Nagyon bejött ez az apró-laptopos vonal, az már tisztán látszik. Negroponte, az Asus és még néhány konkurens után az MSI is piacra dob egy tenyérnyi számítógépet, ami most egy rövid időre az országban az elsők között az Index szerkesztőségébe is eljutott. Ennyi idő alatt még egy rendes kézfogásig sem jut el az ember az első randin, mi viszont megpróbáltuk lerántani a bugyiját, és alaposan megvizsgálni belülről a kicsikét.

Gyors, nagyon gyors

Azt már tudtuk, hogy az MSI Windet az Intel Atomja hajtja, aminek már csak azért is örülünk, mert ebben a gépben találkoztunk először az alacsonyfogyasztású processzorral. Ugye azt kell tudni a csipről, hogy alig 3-4 wattot kér, ami hatoda-hetede a modern mobilprocesszorokénak, miközben teljesítménye simán hozza az 1 gigahertzes Pentium M-ét, hétköznapi feladatokra tehát bőven elég az 1600 megahertzes csip.

Hivatalosan persze nem tudjuk, mi volt a gépben. Az MSI szakembere a kínzások ellenére sem volt hajlandó elárulni a titkot, sőt, meg sem nézhettük, milyen csip van a Windben, de mivel az Atom az egyetlen forradalmi processzor, amit a közeljövőben bemutatnak, lehet sejteni, hogy mit akart eltitkolni előttünk a gyártó. Meg amúgy is megírta már mindenki.

Mindenesetre annyit elmondhatok, hogy a gép teljesítménye megdöbbentően jó volt, semmilyen feladattól nem lassult be az MSI, és amikor hardverigényes, a csipet száz százalékig leterhelő alkalmazást futtattunk, akkor sem lett hangos a laptop, akkor sem melegedett, csak langyosig a ház. A jó procin kívül tehát remek hűtést is pakoltak a gépbe, én hasonlóval legalábbis még nem találkoztam. Ráadásul nem is nagyon fogyasztott a gép, egy óra alatt, komoly próbáknak kitéve is csak 18 százalékponttal sikerült lerontani a hatcellás akku kapacitását. A körítés is megfelel az elvárásoknak, 80 gigabájtos merevlemez, integrált grafikus mag és 1 gigabájt memória került a gépbe, utóbbi 2 gigabájtig bővíthető.

Lyukas

A forma egyébként helyes, kevés az eredeti ötlet, de azt legalább jól valósították meg, sőt, jó helyről loptak. A kipróbált példány matt fehér volt, de a jövő héten hivatalosan is forgalomba kerülő Wind már ugyanolyan csillogó fehér bevonatot kap, mint a MacBook. Távolról nézve tehát egy kicsi Apple-laptopnak is tűnhet a gép, közelről persze már látszik a megújult MSI-logó.

Bemenet van bőven, 3 usb, vga, hang, kártyaolvasó, optika meg persze nincs, de egy 10 colos, alig egy kilós gépbe nem is kell. A kijelző képe jó, mondjuk a matt panel nekem nem a kedvencem, de munkára alkalmasabb, mint a csillogó, és fényereje is van bőven. A felbontás is eltalált, 1024x600 pixel, ami nem sok, de az Index pont kifér rá, és a 10 col is elég a munkára, nem, mint az első Asus Eee 7-e.

Meglepően jók, bár gyengék a hangszórók, és szimpatikus a webkamera is, ami 1,3 megapixeles, de nem ez a lényeg: a színek se nem fakók, se nem kiégettek, egy középkategóriás 8-12 ezer forintos kütyü színvonalát hozza az optika, ami a megapixelekkel ellentétben az alacsonyabb felbontásban folyó MSN-ezgetés közben is számít.

Nem csodás, de hibátlan

A billentyűzettől nem ájultam el, de tény, hogy semmi hibát nem találtam benne a rövid próba alatt, az elosztása meg igazán remek: kipróbáltam a vakon gépelést a 13,3-as meg asztali billentyűzethez szokott ujjaimmal, és alig néha ütöttem félre, 10-15 perc alatt megszokható a gép. Az az MSI-finomság meg külön öröm, hogy egyetlen gombnyomással visszavehetjük a rendszer, a kijelző teljesítményét 20 százalékkal, hogy tovább bírja a gép. A tapipad is rendben van, amennyire a Wind mérete engedi nagy, és munka közben sem szenvedtem attól, hogy egy 10 colos laptopba kellett belezsúfolni az érintésérzékeny felületet.

Világszerte június negyedikén kezdi el forgalmazni a Windet, 400 dolláros áron, Windows XP-vel. Hivatalos magyar ár még nincsen, de az átváltási szokásokat, adókat figyelembe véve valahol 90 és 110 ezer forint között lesz az ára, nagyjából 2,5 órás üzemidőt biztosító háromcellás akkumulátorral és magyar nyelvű billentyűzettel. Tekintettel, hogy a Wind kimondottan használható és alig egy kiló, jó választásnak tűnik azoknak, akiknek fontos a méret, de ezért nem szeretnek sok kompromisszumot kötni, vagy egy vagyont fizetni.