Rovarok és következő generációs fegyverek

A többmillió dolláros masinákkal összehasonlítva felettébb olcsó (húszezer dollárnyi), praktikus, egyszerű és kisméretű, vezető nélküli repülők (unmanned aerial vehicles, UAVs) csoportosan cselekednének: elsődlegesen felderítő feladatokat látnának el, megfigyelnék az ellenséges csapatmozgásokat, katonák és civilek számára egyaránt túl veszélyes terepeken munkálkodnának, fegyvereket szállítanának.

Kommunikációs és geográfiai problémák

Az egyik legfőbb problémát a járművek és földi irányítóik közötti - gyakran akadozó - kommunikáció jelenti. Csökkenteni kell az irányítók létszámát: harmincfős személyzet jut jelenleg egy gépre.

Ausztrália geográfiai, topológiai sajátosságai (hegyes tengerpartok szigetekkel, sivatagos belső területek, stb.) szintén gondot okoznak. Olyannyira, hogy az importált technológiák nehezen, vagy egyáltalán nem adaptálhatók. A tervezés során eleget kell tenni ezeknek a sajátságos elvárásoknak is.

A projekt kivitelezését katonai távlatokban rövid tíz-tizenöt évre tervezik. Már csak azért is tűnik rövidnek, mert (eddigi tapasztalatok alapján) a hadászati hardver lecserélése, az új "beüzemeltetése" minimum egy évtized. Decemberben dolgozták ki a robotok csatatéren történő alkalmazásáról szóló programot. A vezeték nélküli légi járművek - a legmerészebb prognózisok szerint - tíz éven belül integrálódnak az ausztrál katonai arzenálba.

Küldetés közben

A gépek rendszert alkotnának, ágensekként viselkednének a rendszeren belül. "A hálózat valamennyi ágensének megvan a maga szerepe, miközben egy, mindenen átívelő, a rendszer egészére vonatkozó hasznossági funkcióval is bírnak" - nyilatkozta Ryan. Fontos, hogy ne legyenek egymással ellentétes, egymás céljait meghiúsító szándékaik, ugyanakkor mindnyájuknak tudni kell reagálni a nem-várt eseményekre.

A rovarrajok természetből ellesett adaptációs képessége, sokoldalúságuk ihlette meg a kutatókat. Kollektív intelligenciájuk úgy nyilvánul meg, hogy míg egyenként képtelenek megbirkózni az adott feladattal, addig csoportosan sikerrel járnak. Együtt találnak rá az optimális megoldásra. Ryan és társai a militáris közeghez módosítanák a rajok viselkedését.

Több tízezer légi jármű kivitelezné az adott küldetést. Átfogó, mindenre kiterjedő céllal bocsátanák útjukra őket. Folyamatosan kommunikálnának egymással, viszont egyiküknek se "magyaráznák el" teljesen, mit kell pontosan tenniük. Maguktól jönnének rá a rendelkezésükre álló utasításokból - legalábbis a tervek szerint. Ráadásul - mivel nem laboratóriumi körülmények között, ismerős környezetben ténykednének - hozzá kell szokniuk az ismeretlen terephez, és azonnal alkalmazkodniuk kell, mihelyst megváltozik valami. Ryan egyébként pontosan az adaptációban látja az egyik legnagyobb kihívást.

A káosz szélén

A raj-viselkedést komplex algoritmusok segítségével utánozzák. "A káosz szélén dolgozunk" - hangsúlyozza a matematikus. "Alig érzékelhető finom vonal húzódik a túl rendezett, stagnáló rendszerek és a túl kaotikus, teljes rendezetlenségbe omlók között." Arra is rámutat, hogy - ellentétben a hírhedt gyilkos méhekkel - a rajok nem a magányos ellenség csoportban történő megtámadást és legyilkolását célozzák, hanem intelligens és kommunikációra képes hálózatot igyekeznek létrehozni. Nevet a Michael Crichton Prédájával (Elszabadult nanorajok) vont párhuzamon. Túlzónak tartja a Hollywood sulykolta MI-félelmet. "Nézzék meg a legmodernebb fejlesztéseket, és rögtön látják, hogy ezek a gépek még annyira se képesek, mint egy kétéves gyerek" - fűzi hozzá. A projektet az életmentés szándéka vezérli - összegez.