Lézersakk piramissal, fáraóval

Hosszú távú stratégiám, hogy az egyik piramisommal kettőt lépek az alapvonal mentén, a másikat 90 fokkal befordítom, és máris kilőttem az ellenséges fáraót, vagyis megnyertem a meccset. De ahogy az a hosszú távú stratégiákkal lenni szokott, a véletlen közbeszól, megcsördül a telefonom, elnézem a lépést, és amikor elindítom a lézersugarat, szomorúan konstatálom, hogy sikerült saját piramisomat seggbe lőnöm. Az ellenfél udvariasan mosolyog. Egészen amíg el nem bízza magát, csak az offenzívára figyel, és egy óvatlan pillanatban le nem mattolom a fáraóját. Jó napot kívánok, az aktuális magyar bajnokot hallják.

A fáraó átka

Ha ennyiből nem jöttek volna rá, nagy erőkkel khetezünk éppen - ez egy egyiptomi tematikájú társasjáték, amit a hazai forgalmazótól kaptunk kipróbálni, de már korábban is hajtottunk rá, mert ugye amit a ThinkGeeken is árulnak, az olyan nagyon rossz nem lehet.

A Khet nem olyan nagyon rossz, főleg hogy raktak bele lézert. Igaz, aki a reklámképek, sőt a fenti reklámvideó alapján high-tech felszerelésre, mindent romba döntő sugárnyalábokra, megperzselt ellenfelekre és vérszagra számít, már az első lépés előtt csalódni fog: a Khet élőben annyira high-tech, mint egy közepesen leharcolt játszótéri homokozókészlet, a lézersugár pedig sokkal inkább hasonlít szentjánosbogár pislákolására, mint 21. századi űrfegyverre.

Ha viszont az esztétikai kifogásokon túltesszük magunkat, pompás szórakozásban lesz részünk. A Khetet 8x10-es táblán játsszák összesen négyfajta figurával: van a fáraó (sakknyelven ő a király, ha kilövik, mindennek vége), vannak piramisok, obeliszkek és djedek (ejtsük őket nyugodtan dzsednek.) Piros csapat, ezüst csapat (az ezüst inkább szürke műanyag, de tényleg hagyjuk), egy-egy lépés vagy forgás 90 fokban, utána lövés a lézerrel. A bábuk tükröződő felületeiről lepattan és továbbjut a lézersugár, ha viszont nem tükröződő felületet ér, az eltalált bábu lekerül a tábláról. Nagyjából ennyi, itt vannak a részletes szabályok, de tényleg könnyebb játszani, mint elmagyarázni.

Fejlődőképes

A figurákat a sakkal ellentétben különböző alakzatokban lehet feltenni a táblára, kezdőknek a Classic felállás ajánlott, haladóknak az Imhotep és a Dynasty, de bármilyen formáció elképzelhető, feltéve, hogy a felek játék előtt megegyeznek. A Khet tovább is fejleszthető, lehet kapni hozzá például Eye of Horus kiegészítő bábut, ami megosztja a lézersugarat, illetve Tower of Kadesht, amitől újabb dimenzióval bővül, emeletessé válik a játék.

A Khet eredetinek nem igazán eredeti, legalább három ősre vezethető vissza: közvetlen elődje a Deflexion, amihez képest csak a neve változott, valószínűleg marketingokokból. A Deflexion elődje viszont egy legalább húszéves számítógépes játék, a Laser Chess, ami annak idején létezett Amigára, Atarira és C-64-re is. Ha még tovább nyomozunk, eljutunk a szintén legalább húszéves Deflektorig, az igazi ősig, amit online is ki lehet próbálni.

A legnagyobb csalódás a várakozásokhoz képest természetesen az, hogy a lézersugarat normál körülmények között nem lehet látni, csak egy kis piros pötty formájában jelenik meg a tábla oldalfalán vagy a kiüthető bábukon. Mi viszont nem ismerünk lehetetlent, a tudomány és a technika nevében kettesben bezárkózunk egy ablaktalan tárgyalóba, én bebújok az asztal alá, rágyújtok, és teli tüdőből fújom a füstöt a Khet-táblára, miközben a techrovat vezetője megpróbálja felülről kiexponálni a lézersugarat. Ebben a pillanatban nyit ránk az ügyvezető igazgató: tippeljék meg, mennyi ideig magyaráztuk, mit csináltunk a tárgyalóba zárkózva az asztal alatt, vaksötétben.