Jobb lehet a repülőgépek belső klímája
A hosszabb repülőutak során mindenki észlelheti, hogy az utaskabinokban - még a luxus osztályúakban is - nagyon száraz a levegő, mert azt a nagy magasságban ritka levegő beszívásával cserélik, frissítik fel.
A nedvességtartalom az ajánlott, minimális 20 százalék helyett általában csak 5-8 százaléknyi, mint a Szaharában egy nyári nappalon. Emiatt kiszárad a torok, a száj, a kontaktlencsék a szemmozgás során fájdalmat, könnyezést okoznak. Ugyanakkor az utaskabin belső, szigetelő falai és a gép törzsszerkezete közötti részeken a hőmérsékletkülönbségek miatt nedvesség csapódik ki. Az pedig korrodálja a fémeket, károsítja a hőszigetelő-anyagokat és sokszor okoz zavarokat a vezeték-rendszerekben is.
Ezt a problémát oldotta meg a svéd CTT vállalat CAIR (cabin atmosphere indicator-regulator) elnevezésű, nagyjából 60 kilós, ám gépenként - a típustól és nagyságtól függően - 60-300 ezer dollárba kerülő berendezése. Lényege, hogy a felesleges helyeken jelentkező nedvességet a még alacsonyan repülő gépen pára állapotában beszívja, illetve a jeges lecsapódást melegítéssel párává alakítja. A beszívott nedvességet szivacsszerű anyagokban tárolja, hogy aztán onnan a gép kabinjaiba visszafújja.
Így a first class utastérben 25, az economy (a legolcsóbb) osztályon pedig legalább 15 százaléknyi lesz a nedvességtartalom. A pilótafülkében pedig mindig ideális hőmérsékletet és nedvességtartalmat biztosít.