Nincs többé észrevétlenül elveszett lakáskulcs vagy távirányító, és az otthon felejtett mobiltelefonért sem kell félúton visszafordulni, hála egy olyan új, magánhasználatra szánt rendszernek, amely a rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) elvén működik. A Washingtoni Egyetem egyik kutatócsoportjának sikerült a szükséges technikát karóra méretűre zsugorítania.
A Gaetano Borriello professzor és csapata által Seattle-ben kifejlesztett rendszer úgy működik, hogy az eltűnésre hajlamos tárgyakat még meglétük során passzív RFID-címkékkel látják el: ezeknek az antennával felszerelt, viszonylag olcsón előállítható matricáknak nincs szükségük önálló áramforrásra, mert az adáshoz elég nekik az olvasó antennája által indukált elektromos áram.
Az RFID-olvasó a felcímkézett tárgyak helyét egy - szintén az órába helyezett, személyes használatra szánt - szerverre küldi, amely feljegyzi az adatokat. Ha azután az olvasó nem talál rádiójelet ott, ahol az adatbázis szerint lennie kellene, sípolással figyelmezteti az óra tulajdonosát a hiányra.
Szelektív memória
Azt viszont, hogy hol is van pontosan az eltűnt tárgy, a rendszer nem tudja megmondani. A fejlesztők szerint az RFID ebben a formájában praktikus emlékeztetőnek válik be a legjobban - ha például a felhasználó passzív címkékkel látja el fontos tárgyait, karórája figyelmezteti, ha eltávolodik tőlük. Ha pedig egy tárgy elvész, az adatbázisból annyi információ biztosan kinyerhető, hogy hol volt meg utoljára.
A rendszer egyik kényes pontja az ára: az RFID-olvasó 1000 dollárba kerül, és egy antennahálózatot is ki kell építeni hozzá. A kutatók által használt prototípus nem is működött tökéletesen: az olvasó hatótávolsága 5-10 méteresnek bizonyult csupán, ráadásul a tesztelés során megesett, hogy többször is meg kellett lengetni egy-egy címke előtt, mielőtt hajlandó volt felismerni azt. A teljes rendszer egyébként, ami a címkéken kívül az RFID-olvasóból, az antennákból és a szerverből áll, ahhoz túl terjedelmes, hogy egy már létező karóramodellbe beleférjen, de a prototípus készítői úgy gondolják, hogy a Microsoft okos órájához, a Spot Watch-hoz hasonlóan gyártható olyan méretű tok, amely még kényelmesen hordható a csuklón.
Hadügyi gyökerek
Annak ellenére, hogy az RFID-technikára alapozott civil alkalmazások száma az utóbbi egy-két évtizedben szaporodott meg igazán, a rendszert katonai célokra már a múlt század közepe óta használják. Először állítólag a Szovjetunió használta kémkedésre 1945-ben, más források szerint viszont az Egyesült Királyságban már a második világháború során bevetették, hogy megkülönböztessék egymástól a hazatérő brit harci repülőket az ellenséges német gépektől.
Az RFID-olvasó a felcímkézett tárgyak helyét egy - szintén az órába helyezett, személyes használatra szánt - szerverre küldi, amely feljegyzi az adatokat. Ha azután az olvasó nem talál rádiójelet ott, ahol az adatbázis szerint lennie kellene, sípolással figyelmezteti az óra tulajdonosát a hiányra.
Szelektív memória
Azt viszont, hogy hol is van pontosan az eltűnt tárgy, a rendszer nem tudja megmondani. A fejlesztők szerint az RFID ebben a formájában praktikus emlékeztetőnek válik be a legjobban - ha például a felhasználó passzív címkékkel látja el fontos tárgyait, karórája figyelmezteti, ha eltávolodik tőlük. Ha pedig egy tárgy elvész, az adatbázisból annyi információ biztosan kinyerhető, hogy hol volt meg utoljára.
A rendszer egyik kényes pontja az ára: az RFID-olvasó 1000 dollárba kerül, és egy antennahálózatot is ki kell építeni hozzá. A kutatók által használt prototípus nem is működött tökéletesen: az olvasó hatótávolsága 5-10 méteresnek bizonyult csupán, ráadásul a tesztelés során megesett, hogy többször is meg kellett lengetni egy-egy címke előtt, mielőtt hajlandó volt felismerni azt. A teljes rendszer egyébként, ami a címkéken kívül az RFID-olvasóból, az antennákból és a szerverből áll, ahhoz túl terjedelmes, hogy egy már létező karóramodellbe beleférjen, de a prototípus készítői úgy gondolják, hogy a Microsoft okos órájához, a Spot Watch-hoz hasonlóan gyártható olyan méretű tok, amely még kényelmesen hordható a csuklón.
Hadügyi gyökerek
Annak ellenére, hogy az RFID-technikára alapozott civil alkalmazások száma az utóbbi egy-két évtizedben szaporodott meg igazán, a rendszert katonai célokra már a múlt század közepe óta használják. Először állítólag a Szovjetunió használta kémkedésre 1945-ben, más források szerint viszont az Egyesült Királyságban már a második világháború során bevetették, hogy megkülönböztessék egymástól a hazatérő brit harci repülőket az ellenséges német gépektől.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
