Joy Laskar a Georgia Tech professzora bemutatta azt a szerkezetet, amely a jövőben vezetékek nélkül köti majd össze a plazmatévéket az új generációs médialejátszókkal. Azért lesz szükségünk új vezeték nélküli technológiára, mert a wifi és a bluetooth kisebb méretű adatcsomagok szállítására lett kifejlesztve, nem alkalmasak arra, hogy nagy felbontású videókat, teljes zenekönyvtárakat vagy más nagy fájlokat néhány pillanat alatt átmásoljunk egyik eszközről a másikra. Laskar és munkatársai a Georgia Electronic Design Centernél ezért kifejlesztettek egy szélsőségesen magas frekvencián működő kütyüt, amely rövid hatótávolságú, de roppant gyors.
Gigagyors
Az új rendszer a 60 gigahertzes tartományban működik, amely most még kihasználatlan. Éppen ezért Laskar csapatának az állami engedélyek beszerzése sem okoz majd különösebb problémát. Ráadásul a készülékek hatótávolsága körülbelül tíz méter lesz, így nem okoznak majd interferenciát és a hálózat viszonylag védett lesz a külső támadásokkal szemben.
Persze vannak más hasonló technológiák is, ilyen például a hosszú iparági csatározások után megszületett ultra-wideband (uwb). Az uwb is szabad frekvenciatartományon működik (3,1–10,6 Ghz), ráadásul már létező megoldás: a Toshiba múlt hónapban mutatott be olyan laptopokat, amelyek uwb technológiával kommunikálnak a dokkolójukkal. Ez a technológia is alkalmas nagy felbontású videók továbbítására, mivel körülbelül 480 megabit per másodperc az adatátviteli sebessége.
Nem biztos, hogy az uwb sebessége a jövőben elegendő lesz, hiszen az emberek mindig találnak még nagyobb sebességet igénylő alkalmazásokat. Mindig egyre több és több adatot akarunk letölteni, és ha elterjednek a nagy felbontású videók, szükségünk is lesz a sebességre. A Georgia Tech által használt 60 gigahertzes tartomány pedig kielégíti majd ezt az igényt, ugyanis egy méteres távolságban akár tizenöt, két méteren tíz, öt méteren pedig körülbelül öt gigabites letöltési sebességre képes.
Lekicsinyítették
A kutatómunkának persze még messze nincs vége, írta a Yahoo News, de Laskar reményei szerint jövőre sikerül megoldani a problémákat, és így 2009-re piacra dobhatják a hardvert. 2010-ben pedig a tévékbe is beépülhet a technológia.
Speciális rádiókkal már évek óta lehet nagy frekvenciájú jeleket küldeni, de ezek az eszközök nagyok és elég drágák. Az amerikai tudósok tehát azon dolgoztak eddig, hogy a szerkezetet lekicsinyítsék egy apró csipbe, amely akár mobiltelefonokba és számítógépekbe is beépíthető. Ahhoz, hogy el tudják majd adni a technológiát, ötdolláros csipenkénti árat tűztek ki maguk elé. Most ott tartunk, hogy elkészült néhány prototípus, amely már alkalmas a technológia bemutatására.