Az eddigi hasonló védelmekkel szemben nem árnyékolással vagy valamiféle védőpajzzsal dolgozik a rendszer, hanem egy érzékelővel, ami az aktuális számítási műveletek megismétlésére utasítja a processzort, ha sugárzást észlel.
A Föld felszínét elérő kozmikus sugárzás ugyan elég gyenge, de ha éppen egy csipet talál el, az interferenciát kelt, és a felszabaduló töltött részecskék felülírhatják a rendszerben mozgó adatokat (a processzorokban szintén töltött részecskék tárolják az adatokat, és a miniatürizálás miatt nagyon kis töltésekkel dolgoznak).
Ennek az esélye egy átlagos számítógépnél elhanyagolható, de több tízezer processzort tartalmazó, nagy pontosságú adatokkal dolgozó szuperszámítógépeknél az Intel-mérnökök számításai szerint heti 10-20 alkalommal okozhat hibát. Ami súlyosabb esetben nemcsak rossz végeredményekhez, de az egész rendszer lefagyásához is vezethet.
Mivel a számítógépek következő generációi egyre kisebbek lesznek, egyre több processzor zsúfolódik össze bennük, és egyre kisebb töltés tárol majd egy bitnyi adatot, a mindenen áthatoló kozmikus sugárzásra is egyre érzékenyebbek lesznek. A probléma ma még csak a szuperszámítógépeket fenyegeti, de előbb-utóbb a hétköznapi pécéket is érinteni fogja, sőt, mindent, amiben processzor dolgozik.
A védekező mechanizmus egy érzékelőre épül, ami a kozmikus sugárzást detektálja (ami kis idő alatt aránylag nagy intenzitású energiát ad le, így nem nehéz észrevenni), majd arra utasítja az érintett processzort, hogy ismételje meg az éppen futó műveleteit, mert a sugárzás miatt az eredeti eredmények megbízhatatlanná váltak. A mérnökök most az érzékelő egység miniatürizálását próbálják megoldani, ami elég nagy technikai kihívás elé állítja őket.