Rángasson virtuális szörnyeket!

A Különvélemény készítése közben nem győzték hangsúlyozni, hogy milyen remek futurológusokat alkalmaztak a jövő díszleteinek megtervezéséhez. Automata autók, önműködő gyárak, írisz-azonosítás után személyre szabott reklámok: mindezek látványosak voltak, de mégis mindenki Tom Cruise monitor előtt végzett hadonászására emlékszik a filmből. Kezét maga elé tartva kinagyította a képet, előre-hátra tekerte a precogok vízióit, forgatta a látószöget.

Magyar jövő

Pont ugyanezen dolgoznak Kispesten, egy családi házban. Tavaly már voltunk náluk, a Balogh Tibor vezette Holografika első nagy dobását, a 3D-s tévét lestük meg akkor. Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, a speciális optikákkal, a tér különböző pontján találkozó fénysugarakkal és a holografikus lemezzel dolgozó térbeli megjelenítő olyan valósághű élményt adott, hogy azt hittem, kirepül a Tie-Fighter belőle, majd átveszi a hatalmat Dél-Pest fölött.

Már akkor fenyegetőztek, hogy rövidesen kézjelekkel is mozgatható lesz a 3D-s kép, aztán tessék, itt vagyok megint, családi házak között, és nyújtóztatom a karomat. A kijelzőn, vagyis a kijelzőben egy T-Rex ácsorog. A holovízió olyan most, mint egy óriási terrárium, amiben az ősgyík éli unalmas hétköznapjait: mozdulatlanul nézeget, de hihetőnek tűnik az is, hogy néha kiugrik, elmegy az Ecserire, aztán hosszasan ócsárolja a régiségkereskedő portékáját.

A következő kép Michelangelo Dávidjának a tökéletes másolata, hatvanmillió poligonból áll, mondja Balogh, majd hozzáteszi, hogy a szobor fülétől a farkáig le van renderelve. Az 50,3 megapixeles kijelző mögött izzadó klaszterek keményen dolgoznak, a ventillátorok zúgnak, a szoba megtelik az áramkörök melegével.

Aztán beugrik egy szörny térbeli képe, a bemutatót tartó szakember odaáll a monitor elé, kinyújtja a karját, rábök a figurára, és elkezdi ráncigálni. Vagy két percig tart a bemutató, aztán megkérnek, hogy próbáljam ki én is, az egész annyira intuitív, hogy nem jelent majd problémát az irányítás.

Próba

Kar kinyújt, az ujjaimat úgy rendezem, mintha egy pisztolyt imitálnék, aztán egy pontra bökök: ezzel ragadom meg a figurát, elengedni meg úgy tudom, hogy újra megállítom a kézmozgásomat. De erről még szó sincs: inkább mozgatom a karomat, balra, a figura jön vele, jobbra, követi, megdöntöm előre, a szörny orra borul, az arcomhoz húzom: a hátán brékel. A legjobb, amikor közelebb rántom magamhoz, a szörny kimászik a képernyőből, és ami eddig vicces grafikának tűnt, hirtelen ijesztővé válik.

A kézmozdulataim infraképét három, szabványos kamera figyeli, ezek számától függ, hogy mennyire pontos a rendszer, mennyire lehet tág határok között használni. Saját tapasztalataim szerint az esetek nyolcvan százalékában kitalálta a szoftver, hogy mit akarok, ami nem rossz egy bétaverziójú rendszertől. A reakcióidő 50 milliszekundum, ennyi kell a gépnek ahhoz, hogy a kamerákból érkező jelet azonosítsa, kategorizálja, a figurát az utasításnak megfelelően elforgassa, majd a képet lerenderelje, és a képernyőre rakja.

A következő demóban egy labda van a képen. Rábökök, elkezdem mozgatni a karomat, és a golyó előre kódolt késéssel követi a kézfejemet: mintha egy gumin lógna, én meg játszanék vele. Digitális jojó. Mindenesetre ha Mijamoto Sigerunak, a Nintendo vezéregyéniségének a helyében lennék, ellátogatnék a Holovízióhoz, a Wii II megépítése előtt. Egy baj van: fárad a karom. Még csak négy-öt perce hadonászok, de máris kezd kimenni belőle a vér, és érzem, hogy egy hosszabb Quake-csatát nem bírnék erővel. Meg is jegyzem Balogh Tibornak, aki megnyugtat, hogy a végső változat asztalra támasztott karral is irányítható lesz. Azzal meg az a baj, hogy hamar kikopik a könyök. Aki biztosra akar menni, most indít egy könyöktámaszt gyártó vállalatot, aztán majd jól megszedi magát.

A térbeli megjelenítő meg a kamerás kézkövetőrendszer célcsoportja óriásvállalatokból áll. A Holografika olyan partnerekkel tárgyal, mint a Peugeot vagy a Shell, utóbbi földalatti olajkészletek megtalálásához használja a 3D-s képet, és előrehaladott tárgyalásokat folytat a magyar vállalattal. Az a legkevesebb, hogy vesz pár készüléket a holland multi, de az sem elképzelhetetlen, hogy a Shell szoftvereivel kiegészítve árulják majd a 3D-s rendszert a konkurens vállalatoknak, mondja el a vállalatvezető. Térben sokkal jobban látszik, hogy merre kell fúrni, a hagyományos, piros-kék szemüveges megoldások viszont nem praktikusak és nyolc-tíz órás munkanapokon túlságosan fárasztók.

Mobilon

A holovízió azért még messze van a sorozatgyártástól, de stabil, egyedi gépeket már bármikor tud készíteni a cég. A közeljövőben bevezetik a kijelző ledes megvilágítását, ami olcsóbb, hűvösebb működést tesz lehetővé, és lecserélik a Geforce 7-eseket Geforce 8800-asokra. Nagyon jó felépítésű, elosztású grafikus vezérlőről van szó, százszor praktikusabb, mint elődje, lelkendezik Balogh Tibor, aki szerint olyan jó együttműködést építettek ki az elmúlt években az Nvidiával, hogy szinte már a kaliforniai cég tesztlaborjának nevezhetik magukat.

A jövő meg a mobilok felé vezet. A következő nagy dobás részeként a Holografika hordozható telefonokba akarja beleépíteni a térbeli kijelzőt, a vállalatvezető szerint két éven belül elkészülhet a prototípus. Csak győzzük kapkodni a fejünket a térben repkedő telefonszámok elől.