Szteroidon hizlalt tévé Vegasban

„Compfair on steroids” - összegezte véleményét egy kolléga Amerika legnagyobb szórakoztatóelektronikai vásáráról, utalva a magyar számítástechnika hőskorában Budapesten rendezett expóra, ahol nemzeti sporttá vált a promóanyagok gyűjtögetése, és az volt a király, aki a nap végére a legtöbb fénymásolt árlistát, brosúrát és műanyagtollat tudta összeszedni. Las Vegasból jelentjük, hogy a Compfair kimúltával a sport itt, a nevadai sivatagban kapott új erőre, csak a fénymásolatok helyett már 240 oldalas színes magazinokat és akkora kihajtható térképeket osztanak, hogy részletesen rájuk férne az egész harmadik világ.

Lényegét tekintve azonban a CES akkor is csak egy vásár, ha ez a legnagyobb. A kaszinók emeletein elszállásolt csapatokat ingyenbuszok hordják a helyszínre és vissza, a dugótól mozdulni is alig lehet, és a Convention Centerben egymás sarkát tapossák a népek, akik a gazdagabb standokon bokáig süllyednek a padlószőnyegbe, és nyakig a bőrkanapéba. Azokat a standokat leszámítva, ahol valamit ingyen osztanak, a legnagyobb tömeg ott nyomul, ahol rekordszag érződik a levegőben, így a világ eddigi legnagyobb lcd-tévéje, a kereken 100 hüvelykes LG előtt legalább annyian tolonganak, mint a Louvre-ban a Mona Lisánál. Siker még a CES talán legnagyobb invenciója, a hd- és a bluray-lemezeket egyaránt lejátszó készülék, szintén az LG-től, és arra sincs sok remény, hogy valaki megkaparinthassa a Playstation 3 távirányítóját, pedig elég sokat tett ki standjára a Sony.

Jönnek a kreatívok

Sok kiállító kreatív módszerekkel próbál érdeklődőket szerezni magának: a Motorola standján egy alkalmazott egész álló nap biciklizik, hogy élőben érzékeltesse a tekerős mobiltöltő hatékonyságát. A kissé izzadó, de lényegében vidám fiatalember elmondta, hogy a humán erőforrásra alapozott töltőt fejlődő országokba, például Indiába és Pakisztánba szánják. Öt mérföld per órás, laza tekeréssel egy óra alatt kacagva feltölthető bármely Motorola.

A Nokia inkább a meggyőzés indirekt módszerét választotta – viszonylag zsúfolt kiállítósátrát megtöltötte bérfiatalokkal, akik folyamatosan és nagyon lazán a telefonjukat nyomkodják, és úgy tesznek, mintha sms-eznének vagy tízgigás fájlokat töltenének le a netről, hogy így csináljanak kedvet a modern mobilkommunikációs eszközökhöz.

A Pioneer standján a célra rendszeresített előadóművész demonstrálja a Pro DJ nevű videókeverőpult előnyeit, amely nem bakelit-, nem is cd-, hanem egyenesen dvd-lemezekkel működik, de szkreccselni ugyanúgy lehet vele, mint az elődeivel. A legendás booth babe-ek felett viszont sajnos eljárt az idő, alig akad kiállító, amely kilógó mellekkel és miniszoknyákkal próbálna látogatókat vonzani – a CES nyilván a politikai korrektség csapdájába esett, de hogy ez éppen a bűn városában történt meg, mégiscsak furcsa.

Megvan 2007 új divatja

Aki igazi kalandra vágyik, letér a lejárt útról. A CES legvidámabb standjai a Sony, a Samsung és a Microsoft sokmilliós, profi de steril standjaitól távol, a pavilon szélén sorakoznak, amerre csak az jár, aki eltévedt, vagy dohányozni indult. Itt bukkanni rá a nyolcvanas évek lengyel és kilencvenes évek kínai piacat idéző látványstandokra, a szórakoztatóelektronika alvilágára, a filléres kvarcórák, elektromos hőmérők, digitális kijelzős nagyítók és egyéb teljességgel haszontalan pszeudotermékek világára, és itt derül ki az is, hogy 2007 meghatározó trendje valószínűleg nem a 100 hüvelykes lcd-tévé lesz, nem. Hanem az a táska, füles, illetve vállon vagy háton hordozható kivitelben, amelybe a gondos gyártó utcai music centert applikált, a zsebek helyén hangszórókkal.

Ismerve a CES divatteremtő erejét, az innováció terén elért felbecsülhetetlen hatását, bátran megjósoljuk, hogy a világ nagyvárosainak utcái hamarosan megtelnek hátizsákjukat bömböltető tinédzserekkel. Az otthoni hifit, bármilyen drága is volt, legfeljebb a szomszéd hallja, a Zune-t meg az Ipodot meg senki más sem. Épp itt az ideje, hogy a szórakoztató elektronikában újra megjelenjen az egészséges exhibicionizmus.

Kedves olvasóink, a rossz hírrel kezdjük. Vesztettünk. Ugye emlékeznek? Arra buzdítottuk önöket, hogy szavazzanak, a pirosra vagy a feketére tegyünk tíz dollárt a kaszinóban, és azt ígértük, hogy az élményt megosztjuk önökkel, ha már a nyereményt nem. Nos, önök 908-871 arányban a pirosra szavaztak, így nehéz szívvel bár, de az interaktív gambling ökölszabályához tartva magunkat feltettünk 10 dollárt a pirosra a Paris nevű kaszinóban, a Las Vegas-i Eiffel-toronynak álcázott intézményben, közvetlenül a Mon Ami, Gabi nevű restaurant mellett. Rosszul tettük. A ruletttgolyó a fekete 4-esen állapodott meg, és a krupié olyan faarccal gereblyézte be a 10 dollárunkat, mintha csak a lottón nyertük volna, pedig nem.

Kedves olvasóink, most következzen a jó hír: nem adjuk fel, újra fogadunk! A kudarc nem vette el kedvünket, továbbra is bízunk a kollektív intelligenciában, azaz önökben, tehát szavazzanak újra: piros vagy fekete? Vigyázzanak, ha rosszul döntenek, újabb 10 dollárral leszünk szegényebbek! Azoknak, akik a feketére szavaztak, ezúton is köszönjük; vigasztalja őket, hogy nekik lett igazuk. És ne feledjék közös jelmondatunkat: Együtt sírunk, együtt nevetünk!