Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Míg a hetvenes években csak a számítástechnika civil alkalmazásáért kampányoló kaliforniai hippik láttak fantáziát a személyi számítógépben, a garázscégből ütőképes konkurenciává izmosodó Apple sikere nyomán az iparág óriásai is átértékelték korábbi álláspontjukat, miszerint magáncélra értelmetlen dolog számítógépet tartani.
|
| IBM 5150 Personal Computer |
Ez a gányolt félmegoldás jelleg azóta is, húsz év elteltével is megérződik minden egyes IBM-kompatibilis PC-n, hiába a megsokszorozódott processzor-, memória- és tárhelykapacitás. A hatalmas kereslet hatására ugyanis az IBM hamarosan "nyílt forráskódúvá" tette a PC-jét, a teljes architektúra nyilvánosságra hozatalával gyakorlatilag klóngyártók kezébe adta a konstrukció sorsát. Azóta az eredeti IBM-PC két szerencsés beszállítója, az Intel és a Microsoft kaszál legnagyobbat ezen a piacon: a processzor és az operációs rendszer egymást feltételező és gerjesztő fejlesztése folyamatos pénzszórásra kényszeríti a PC-tulajdonosok egyre népesebb táborát, a "wintel-platform" diadalmenete mégis megállíthatatlannak tűnik.
A PC-gyártók éles versenyben álló serege ugyanis biztosítja a jó ár-teljesítmény arányt, és több százmillió valóban olcsó számítógéppel árasztotta el a világpiacot - a tömegtermelés pedig olyan drasztikus áresést hozott, hogy az első IBM-PC áráért ma duálprocesszoros, felsőkategóriás munkaállomást vagy szervert kaphatunk, míg az otthoni számítógép ára ezer dollár alá esett. A PC tömeges elterjedése tette lehetővé aztán többek között az internet civil térhódítását is, ezért a felhasználók millióit bosszantó fogyatékosságai ellenére is a technológiatörténelem mérföldköve ez az évforduló, melynek alkalmából arra kérjük olvasóinkat, osszák meg velünk kedvenc PC-s történeteiket a Törzsasztalon.
A legeredetibb sztorik beküldőit Index-pólóval jutalmazzuk!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
