Fáraszt és elhülyít az együttalvás

Osztrák alváskutatók szerint az egy ágyban alvók zavarják egymást: még a szexmentes éjszaka is felborítja az alvási mintákat, s reggelre megváltoznak az együtt alvók kognitív képességei is.

Gerhard Klösch, a bécsi orvosegyetem kutatója munkatársaival nyolc fiatal - átlagosan 25 éves - gyermektelen párt vont be legutóbbi kísérletébe. Az önkéntesek karórára emlékeztető aktivitásregisztráló készüléket ("Aktigraf") viseltek, és szokásos környezetükben tíz éjszakát együtt, tizet pedig külön ágyban aludtak. Reggelente megmérték a stresszhormon szintjüket és kérdőívekre válaszolva számoltak be élményeikről.

Dr. Klösch a vizsgálat eredményeiről beszámolva a Bécsben tartott Európai Idegtudományi Fórumon elmondta: a férfiak és a nők nem egyformán viselkedtek. Bár a férfiak úgy gondolták, hogy partnerrel jobban aludtak, és a nők épp fordítva, a valóságban mindkét nem nyugtalanabbul aludt, akkor is, ha nem volt köztük szex. Az alváshiány a férfiakban megnövelte a stressz-hormon szintet, és másnap az egyszerű kognitív teszteket is képtelenek voltak megcsinálni. (A nők eredményei is romlottak, de nem számottevően).

A nők jobban bírják

A nők valószínűleg mélyebben aludtak, már amikor aludtak, mert beszámolóik szerint pihentebbnek érezték magukat, mint ami a mért alvásidőből következett volna. Stresszszintjük és mentális képességük sem változott jelentősen.

Az együttalvás befolyásolta azt is, hogy a résztvevők mennyire emlékeztek vissza az álmokra. A nők könnyebben idézték vissza álmaikat, amikor egyedül aludtak, a férfiak viszont akkor emlékeztek jobban, amikor szex is volt a közös ágyban.

Dr. Neil Stanley brit alváskutató szerint az alvás a világ legönzőbb dolga. Az evolúció során soha sem volt szükség az egy ágyban alvásra. Ha valaki boldog az együttalvástól, ám tegye, de nem kell szégyelleni, ha a házastársak külön ágyban alszanak. Dr. Stanley szerint ugyanakkor az együttalváshoz is hozzá lehet szokni, és az is zavaró lehet, ha valaki hosszú idő után egyedül alszik.