Porszívózás az atomháború előtt

Engem, például, a legkevésbé sem zavar a gépek lázadása. Skynet és társai, nekem ők mind barátok, olyanok, mint gólyának a tavasz vagy hernyónak a selyembáb. Jöjjenek már, zavarják el az embereket olyan feladatok mellől, amelyekben eddig rendre csődöt mondtak. Politika és kuszkuszkészítés, hogy csak néhányat említsek.

Tapasztalat útján

Azért vagyok ilyen biztos a dolgomban, mert engem már megfosztott egy robot egy korábban tipikus emberi feladattól: szeptember közepe óta nem porszívóztam, a lakásom azonban mégis tiszta, hála Robinak, aki azóta már családtag.

Robi egy Roomba robotporszívó, tíz hónappal ezelőtt került a szerkesztőségbe, tesztelésre, aztán nálam ragadt: a forgalmazó máig nem kérte vissza, én meg úgy megkedveltem, hogy nem erőltettem a dolgot. Ha még esedékes, esetleg megvenném, persze leértékelve, hiszen mégiscsak használt darabról van szó.

Szóval ez a robot az elmúlt tíz hónapban fényesen bizonyított. Eleinte segített neki néha Eta, de Eta hat hónapja feladta az élettel vívott két évtizedes küzdelmét. Kimúlt szegény, végelgyengülésben. Azóta egyedül tartja valóban tisztán a lakást a kis terminátor.

Ilyen előzmények után persze örülök minden újabb fejlesztésnek, újabb robotmodellnek. Hiszen minél többen gyártanak ilyet, annál jobban elterjed a technológia, annál olcsóbb lesz az automata lakástisztítás, és végre megszabadulhat az emberiség ettől az elviselhetetlen nyűgtől.

Minden erővel

A CleanMate 365 ígéretes versenyző, például kimondottan jól néz ki, ami már csak azért is fontos, mert a tapasztalat szerint ezeket a gépeket valamelyik szobában tárolja az ember, a konnektorra dugva. Ráadásul a kis gép olyan erényekkel bír, hogy a kategória legjobbja lehetne, ráadásul olcsó is: ötvenezer forintért rendes porszívót is alig kapunk, nemhogy olyat, ami átprogramozás után képes lenne kiirtani az emberiséget.

Többfrontos harcot tud vívni a mocsok ellen. Először is természetesen megpróbálja felkaparni. Ebben két forgókefe van a segítségére, az egyiknek a forgástengelye merőleges a talajra, a másiké párhuzamos. Az oldalsó kis kefét már a Roombán is szerettem, és hiányoltam az Electrolux négyszázezres gépéről, hiszen egyedül ezzel képes azt a fal mellett megbúvó szemetet összeszedni, amit az alsó kefe nem ér el.

Ezzel együtt a hátára fordított gép nem túl bíztató, a felület nyolcvan százaléka zárt, nehéz elképzelni, hogy komoly mocskokkal is képes megküzdeni.

Viszont óriási a kiegészítő arzenál. Van például UV-lámpa, ami menet közben elpusztítja az útjába eső baktériumokat. Baciszempontból ez már tényleg a terminátor, képzeljük el, ahogy közelít felénk egy pár kilométer magas zúgó izé, és felszippantja a haverokat, akit nem, azt meg lézerrel égeti hamuvá.

Nehéz terep

Szóval a CleanMate tényleg komolyan veszi a tisztítást, erről a haderő harmadik vonala győzött meg végképp. A megfelelő illatanyag megvásárlásával szagtalanítja a szobát. A versenyző tehát a papírforma szerint bacilusmentessé, tisztává és illatozóvá varázsolja a lakást.

Bacilusokról és szagokról nem tudok, a kosszal viszont elég nagy a baj.

A terepviszonyok hasonlóak, mint előző tesztünkben: átlagos szoba, rengeteg ármány. Szétszórt kristálycukor és só a szőnyegen meg a fal mellett. Ugyanitt háromba tört, valamint összetaposott perecek, szőnyegbe és szegőléchez taposott vattadarabok, undorító mocskok, pokrócbolyhocskák. A szobában minden algoritmust összezavaró, véletlenszerűen elszórt koszdarabok.

Lelketlen gép

A készülék elindítás után meglehetősen bátortalanul kezd. Lassan vág bele, viszont látszik rajta, hogy komoly munkát végez. Hangja olyan, mint egy repülőgépé, az oldalán villogó piros fény miatt meg tényleg olyan hatást kelt, mintha rövidesen felszállna, és lebombázna egy falut valahol a Kisalföldön.

