A félteke legnagyobb robotfiesztája

Lépésben araszolok San Jose felé az El Camino Realon, a királyi úton, és magamban a robotika első alaptörvényét ismételgetem. "A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen." Kicsit azért félek: a RoboNexusra tartok, a nyugati hemiszféra legnagyobb robotikai találkozójára, amelyet idén másodszor rendeznek meg a Szilícium-völgy fővárosában. Mi lesz, ha megbolondul az egyik, és eltapos?

A robotok között azután megnyugszom. Nem bántanak ezek. A legtöbbjük a bokámig sem ér, van, amelyik éppen lemerült vagy egyáltalán nem is működik, a többi kommersz játékszer vagy olyan titkos, hogy a gazdája el se hozta.

Csavarhúzó, hátrabukfenc

A robotporszívójáról híres iRobot katonai célokra szánt szerkezetében például éppen lemerült az elem. A kiszolgáló személyzet "I love robots"-pólós tagja, úgy is, mint humán rabszolga, csavarhúzóval térdel előtte, próbál életet lehelni belé, és közben biztosan nem azt gondolja, ami a pólójára van írva. Másoknak jobban kijön a lépés: egy japán karatékára hasonlító testes-bajszos úriember büszkén táncoltatja emberszabású robotját, aztán megrészegül a sikertől, és csináltat vele egy hátrabukfencet. A szomszéd standról átszivárog két srác, akik a Berkeley-ről jöttek, és saját készítésű, miniatűr versenyautókat futtatnak egy szigszalaggal kijelölt pályán.

- Honnan szerezte bele a szervót? - kérdezik a karatékát.
- Á, nektek az túl drága.
- És futni tud? Úgy, hogy mind a két lába a levegőben van? - érdeklődik megilletődötten a szomszéd stand.
- Persze, hogy tud.
- Akkor most lehetne, hogy fusson?
- Nem lehet. Csúszik - mondja a karatéka anélkül, hogy levenné a szemét robotjáról, és állával a padló felé bök. Tényleg csúszik, bólogatnak a srácok, akik versenygumikkal küzdenek a jobb tapadásért.

Végül azért megtudják, hogy száz dollár a szuperszervó a robotba, ami nekik tényleg túl drága. Amivel ők dolgoznak, az pc-ből kiberhelt alaplap, farostlemez, néhány boltban kapható olcsó alkatrész (mondjuk a slick gumikat sem ingyen adják), és ehhez képest egész jól megy nekik: egy tavalyi robotautóversenyen csak másodpercekre maradtak le az első helyezettől.

"A sebességet kétféleképpen lehet növelni" - mondják. "Szoftveresen, mi ahhoz értünk, és mechanikusan - ahhoz nem nagyon". "Tegyetek bele egy V8-as minimotort" - javaslom, mint aki ért hozzá. "Á, legyint a srác, nekem van egy nitrós autóm otthon, de nagyon nehéz kontrollálni. Az elektromotor sokkal jobb".

A robotika Ozzy Osbourne-je

Itt mindenki geek, de aki jól csinálja, meg is gazdagodik belőle. Kicsivel odébb találkozom is az egyik robotmilliomossal. A farmeros, hosszú fürtös Fred Barton, a szórakoztató robotika Ozzy Osbourne-je egyenesen Hollywoodból érkezett San Joséba, és hozta magával saját készítésű robotreplikáit, többek között a Csillagok háborújás 3CPO-t és az új modellt, Robbyt, akit a Forbidden Planet című klasszikus sci-fi robotjáról mintázott. Járni egyik sem jár, és nem sokkal okosabbak, mint egy átlagos mikrohullámú sütő, de olyan élethű mind a kettő, hogy Barton nem szégyell értük 15-29 000 dollárt (3-6 millió forintot) kérni.

Hollywoodban így is veszik őket, mint a cukrot - a hivatalos Time Warner-licenc alapján készült, limitált Robby-széria tíz darabja már elfogyott, most a Collector's Edition DX-ből rendelhet, aki megunta a Matisse-képet a kandalló fölött, és valami exkluzívra vágyik.

Akebono visszavonult, jöhetnek a fiatalok

Barton úgy pózol 3CPO-val, mint ha minden este együtt aludnának. El is tudom róluk képzelni. Mint ahogy azt is el tudom képzelni, hogy Andy Lindsey, a Parallax szumórobotjainak atyja esténként maga köré gyűjti csemetéit, és lefekvés előtt felolvassa nekik a robotika három alaptörvényét. Lindsay egyedi módszerrel irányítható szumósait már árulják a boltokban, de ő azt mondja, sokkal jobban szereti azokat, amelyek nem távirányítósak, hanem maguktól verekednek - az nagyobb feladat programozási szempontból. Be is tesz két robotot a küzdőtérre; a harc, mint ahogy az a szumóban szokásos, csak másodpercekig tart, az egyik robot gyorsan kilöki a körből a másikat, aztán kész.

Nemsokára ez is a boltokban, biztat Lindsay, aki nemcsak a programozáshoz, hanem az önmarketinghez is ért: az istennek se tudom lebeszélni róla, hogy egyik csemetéjével és saját szerzeményű könyvével együtt pózba vágja magát a kamerának. Könyvet csakazértse veszek tőle.

Kifelé viszont begyűjtök egy csomó robotikai brosúrát és szaklapot - hallottak Önök például a fényes borítós Servo magazinról, amelyet szerkesztői "a robotikai kísérletezők következő generációjának" szánnak? Kicsit olyan, mint az Ezermester volt annak idején. Lehet, hogy nekiállok, és az egyik leírás alapján összeberhelek magamnak egy robotot. Csak aztán ellenem ne forduljon.