Kockázatos most tévét venni

Amióta megjelentek a plazma- és az lcd-tévék, mindenki a katódsugárcsövest temeti. Mert az régi, elavult, vaskos és a képminősége is elviselhetetlen. Az új technológiát elsősorban a nagyobb felbontással szokták eladni, ott van mindegyik készüléken, hogy HD, be kell menni az áruházba, és látszik, milyen élethűen úszkál rajta a hal. És tényleg.

Elkerülhető csalódások

Aztán megvesszük a készüléket, hazamegyünk, és kiderül, hogy a Mónika show sokkal rosszabban fest az új tévén, mint a régi Videotonon, a Pókember 3 nagyfelbontású verzióját pedig nem tudjuk rajta megnézni, mert nincs hozzá hd-lejátszónk. Visszamegyünk az üzletbe, megvesszük a dvd utódját, a hddvd-t, de még mindig nem látjuk a filmet, mert a Pókember 3 csak a konkurens szabványra, bluray-re jelent meg. Elmegyünk harmadszor is a boltba, beszerzünk egy hddvd-s filmet, berakjuk a lejátszóba, de valahogy nem olyan a látvány, mint amire számítottunk: a mozifilmekkel nem szöszölnek annyit a stúdiókban, mint az áruházban úszkáló halakkal, a kép szemcsés, koszos, nem olyan éles – aztán pár nap múlva rájövünk, hogy erről nem csak a film tehet.

A frissen megvásárolt tévé ugyanis nem ismeri a teljes hd-felbontást, csak a 720-ast, ami ugyan jobb a hagyományos tévékénél, de csak feleannyi pixelt jelenít meg, mint a nagykirály 1080-as. Szóval csak feleannyira lesz élvezetes a meztelen Angelina Jolie, mintha a drágább tévét vettük volna meg. Kidobott pénz.

A újgenerációs megjelenítőknél egy rakás dologra oda kell figyelnie a vásárlónak, ez már más világ, mint tíz éve, amikor elég volt csak azt megkérdeznünk, hogy van-e teletext a készülékben. A felbontás fontos mérőszám, de kétélű fegyver, ahogy az korábbi tesztünkből is kiderül. Hagyományos felbontású adások esetén (jelenleg még szinte az összes magyar szolgáltató csak ilyet nyújt) a hd-tévék sokkal jobban megmutatják a jel hiányosságait, a látható kép tehát rondább lesz, mint a régi tévéken. Olyan ez, mint taknyosan romlott húst enni: nem érezzük az ízét, így a hasmenésig kifogásunk sincs ellene, de amint meggyógyulunk, undorral toljuk el magunktól a halott állatot. Aki tehát nem tervezi, hogy vesz egy újgenerációs lejátszót, jobban teszi, ha a régi technológiánál marad, mert sokszor még a dvd-k is rosszabbul néznek ki az új csúcstévéken, mint a régi modelleken. A dvd felbontása ugyanis csak 720x576 pixel, ez az 1920x1080-as teljes hd-felbontáshoz képest ötödannyi képpontot jelent.

Választék az van

Ha mégis újgenerációs adattároló vásárlásán töri a fejét, döntenie kell, hogy melyiket szerzi be. Van ugye a hddvd, meg a bluray, előbbit a Toshiba, utóbbit a Sony fejlesztette, a támogatók köre meg nagyjából ugyanakkora, jelentős különbség nincs. Mindkettő kék lézert használ, mindkettőn elférnek a nagyfelbontású filmek, ezért képminőségben semmilyen különbség nincs a két szabvány között. Az egyetlen lényeges szempont a filmkínálat, mert ami megjelenik az egyikre, az gyakran nem kapható a másikra. Aki tehát biztosra akar menni, az megveszi mindkét gyártó lejátszóját összesen 300-400 ezer forintért. Ilyen ember viszont kevés akad, nem is terjed igazán az otthoni hd-mozizás. Áttörést a nagyfelbontású adást sugárzó tévéadók hazai megjelenése hozhat, de kiábrándulást is: sokan az új csatornák megjelenésével jönnek majd rá arra, hogy milyen rossz vételt csináltak.

