Sütinyomtató

A Z402C

Amíg egy színes háromdimenziós modell nem létfontosságú egy processzor megtervezésénél, addig döntő tényező lehet a molekuláris biológia törvényszerűségeinek megértésében, hosszú távon, mondjuk, élet-halál kérdése. Ezért jó ha van a kutatónak színes háromdimenziós nyomtatója, mint amilyen Z402C.

A nyomtatót gyártó bostoni Z Corporation nem esik túl messze MIT-től, ahol a 3D nyomtatás technológiája származik. A cég 1994-ben vásárolta a kereskedelmi terjesztés jogait az intézettől, és 1996 decemberére már kész volt az első prototípus. Jelenleg 167 háromdimenziós nyomtató működik világszerte.

Por és víz

Lenin gyerekkori koponyája

Aki csak úgy hűbelebalázs módjára nekizuhan a Z402C-nek, könnyen egy nyolcvanas évek végéről származó mezei (értsd kétdimenziós üzemmódú) nyomtatónak nézheti, pedig szinte tényleg erről van szó. A nyomtatófej a hagyományos módon rohangál a sínen jobbra-balra és ide-oda - alatta azonban papír helyett egy tálcában különleges por van, amely tintasugár helyett érkező víz alapú oldószer hatására összeáll és megszilárdul. Minden egyes ,,lap" után egy henger újabb vékony réteget gördít.

A Z402 és a Z402C között az a különbség, hogy utóbbi színesben nyomtat. A Z Corporation ehhez élelmiszeripari szakemberek segítségét vette igénybe. A vízalapú kötőanyagban ugyanis élelmiszerszínezékek keverednek - ciánkék, magentavörös, sárga, és színtelen -, amelyekkel hatmillió színt lehet előállítani öt centiméter per óra sebességgel. Egy közepes méretű és bonyolultságú tárgy kinyomtatása kevesebb, mint egy napot vesz igénybe.

Kisautó és cipőtalp

A százharminc kilós csúcstechnológiát csak komoly arcok vásárolják, meg olyanok, akiknek hatvanhétezer dollárért megéri ilyennel szórakozni.