Blogbejegyzésre lő a webkettes játékrobot

A hétvégén megtartott MHM Interactive Recycling tanfolyamon azt tanulhatta meg néhány elszánt programozó és mérnökhallgató, hogy miként lehet számítógépre kötni kis lámpákat, érzékelőket és villanymotorokat. Mindehhez egy Arduino nevű lapkára van szükség, amely összeköttetést biztosít a számítógép és a teljesen hétköznapi elektromos ketyerék között. A kétnapos gyorstalpaló tanfolyamon először Massimo Banzi, az Arduino egyik feltalálója megmutatta a résztvevőknek az alapfogásokat, utána pedig mindenkinek magának kellett elkészítenie egy bigyót. (Interjúnk Banzival itt olvasható.)

Egyszerű, mint a html

Először péntek délben, a tanítás végeztével látogattuk meg a tanfolyamot. Többen azt mondták, hogy bár a szoftverekhez vagy a webes programozáshoz valamennyire még értenek, hardvert még sohasem buheráltak ilyen szinten. A műegyetem villanymérnöki karán tanuló Milanovich László például azért ment el a tanfolyamra, mert az egyetemen még csak az elméletnél tartanak. Szerinte a tananyag elég jól végigmegy az Arduino programozásához szükséges alapismereteken, bárki megértené. Ezt megerősítette Soleado, a Kultplay bloggere is, aki szerint a feladat semmivel sem bonyolultabb, mint weboldalt kódolni.

Az Arduino programozási keretrendszere ráadásul tele van mintákkal, előre legyártott modulokkal, így a teljesen kezdők ezekből kiindulva, a paraméterek állítgatásával könnyen létrehozhatnak valami újat.

Ledfőzelék és művirág

Szombat délutánra a tanfolyam házigazdái minikiállítást hirdettek, és ekkorra mindenki el is készült valamivel. Rögtön a bejáratnál egy furcsán világító lábos fogadott minket, amelyről kiderült, hogy egy zenelejátszóval van összekötve. A méretes edényre persze csak azért volt szükség, hogy ne legyen minden csupa víz, mondta Papp Gábor, a rendszer kifejlesztője. Az edényben lévő eszközök ugyanis ultrahanggal hideg párát állítottak elő, miközben a lejátszott zene ritmusára különféle színű ledek villogtak. A zenei információkat kiolvasó programot külön kellett megírni Linuxon, amihez szükség van némi extra tudásra.

Milanovich László távirányítós játékautót kötött az Arduinóra, amelyet később nemcsak a szobából, hanem akár böngészőn keresztül is lehet majd irányítani, a Kultplay csapata pedig arra vett rá egy játékrobotot, hogy lőjön ki egy puha szivacskorongot, amikor a Kultplay-re új hozzászólás érkezik.

Roppant ötletes volt a rezgő üzenetjelző is, ideális megoldás lehet azoknak, akik nem szeretik sem az Outlook üzenetjelző ablakait, sem a hangos figyelmeztetést, ugyanakkor nem szeretnének lemaradni semmiről. Megalkotója készített egy üzenetküldő weboldalt, és amikor valaki üzenetet küldött neki, az Arduino megtekert egy villanymotort, ez pedig megrezegtetett egy kis szobanövényt.

Mások is próbálkoztak növényekkel, igaz nem valódival. A színváltós virág létrehozói – Szalai András és Orbán Zita – eredetileg olyan rendszert szerettek volna kifejleszteni, amely megnézi a böngészőben betöltött weboldalak jellemző színeit, és utána ezzel a színnel világítja meg az egész szobát. Erre nem volt elegendő idejük, de ügyesen átdolgozták a terveiket: a különféle hulladékokból összerakott műnövény virágában lévő led a számítógépen megnyitott fényképek domináns színével világítja meg az előtte lebegő műméhecskét.

Fű és flash

A legnagyobb kivetítőn a flashfilterlab egyik fejlesztése volt látható, amelyben virtuális füvet lehet termeszteni. Egy vázába valódi vizet öntve elkezdett növekedni a számítógépen megjelenített virtuális fűszálak. Ha ráfújtak egy szenzorra, a fűszálak lobogni kezdtek, mintha a virtuális szél fújt volna, amikor pedig takarásba került a fényérzékelő, az animált képen sötét felhők kezdtek gyülekezni.

Milyen maga az Arduino? Ránézésre egyszerűbb, mint egy walkman nyomtatott áramköre. Van rajta egy usb-csatoló, memória és néhány csatlakozóhely. Szoftverébe most még rendes programkódokat kell beírni, de már készül egy jóval egyszerűbb grafikus kezelőfelület, amelyben csak modulokat kell egymás mellé húzkodni. Ezzel már tényleg gyerekjáték lesz kütyüket tervezni.