a kérdés, hogy ki az utolsó. A HP szinte mindenben jobb a Fujitsu Siemensnél, viszont olyan gyenge a hardvere, hogy tökéletesen alkalmatlan a mindennapi munkára, 145 ezer forintos ára meg túlzás ebben a kategóriában. Ráadásul az Amilónak cserélhetõ az elõlapja, ami nem különösebben érdekes, a mellé adott netbooktáska viszont használható, ahogy a gép is: az Atom ebben is olyan jól muzsikál, ahogy megszokhattuk, úgyhogy a negyedik a Fujitsu Siemens lett, bár 95 ezer forintos árával nehezen rúg labdába az ugyanennyibe kerülõ konkurensek között. Viszont komoly bajba kerülnek a versenyzõk, ha megjelenik a HP 2133-as utódja, amiben már rendes processzor lesz, kár, hogy a fémes burkolatnak meg az új géppel befellegzett.

A laptopokat a hazai forgalmazóktól, az MSI Windet a Speedshop Kft.-tõl kaptuk tesztelésre.