Anyagi csőd lehet a PlayStation 3

Az iSuppli megvizsgálta, hogy mennyit bukik a Sony a PS3-mal. A legdrágább alkatrész az Nvidia RSX grafikus mag, ez 129 dollárjába kerül a társaságnak. Nem olcsó a blu-ray olvasó sem, 125 dollár, a Cell viszont képességeihez képest nem is kerül olyan sokba: 89 dollár, azaz 17 ezer forint. Ennyiért csak 2,6 gigahertzes Celeronokat kapni, nem lehet olyan rosszul optimalizálni a kódot, hogy ne legyen legalább hússzor gyorsabb a Cell az Intel hasonló árú csipjénél.

Hosszú életciklus

Az iSuppli úgy számol, hogy az 500 dollárért árult gép előállítása a Sonynak 805 dollárjába kerül, a nagyobb merevlemezzel és beépített wifivel szerelt 600 dolláros konfiguráció meg 840-be. Az elemzőcég csak az anyagköltséggel számolt, a fejlesztésre, marketingre elfolyt milliárdok sehol nem szerepelnek. Ha ezeket a kiadásokat a PS3 teljes életciklusára leosztjuk, akkor is nagyobb a cég vesztesége a gépenkénti 300-340 dollárnál: megközelítheti az 500 dollárt (százezer forint).

A konzolgyártónak viszont nincs más lehetősége, mint nyelni. Mivel egy játékgép 6-7 évig van piacon, és elvárható, hogy még életciklusa felénél is egy átlagos otthoni játékgép teljesítményét hozza, a megjelenéskor az elérhető csúcstechnikát kell a konzolba pakolni. Ez viszont drága, annyira, hogy a vásárlók elkerülnék a PS3-at, senki nem venne 800-900 dolláros készüléket.

Pedig a legfontosabb a kritikus tömeg mielőbbi elérése. Az, hogy hamar eljussanak 10-15 millió eladott konzolig. Ha átlépik a bűvös határt, a játékfejlesztők elkezdenek özönleni, mert ekkora piacra már érdemes szoftvereket készíteni. Ezekre a játékokra a konzolgyártóknak óriási szükségük van, mert a kezdeti lelkesedés után egy-egy jobban sikerült cím dobhatja meg a gépek eladásait. Beindul az öngerjesztő folyamat, a több konzol még nagyobb piacot teremt, amire még többen fejlesztenek, és így tovább, aztán az egyenlet végén eljutunk a PS2 százmillió feletti darabszámához.

Ilyen nyomás mellett a gyártók kénytelenek veszteségesen árulni a konzolokat, hogy minél előbb beinduljon a gépezet. Az idő előrehaladtával úgyis drasztikusan visszaesik a gyártási költség, még a várható áresések ellenére is nyereséges lehet a konzolgyártás az életciklus végére. Remek példa erre az Xbox 360: a 400 dolláros géphez az első időkben 470-ért jutott hozzá a Microsoft, egy évvel később, nyolcmillió gép eladása után már szerény haszna van a cégnek.

Visszajön a pénz

Ami jó hír a Microsoftnak, az rossz a Sonynak: ilyen helyzetben a redmondi óriás bármikor csökkentheti az Xbox 360 árát, míg a japán cég nehezen tudna tovább engedni, hiszen az első tízmillió gépen már így is bukik vagy hárommilliárd dollárt. Ha a Microsoft csökkenti az árakat, akkor a Sonynak sem lesz más választása, olcsóbban kell adnia PS3-at, különben elbukja az adattárolók és a konzolok háborúját is. Ekkora veszteséget viszont egészen biztosan nem kalkulált be a cég előre.

