Roma rádió minimálhardverből

Bejön

A RádióŠ esetében valami ilyesmi történt, amikor tavaly decemberben Németh Vladimir és Kerényi György egy hónapra adásidőt szerzett a leosztás előtt álló budapesti 88,8 megaherzes frekvenciára. Az első magyarországi roma rádió napok alatt beszervezett mintegy negyven munkatársa legtöbbje azelőtt csak a konyhában látott rádiót, de ez nem zavarja őket abban, hogy kitűnő hangulatban dolgozzák magukat halálra.

A villámgyorsan berendezett szerkesztőség előnyben részesíti a funkcionalitást: a pszeudo-digitális ornamentika szerepét a falra ragasztott kőnáci SMS-ek és a "Nőt akarok! Most!" típusú viccesebb üzenetek töltik be.

Sok jó hardver, kis helyen

Beltéri egység

Az első flash a vécéhez érve üt be, az ideiglenes műsor idejére ugyanis a bérház tetején figyelő rádióadó beltéri egysége jobb híján a toalett tetején kapott helyet. Ez a rendszeres turnusokban látogató médiamunkások adrenalinszintjét emeli némiképp, a rádió munkatársainak lelki egyensúlyát maximum földrengés esetén billentené ki.

A RádióŠ sovány anyagi bázisából a családias hangulatú helyiség bebútorozása mellett a pénz legnagyobb része a professzionális stúdiófelszerelések és a rádióadó bérleti díjára ment rá (400 ezer lenne egy mikrofon). A hardverpark összeállításánál aktívan közreműködtek a rádió munkatársai, egy-egy otthonról hozott CD-író vagy merevlemez mindig akad a szerkesztőségben.

Törékeny szoftver

A műsorok pentiumos gépeken készülnek, de a legkeményebb PC-ben sincs több 32MB memóriánál, hogy igazi legyen a kihívás, és kiteljesedhessen ember és Microsoft egyenlőtlen küzdelme.

A műsorokat a Digital Cart Machine szofver adagolja, amit a gépek korlátozott stabilitása miatt sosem lehet magára hagyni. A Windows 95 vagy jobb esetben 98 nem szégyell néhány óránként rendszeresen kékhalálba merevedni a szelektor futtatásakor. A számokat ezért minden műsorszerkesztő kézzel adagolja, hogy ha beüt a fagyás, át lehessen váltani CD-re.

Profin rádiózó amatőrök

Beszólnak

A műsorok között épp ráérő munkatársak összesen több mint 1600 dalt digitalizáltak be eddig, amelyeket a szoftver adatbázisából lehet utána adásba rendezni. A dalok mintegy egynegyede autentikus cigányzene (köztük néhány kuriózummal, amelyet már csak kazettán lehetett fellelni), mellette a popzene viszi a prímet, de a latin-, arab-, komolyzene és jazz is belefér napi 24 órába.

Amíg felépül a nagyteremben a színpad, hogy élő zenekari produkció is adásba kerülhessen, addig a konzervzenét óránként beszélgetős blokkokkal darabolják fel. A legeredetibb műsor Zenei ajándékkosár néven fut, amelyben Fátyol Tivadar egy találomra kiválasztott hallgatója (aki egyelőre a saját baráti körből kerül ki) kap 15 perc tömény zenét kedvenceiből.

Benéznek

Két hét alatt eddig még semmi komoly probléma nem ütötte fel a fejét. Apróbb bakik azért megestek, amikor a műsorvezetők mellett a meghívott vendég is hallhatta a technikustól, hogy mekkora barom vagy, hogy a nyitva hagyott stúdióajtó miatt a hírek ideje alatt többen nem vettek levegőt, betudható a kezdeti bizonytalan lépéseknek. Azóta a vendégek nem kapnak fejhallgatót, a stúdió falán pedig a "Hogyan kezeljük a hallgatót?" c. útmutató segíti az amatőr rádiósokat.

"Valaki hívja már fel az ORTT-t, megkaptuk-e a frekvenciát!"

Az ORTT testületének február 11-ig kellett volna győztest hirdetnie a frekvenciára a Tilos, a RádióŠ, a Yes Rádió és a katolikus Mária Rádió közül, s ez elvileg bármelyik nap megtörténhet. A nem ritkán napokig folyamatosan dolgozó, gyakran még az evést is házon belül szervező munkatársak bíznak benne, hogy övék lesz a pillanatnyilag utolsónak tűnő csatorna.

Ha az ORTT nekik ítéli a frekvenciát a következő hét évre, április végén vagy májusban indulhatna a rendes adás, amelyet már nemzetközi szervezetek is megtámogatnának anyagilag. Az éppen aktuális pletykák szerint a RádióŠ lesz a befutó, bár a stáb szerint ez még nincs lefutva, mert ők naponta kapnak ilyen füleseket "megbízható forrásból", és mindig más a favorit.