Kezünkben a jövő mozija

Persze ez várható volt, hiszen hiába 82 centis, hiába 16:9-es, hiába 100 hertzes a tévém, akkor is csak egy crt, a dvd-felbontásánál jobbat egyszerűen képtelen megjeleníteni. A tanulság mindenesetre az, hogy hagyományos tévékhez teljesen felesleges bd-lejátszót vásárolni, kidobott pénz, mert semmilyen előrelépést nem jelent az elterjedt dvd-vel szemben. Azért megnéztem a többi videót is, de mindenhol csak azt a minőséget láttam, amit már megszoktam.

Bontogatja a szárnyait

A következő próbához ellátogattam Handrás házimozi-kereskedésébe. Itt egy InFocus ScreenPlay 7210 projektort kötöttünk a lejátszóra, ez 1280x720 pixelt tud megjeleníteni, ami nagyjából kétszeres minőség a dvd-hez képest, de még mindig csak a fele a bd 1920x1080-as felbontásának. A legtöbb nagyfelbontásúnak hitt tévé egyébként még a 720 soros képet sem tudja megjeleníteni, nemhogy az 1080-ast, úgyhogy aki azt hitte, hogy a félmillióért vásárolt plazmával letudta a dolgot, az jobb, ha megnézi a leírást. Valószínűleg csak a 852x480-as vagy 800x600-as felbontást tudja a készülék (a Magyarországon eladott lcd-k és plazmák 70 százaléka ilyen), szóval nem jobb, mint egy hagyományos tévé. Ennek megfelelően ezek a modellek nem hd-k, csak képesek fogadni a nagyfelbontású jelet, de meg már nem jelenítik azt (lásd még: szex, orgazmus nélkül). Az a kevés tévé, ami tényleg nagyfelbontású, az is főleg 1366x768 pixelt mutat.

A párméteres vetítővásznon elsőre nem láttam a különbséget, mintha egy dvd-t néztem volna. Handrás, meg hozzáértő kollégája persze egyből elkezdte mondani, hogy mennyivel élesebbek a betűk, de én nem láttam semmit. Márpedig én vagyok az átlagnéző, aki hülye a részletekhez. Aztán beraktunk egy filmet dvd-n, és tényleg látszott a különbség: egymás után nézve a két képet már látszott, hogy a bd képe sokkal élesebb, a felületek tisztábbak, kevesebb a „szemét”, a képhiba, a tömörítési zaj. Ráadásul olyat még tényleg nem láttam, mint a Nyughatatlanban, amikor Joaquim Phoenix arcán minden szőrszálat látni lehetett.

Végére maradt a Panasonic 65 colos plazmája, amit a Házimozi kiállításon lehet megnézni a bd-lejátszóval együtt. Kevés olyan nagyméretű készülék van a világon, amelyik tudja az 1080p felbontást (kisebb lcd-k bőven vannak, azokon viszont nem jön ki a 720p és az 1080p közti különbség), ez viszont pont olyan. Aki szeretne egyet magának, jobb, ha elkezd gyűjteni, ugyanis darabja 3,2 millió forintba kerül, ami egy jobban felszerelt Suzuki Swift ára, igaz, az autóban legfeljebb a kvarcórát nézegethetjük, nem a Batmant.

Megmutatkotik

Ha valaki meg akarja érteni, hogy mire jó a bd és miért kevés a dvd, akkor feltétlenül próbálja ki ezzel a tévével a lemezeket. A régi formátum képe ilyen méretben zavaróan pixeles, tele van szeméttel a képernyő, az arcok életlenek, a tömörítési problémák látszanak. Nem lehetett eddig könnyű gazdagnak lenni. Aztán megnéztük a bd-t, és szinte mindegyik probléma megszűnt, a kép még mindig nem volt tökéletes, de a különbség nemcsak sejthető, hanem valóban érezhető volt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor egy valódi bd-filmet tettünk be (tehát nem a demonstrációs célokat szolgáló tesztlemezt), annak már közel sem volt olyan jó a minősége, de a Lopakodó még így is sokkal jobban nézett ki, mintha sima dvd-ről futott volna. Azt meg egyenesen öröm volt látni, hogy egy ilyen csúcskategóriás kütyün, pontosabban a hozzá tartozó lemezen magyar feliratot is lehetett választani.

Pénz kell hozzá

A bd nem olyan, mint a dvd, amit akármihez kötöttünk, egyből látszott az előnye a vhs-hez képest: a lejátszások számától független képminőség, a sokkal tisztább kép, meg az, hogy nem kellett többé a szalagtekeréssel bajlódni. Ráadásul nem kellett minimum másfélmillióért, de inkább háromért új tévét vásárolni mellé.

Katódsugárcsöves tévékhez tehát teljesen felesleges újgenerációs lejátszót vásárolni. Azoknál a megjelenítőknél, amik csak 720 sort tudnak megjeleníteni, már kétesélyes a dolog. Ha a tévé 40 colosnál nagyobb, látszik a különbség, de azért ez kevés.

Kicsit olyan ez, mint a magas bitrátával tömörített mp3 és a cd harca. A hozzáértők biztosan hallják a különbséget. Ha elég jó hangrendszeren szól egymás után ugyanaz a dal, talán még én is. De normális körülmények között szinte mindegy, hogy melyiket hallgatom, úgysem veszem észre az eltéréseket. Ugyanígy kell egy kontrollcsoport, ha a bd nyújtotta előnyöket akarom látni, de nem néznék meg egy filmet kétszer egymás után csak azért, hogy jobban tudjak örülni a második menetnek. Persze ahogy nagyobb lesz a kijelző, úgy válik egyértelművé a különbség. Ha viszont valaki három-négymillió forintért vásárol magának tévét, ráadásul egy 1080p-s verziót, annak eljött a Kánaán, a kötelező váltás korszaka. Meg persze vájt szeműeknek is melegen ajánlott a modell.

Azért ez nem egy népes csoport, a Panasonic úgy számol, hogy az első időkben havonta legfeljebb pár tucatot ad el itthon a bd-lejátszóból, 2007-ben meg nagyjából félezres lesz a teljes magyar piac. A hazai képviselet is tudja, hogy csak azoknak érdemes váltaniuk, akik megfelelő tévékészüléket vásároltak már, vagy ilyet vesznek a közeljövőben. A valódi nagyfelbontás megjelenítésére alkalmas tévék azonban a teljes piac mindössze tíz százalékát adják, szóval nagy kapkodásra nem érdemes számítani.

November végétől, december elejétől kapható a modell, év végéig nagyjából negyven magyar feliratos bd-film jelenik meg.