Azok szívják meg a leginkább, akik valamelyik hipermarketben szerezték be a lapostévét, mert ezekben a boltokban lehet kapni olyan lcd- és plazmatévéket, amik nemhogy a hd-t, de még a hagyományos felbontást sem tudják. Európában a pal szabvány terjedt el, ami 720x576-os felbontást jelent, az Egyesült Államokban viszont az ntsc, ami 720x480-at nyújt. Egyes boltokban árulnak olyan tévéket, amelyek az amerikai szabványt támogatják, ezekkel a kompatibilitási problémákon túl olyan gondok is lehetnek, hogy rosszabb képet nyújtanak majd, mint a régi tévék.

A legfontosabb tehát, hogy a készüléken ott szerepeljen a hd-ready matrica, de a boldogsághoz ez még kevés. Hd-felbontásnak minősül ugyanis az 1024x768-tól az 1920x1080-ig minden, a végpont azonban háromszor annyi pixelt, sokkal jobb minőséget kínál, mint az alapmodell. Természetesen jelentős árkülönbség is van a készülékek között, de nem érdemes csak ezek alapján dönteni. Tévét ugyanis jó esetben nem egy-két évre vesz az ember, főleg, hogy a közeljövőben nem várható az 1080-asnál jobb felbontás megjelenése, aki tehát a csúcsmodellt viszi, az tíz évre vett megjelenítőt (más kérdés, hogy az lcd- és plazmatévék sokat veszítenek fényerejükből az évek alatt).

Alternatíva

Az elterjedt, egyre kedvezőbb áron kapható, 1366x768-as felbontást kínáló tévék jó választásnak tűnhetnek, amíg két év múlva meg nem nézi kedvenc filmjét ismerősénél, akinek 1920x1080-as készüléke van: zongorázni lehet majd a különbséget. A kisebb felbontású (úgynevezett 720p-s) megjelenítők csak átmeneti megoldást jelenthetnek, éppen ezért csak különösen indokolt esetben, vagy kisebb képátló mellett érdemes megvenni ezeket (90-100 centi alatt kevéssé látható a különbség).

Középen vannak azok a 720-as tévék, amik azt állítják magukról, hogy képesek megjeleníteni az 1080i-s jelet, de az az egy betű a világ: a p valódi felbontást jelent, az i váltott sorost (tehát cserélgetve rajzolja ki a páratlan és páros sorokat a tévé). Ezek a készülékek sem ismerik a teljes hd-t, és az 1080i nem is kínál többet, mint a 720p, csak máshogy ugyanazt.

A több pixelt, 1080p-t kínáló modelleket viszont akciósan már kétszázezer forintért meg lehet vásárolni (jellemzően azért 280-300 ezer forinttól indulnak), és rövidesen még olcsóbbak lesznek, aki tehát nem tudja most megfizetni a technológiát, várjon egy-két évet, jobban jár.

A jó választás tehát az is lehet, hogy most elhalasztjuk a tévévásárlást. Aki nem tervezi, hogy vesz magának egy hddvd- vagy egy bluray-lejátszót, és nagyfelbontású tévéadásra sem akar előfizetni, csak akkor vegyen magának hd-tévét, ha valami nagyon laposat akar, a régi katódsugárcsövessel ugyanis jobban jár. Aki ki nem állhatja a normál felbontást, csak akkor vegyen 720p-s tévét, ha hirtelen el kell költenie a pénzét, vagy kis készüléket vásárol. Aki viszont időtálló befektetést akar, az csak 1080p-s, azaz full hd-s tévét vegyen. Ha nincs rá pénze, várjon még egy évet, és 2008 végén vegye meg.