A két konzol között valójában nincs is akkora árkülönbség, mint elsőre tűnik. Aki megveszi a hd dvd-kiegészítőt az Xbox 360 mellé, annak 500-600 dollárjába kerül a konfiguráció, ugyanannyiba, mint a PS3, amelybe már eleve beleépítették az újgenerációs olvasót. Más kérdés, hogy a vásárlók mennyire igénylik a nagyfelbontású filmek lejátszására alkalmas meghajtót, amikor még az amerikai háztartásokban is csak minden negyedik tévé tudja megfelelő minőségben megjeleníteni a jelet.

A nagy különbség a két konzol között a választás szabadsága: a Microsoft játékgépénél mindenki eldöntheti, hogy akar-e otthoni szórakoztatóközpontot építeni belőle, vagy sem. Ha a felhasználó csak játszani akar, megspórolhat magának 200 dollárt. A Sony rákényszeríti a vásárlókra a bd-olvasót, csak hogy megnyerje az adattárolók háborúját, ez viszont rosszul is elsülhet. Elemzők szerint az első fanatikus vásárlók még bármilyen árat megadtak volna a PS3-ért, az átlagfelhasználó viszont nem szívesen fizet többet a japán gépért, hiába van benne bd-olvasó. Sokak szerint a Sony olyan géppel próbálja megnyerni a konzol- és adattárolóháborút, amire nincs is felhasználói igény.

Ha a japán cégnek akár óriási veszteségek árán, de mégis sikerült tízmilliókat értékesítenie a PS3-ból, akkor még lehet nyereséges az üzletág. A konzolgyártás ugyanis nem olyan rossz üzlet, mint amilyennek elsőre tűnik. Bár a hardverből nem sok pénze lesz cégeknek, a játékok után járó licencdíjakból már annál több.

A szoftverfejlesztőknek ugyanis fizetniük kell a kiadott játékok után a konzol készítőjének. Az árak nem nyilvánosak, de lehet tudni, hogy dobozonként 6-10 dollárról, 1000-2000 forintról van szó. Ez nem tűnik soknak, viszont még mindig több, mint amennyi a játékfejlesztőnél marad. Egy jobban megírt program dollárban is tízmilliós kiadást jelent a fejlesztőknek, nagyon ritkán fordul elő, hogy (a kiadások és licencdíjak levonása után) dobozonként 6-10 dollárnál nagyobb legyen a haszon. A Microsoft, a Sony és a Nintendo tehát többet keres a játékokon, mint a szoftvergyártó, miközben részt sem kell venniük a fejlesztésben.

Első halott

Nyertest csak 7 év múlva lehet hirdetni, de az már látható, hogy a Sonynak nem úgy sikerült a start, ahogy szerette volna. Pedig volt elég érdeklődő a konzolokra. Óriási sorok kígyóztak az Egyesült Államok és Japán utcáin, de még azoknak sem jutott a PS3-ból, akik elővételben megvásárolták azt.

Több üzletben sorsolást rendeztek, a minden elképzelést alulmúló készletek miatt komoly feszültség alakult ki a vásárlók között. A japán cég azt ígérte, hogy 100 ezer konzollal kezd Japánban, és 400 ezerrel az Egyesült Államokban, ehhez képest jó, ha 200 ezer gépet sikerült leszállítania a két piacra.

A japán boltok előtt még csak vicsorogtak egymásra az emberek, Amerikában viszont betöréses lopások is történtek. A konzol sokkal többet ért 600 dollárnál, az eBayen 1200-1400 dollárért kínálták a gépeket, és sokan voltak, akik ennyi pénzért pajszert ragadtak. A legabszurdabb történet a PS3-mal kapcsolatban minden bizonnyal annak a 18 éves fiúnak az esete, aki ellopta egy társától a játékgépet. A sértett értesítette a rendőröket, akik nagy erőkkel érkeztek meg Peyton Strickland lakásához. Amikor betörték az ajtót, a fiú épp az előszobában sétálgatott, kezében a PS3 távirányítójával. A rendőrök fegyvernek nézték a kontrollert, úgyhogy lelőtték a fiút, meg a mellette ácsorgó németjuhászt.