De nem, csak söpröget, kedvetlenül. A szőnyeg közepéről indul útnak, aztán rezignáltan átszánt a cselesen kihelyezett csapdákon, és a parkettára összpontosít. Jön egy akadály, egy perecdarab, átmegy rajta, elkapja a keféjével, aztán behajítja a szekrény alá. Végül is a problémát megoldotta, már nincs szem előtt a kosz.

A CleanMate egyébként meglehetősen gyakran él ezzel a csellel, tíz perccel a takarítás megkezdése után már csupa perec az ágy meg a szekrény alja.

De nem is ez a lényeg, hanem az a tudatosság, amivel a készülék végigjárja a szoba széleit. A másik két robotporszívó inkább csak ad hoc választ útirányt, az első percek alapján azonban úgy tűnik, hogy a 365-ös számú egység pontosan tudja, mit csinál.

Aztán beszorul a számítógépasztal alá. Pont annyi a hely, amennyi egy széknek elég, ez viszont kiborítja a készüléket, képtelen kijönni onnan, folyton falnak ütközik, három és fél percbe telik, amíg megtalálja a kijáratot.

Beszorul a perec

Kevéssel később lokalizálja a fal mellé dugott szemetet. Elsőre feltakarítja a só és a cukor legnagyobb részét, csak pár cafat vattát hagy maga mögött.

Aztán újra a perecnek támad. Most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a robot tényleg utálja a koszt. A kemény darabokat többnyire elképesztő erővel lövöldözi szét a szobában. Megfordítom, beigazolódik a sejtésem: a perecdarabok elzárták a bejáratot, a készülék nem tud több mocskot besöpörni, mert a vékony rést elzárta a sütemény.

Kitakarítom, mehet tovább a küzdelem.

Körbe-körbe

A szőnyeg következik, viszont nem történik semmi. A kosz legnagyobb része ottmarad, közben a CleanMate egyáltalán nem tűnik lelkesnek, szenvtelenül hasít, nem szívből csinálja. Megélhetési porszívó. Bájos és ifjú segítőtársammal szinte egyszerre állapítjuk meg, hogy végzettségére nézve biztos nem szakmabeli, inkább bölcsész lehet.

Aztán – mintha csak meghallaná szidalmainkat – komoly munkába kezd. Ha koszt talál, nem megy tovább addig, amíg fel nem takarítja. A baj csak az, hogy képtelen feltakarítani, így megreked a szőnyeg sarkánál, és ugyanott köröz perceken keresztül.

Most már legalább lelkes.

Megunjuk, hogy a CleanMate hat perce ugyanazt a fél négyzetméteres darabot kaparja eredménytelenül, visszarakjuk a parkettára, de nem hagyja magát, újra a szőnyeg felé tart. Ahogy odaér, és a parkettától elszakadva megemelkedik az alja, úgy értékeli, hogy újabb, most már gigantikus koszdarabot talált: megpróbálja felszippantani a szőnyeget.

Rövid próbálkozás után rájön, hogy amit talált, az nem kosz, hanem berendezési tárgy. A hír annyira megviseli, hogy kihányja az addig összegyűjtött szemét egy részét.

Részsiker

Megnézzük, mi történt alul, megfordítjuk, és a földre rakjuk szegényt, de nem hagyja abba a munkát, mint egy rosszul landoló bogár, a hátán fekve is kapálózik a kerekeivel, meg a seprűivel. Megpróbáljuk leállítani, de Gregor tovább kapar, kénytelenek vagyunk a főkapcsoló után nyúlni.

Újraindítjuk a rendszert, aztán hagyjuk, hadd dolgozzon. Összesen 45 percet melózott a kis gép, leltárt készítünk: a parkettán elhelyezett koszok közel 90 százaléka eltűnt, a szőnyegen viszont nagy a baj. A perecek negyede a porszívóban, tíz százaléka a bútorok alatt, kétharmada viszont eredeti helyén maradt. A porcicák és vatták is megúszták a küzdelmet, a takaróbolyhok jelentős része viszont eltűnt, a sóval és cukorral viszont csak visszafogott sikerre volt képes a CleanMate. Összességében a kosz háromnegyede beleragadt a szőnyegbe.

Behozzuk a Roombát, hátha a feladat volt túl nehéz, de nem, az iRobot gépe pár perc alatt tökéletesen tisztára nyalja a szobát.

A tapasztalat alapján a 365-ös kimondottan hatékony lehet csúszós felületeken, parkettán és járólapon, de összezavarodik, ha szőnyegre kerül. Így aztán ez a gép tökéletes lehet azoknak, akik gyakran szórnak cukrot a szegőléc mellé.