Mutánsok II.

Az előző részben tesztelt Qtek 1010-es trónjára látszólag egyből három közvetlen utód is pályázik: a Qtek 2020-as mellett az i-mate és az XDA II nevű készülék. Tüzetesebb vizuális inspekciót követően azonban kiderül: a három trónkövetelő feliratát leszámítva az utolsó csavarig megegyezik egymással. A különböző dealerek más-más brand alatt futtatják ugyanazt a gépet, és erre nyilván jó okuk van, a vásárlónak viszont egyéb különbségek híján nem marad más választása, mint a név alapján dönteni.

A "qtek" és az "xda" elnevezés technósan hangzik, az "i-mate" inkább barátságosan. Jó ízlésű tulajdonosjelölteknek külön öröm, hogy az "I mate"magyarul szó szerint azt jelenti: "baszok". Igaz, azt is jelenti, hogy "i-társ", de annak nincs az égvilágon semmi értelme. Mi hangulati okokból természetesen az i-mate tesztelése mellett döntöttünk.

Versenyben a kikódolt féltéglákkal

A gépet kártyafüggetlenül 200 000 bruttó forintért lehet megvásárolni, ami meglehetősen húzós: ennyiért már adnak több rendes mobiltelefont, és azokon még Windows sincs. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Pannon ugyanezt a készüléket (arra speciel XDA II-t írtak) százezer forint alatt kótyavetyéli a nem túl vonzó Pannon Mobil Iroda Kukac néven - már ha jól interpretáltuk a saját farkába harapó a-betűt a reklámban. Mivel viszont nem szeretünk aláírogatni, meg évekre elkötelezni magunkat, maradt az i-mate a sarki delikatesszenből.

Bár az i-mate nagyon hasonlít a Qtek 1010-esre, mégsem lehet összekeverni őket: első ránézésre a legfeltűnőbb különbség köztük, hogy az i-mate nek nincs antennája. Évekkel ezelőtt, amikor a finn óriás tüntette el egyik mobiltelefonjáról az antennát, egy ország susogott fülrákról meg agyhalálról, de azok az idők rég elmúltak, és esztétikai szempontból a kitüremkedő bütyök hiánya csak hasznára válik a gépnek.

Az i-mate ezen kívül három lényeges ponton tér el elődjétől: egyrészt teletömték megahertzekkel és ramokkal, másrészt van benne bluetooth, harmadrészt került bele egy kamera. Lehet, hogy érdemes lett volna más irányba fejleszteni (kapásból a beépített Wi-Fi és a GPS juthat eszünkbe) de így kamerával és az obligát, hívóhoz rendelhető fényképekkel legalább nem kell szégyenkeznünk, ha a kocsmai erőfitogtatás során összecsapásra kerül sor i-mate-ünk és egy lopott, majd kikódolt féltégla között.

Mire a lóerő?

Nem tudni, valóban szüksége volt-e az i-mate-nek 400 Mhz-es processzorra és 128 MB RAM-ra, illetve 32 MB ROM-ra; az biztos, hogy ártani nem árt, különösen, hogy úgy tíz éve még az asztali csúcsgépek tudták ugyanezt, és ezzel érdemes is frusztrálni azokat az ismerőseinket, akik leragadtak a Celeronnál. A Bluetooth - nos, a Bluetooth működik, sikerült például sebesen és fájdalommentesen átsugározni vele egy másik készülékre Sickratmant, egy dögunalmas konferencián pedig egyszerre négy sorstárskészüléket is detektáltunk, ami az eddigi egyéni csúcs. A kamera 320x240-es VGA-t produkál, álló- és mozgóképet egyaránt, ami nem hangzik rosszul, de az objektív fényereje hagy kívánnivalókat maga után, így ha házipornó-készítésre adjuk a fejünket, mindenképpen szerezzünk be hozzá egy állványt, és világítsuk be a konyhaasztal környékét rendesen.

Örvendetes fejlemény, hogy a Windows Media Player Pocket PC-re adaptált 9-es verziója már képes teljes képernyőn megjeleníteni a videót, így a korábbinál részletgazdagabb Jennában és Roccóban gyönyörködhetünk; az viszont kár, hogy a kamera saját felvevő- és lejátszószoftverével készült videót ugyanez a Media Player kompatibilitási problémák miatt képtelen lejátszani. Töltögessünk codececet, és imádkozzunk.

Titkos fegyver: SDIO

A Qtek 1010-eshez képest az i-mate számos apróságot tekintve előrelépett, ismét más szempontból meg vissza. Kifejezetten hasznos, hogy a bölcsővel a gép mellett még egy külön akkumulátort is lehet tölteni, és hogy az SD kártya nyílása a gép tetejére került, így akkor is ki lehet cserélni, ha a PDA a bölcsőben van. Mi több, maga a nyílás, az SDIO-slot önmagában is titkos fegyver, ebbe ugyanis nemcsak memóriakártyát dughatunk, hanem a szabványnak megfelelő Wi-Fi-kártyát is, valahogy úgy, mint a laptopok PCMCIA-slotjába. (Ezt ugyan nem próbáltuk, de a hírek szerint működik a dolog.)

A vasat tekintve különbség még a 1010-es és az i-mate között, hogy az utóbbiban a SIM-kártya az akkumulátor alatt kapott helyet, ami azt jelenti, hogy nem lehet túl sokat tökölni a kártyacserével: ha nem sietünk, lemerül a beépített backup-elem, elvesztítjük minden adatunkat, és kezdhetjük újra bepötyögni a telefonszámokat egyenként. Kedves i-mate-tulajdonosok, ugye már máshonnan is tudják, hogy érdemes adataikról rendszeres időközönként biztonsági másolatot készíteni? Fogadják meg, és használják az erre a célra rendszeresített xBackupot! Megannyi kellemetlenségtől kímélhetik meg magukat.

Ami a szoftvert illeti, a legidegesítőbb apróság, hogy a PDA telefonrészét a "Turn on flight mode" (repülési mód bekapcsolása) paranccsal lehet kikapcsolni, de hát ez egy nemes windowsos hagyomány; mit is várjon az ember egy olyan kiforrott, sokadik verziójánál tartó operációs rendszertől, amit a Start gombbal kell leállítani?

A második legidegesítőbb apróság, hogy a GPRS-kapcsolatot is a Flight mode bekapcsolásával lehet leállítani, ha tehát lejönnénk a netről, lekapcsolódunk a GSM-hálózatról is, aztán kapcsolódhatunk vissza megint. Ha pedig mindehhez még az Explorert is elmulasztjuk leállítani, ő pedig töltené a megkezdett oldalt, mindenáron vissza akar csatlakozni a netre. Ilyen helyzetekben a legegyszerűbb, ha újraindítjuk a gépet, de még jobb, ha Flight mode-ba kapcsoljuk magunkat, és elrepülünk egy túlélőszigetre, ahol biztos nincs térerő.

Azt persze tudjuk, hogy megahertzek ide, VGA felbontás oda, az első kérdés, amit egy i-mate-tulajdonosnak feltesznek, úgyis az lesz, hogy milyen játék van rajta? Megnyugtathatunk mindenkit, hogy az i-mate a Windowsból ismert Solitaire mellett a Jawbreaker nevű űberaddiktív játékkal felszerelve érkezik. 1780 pont a házicsúcs, tessék próbálkozni.