Amikor találkozom egy ilyen géppel, mindig elcsodálkozom, hogy a többi miért más. Miért van az, hogy a számítógép-házak kevés kivételtől eltekintve a mai napig ocsmányak? Hogy többnyire bézsszínűek, hogy értelmetlenül nagyok, hogy buherálni lehet őket, pedig a legtöbb felhasználó sose cserélne processzort. Hogy tele vannak ventillátorokkal, és a barátoknak hangosabban kell beszélniük a szobában, ha beindítjuk.

Benne minden

Hát azért, mert ami nem ilyen, az kábé hétszázezer forintba kerül. Például ez. A Dell XPS-családjának egyik csúcsmodelljéről, az M2010-ről van szó, ami elvileg laptop. Muhaha. Amikor a futár hozta, szólt, nem biztos, hogy befér az ajtón, mert akkora a gép doboza. Épp felújítják a házat, tele van minden állványokkal, de egy rendes hordozható gép ötször egymás mellé pakolva is beférne. Aztán megláttam a dobozt, tényleg nagy volt. De a gép is. Úgy laptop ez, ahogy King Kong majom: papíron.

Persze a gép kétség kívül hordozható, de legalábbis cipelhető. Összecsukott állapotban nagyon mutatós az M2010-es, finom, leginkább bőrre emlékeztető műanyag borítás váltakozik a magnézium-ötvözetekkel, felül meg egy valódi bőrrel bevont fogantyú van, ezt megmarkolva lehet emelgetni a laptopot. Kinyitva viszont már egyenesen gyönyörű a legerősebb hordozható XPS, eddig talán csak az Apple iMac tetszett ennyire. Felül a tiszta vonalakból, és nyolc hangszóróból álló monitor, középen maga a gép, alul meg a lecsatolható, wireless billentyűzet. Ez is jópofa, van rajta trackpad, arra az esetre, ha nem akarjuk magunkkal cipelni az egeret, multimédia-kapcsolók, a szokásos Dell-izék. A gombok minősége remek, pont akkora az ellenállásuk, amekkora jól esik, pont annyira puha a műanyag, hogy még körömmel is jó legyen beleütni.

Itt a jövő

A gép olyan, mintha egy sci-fiből lépett volna elő. Középen az optikai meghajtó átlátszó borítása található. Ez elég trükkösen nyílik: kiemelkedik a tálca egyik vége a gépből, és kicsúszik a lemez alul, 2007-ben valahogy így kell ennek kinéznie. Baloldalt vannak az állapotjelző ledek, jobb szélen a bekapcsoló-gomb, a dvd-író alatt meg az érintésérzékeny médiagombok. Bekapcsolás után ezeken végigszalad egy kék fény, oda, meg vissza, tiszta Knight Rider, csak nem gagyi. Ha megérintjük ezeket a gombokat, finoman felvillan alattuk a kék fény, ami persze de facto parasztvakítás, de hát a Tadzs Mahal, meg a szép ruha, sőt, még a szépirodalom is az: semmi értelme, de jó a léleknek.

Hozzánk az M2010 leggyengébb verziója jutott el, de szerencsére még ez is erős. Két gigahertzes Core 2 Duo processzor jutott bele, ami nem rossz, egy gigabájt memória mindenképp kevés, az X1800-as grafikus mag mobilverziója tökéletesen megfelel. Jó hír, hogy nem Magyarországon kérnek sokat a gépért, ugyanez a konfiguráció az Egyesült Államokban sem kerül sokkal kevesebbe, pedig. A gyártó honlapját áttanulmányozva még tovább lehet fokozni az erőt, 2,33 gigahertzes processzorral, és 4 gigabájt 667 megahertzes memóriával ütőképesebb a konfiguráció, igaz, így legalább 1,3 millió forintot kéne fizetni az M2010-ért.

Azért így sem rossz a helyzet: a Need for Speed Most Wanted 1280x800-as felbontásban teljes részletesség mellet is jól fut, a Doom 3 1024x768-ban, High grafikával 65 képkockával menetel, ennél jobb minőség viszont elérhetetlen ennyi memóriával. Hétköznapi feladatokra azért bőven elég a gép.

Szól is

Az 1680x1050-es felbontású kijelző közel tökéletes, remek színek, megfelelően éles, komolyan mondom, sokat dob a játékokon, ha ezen nézzük azokat. A monitor tetejébe webkamerát építettek, ami végre elfogadható minőségű, legalábbis nem tűnt olyan zajosnak a képe, mint amit a gép kistestvérébe, az M1210-be építettek. Az alul sorakozó hangszórók a magas és a mély tartományban is jól működnek, persze csak laptophoz, nem egy rendes hangrendszerhez képest. Egy ekkora gépet persze nem képes sokáig életben tartani egy akkumulátor, de átlagos munka mellett három órán keresztül azért kibírja az M2010.

De nem ez a hordozhatóság szűk keresztmetszete, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy ekkora böszmeséget bárki magával akarna vinni. Esetleg ha mindenképp le akarja üttetni magát az utcán, vagy ahogy a forgalmazó mondja: prezentációt tartana az ügyfeleknek. Én inkább a nappaliban tudom elképzelni, mozdulatlanul, elegánsan, csöndesen, ahogy egy gépnek jelen kéne lennie 2007-ben. Persze ennyi pénzért szinte senki nem veszi majd meg, aki viszont igen, azt már most gyűlölöm.

A gépet a HRP-től kaptuk tesztelésre.