A bűzgép visszatér

A Verne Gyula-i időkből visszamaradt elképzelés, mi szerint aki kályhacsővel a fején szekéren biciklizik az király, továbbá a mozizás vagy olvasás élményét fokozza, ha érezzük a szóban forgó dolog illatát, netán szagát.

Érezni fogod

A DigiScent két zseniális tudósa, Dexter Smith és Joel Lloyd Bellenson éppen a Pangea biotechnológiai vállalatukkal összekapart pénzüket szórták a floridai tengerparton, amikor bejött náluk az ötlet, az illatos internet, amire a céget utóbb alapozták.

Micsoda kapuk nyílnak meg előttünk (!), ha online zöldségrendeléskor beazonosíthatjuk a növény illatát, vagy a moziműsornál jönne az arcunkba a pattogatott-kukorica szag, időjárás olvasgatása közben zivatarszag, satöbbi, satöbbi. Döbbenet.

Azon bizonyára kár lenne veszekedni a két biológussal, hogy a tudomány jelenleg sem ismeri az elsődleges érzékszerv a szaglás működését, és hogy a szaglás egyelőre még az ember esetében is komplexebb élmény annál, hogy ilyen trükkök meghassák.

A levegő a legjobb

Erről szól a filmtörténet egyik nagy reményekkel induló újításának a Smell-O-Visionnek a története is. "Először megmozdult (1895), aztán megszólalt (1927), most meg már szaga van!" - szólt 1960-ban az első és utolsó nagy tételben reklámozott Smell-O-Vision film "A titok illata" bombasztikus szlogenje. A Smell-O-Vision a svájci Hans Laube a szaglástudomány professzora és Mike Todd közös munkájának eredménye volt.

Todd, amellett hogy Elisabeth Taylor férje és Oscar-díjas producer volt, a mozitechnológia prófétájának érezte magát. Neki köszönhetjük a szélesvásznú filmet és a Smell-O-Visiont, amely úgy működött, hogy a film bizonyos pontjain pici csövön szagot fújtak a néző arcába.

A korabeli kritika szerint a legjobb illat az volt, amikor az ember a film végeztével kimehetett a szabad levegőre. Todd már nem élhette meg a bukást, mert nem élte túl a zuhanást repülőgépével (heh).

Vicces peremjelenségként még futott az AromaRama, John Waters Polyester című filmjéhez Odorama néven dörzsölgetni való pici szagos papír, amely utóbb a 'Boci és Pipi' című rajzfilmhez csatolva Odor Decoder néven tűnt fel újra.

A P&G közbelép

A búbánatos múltat feledve az utóbbi években folyamatosan jöttek hírek a szagos internet eljöveteléről. Ilyen volt a japán Nikoh szegfejlesztéséről szóló hír, vagy az izraeli Weizmann Intézet kutatóinak bejelentése, hogy egy elektronikus szaglószervvel százötven komponensig analizálták a szagokat, amelyeket három éven belül kiválóan tudnak majd reprodukálni.

Smith és Bellenson eközben eltökélten és lelkesen menetelnek a bukás felé. Már kész a periféria: pirinyó doboz, benne százhuszonnyolc különböző aromát tartalmazó ampulla, és egy ventillátor. A doboz elmondásuk szerint mogyoróvajtól az égett gumiig bármit képes kikeverni.

Hogy ne legyen igazam, a Procter & Gamble menedzsmentje úgy döntött szövetkezik a DigiScents-szel, így lesz aki az illattárakat gyártsa a szagdobozokba. A P&G víziója szerint, azért lesz jó a DigiScents féle illatdoboz, mert általa az online vevőközönség is megszaglászhatja a cég által gyártott háromszáz termék bármelyikét.

Na eriggy fiam vegyél új illattárat a gépbe, mert már tegnap is klotyóillatosítót rendeltem tévedésből görögdinnye helyett...