Megfejtenék a sarki fény titkát

Az úgynevezett sarki fény keletkezésének ezeréves rejtélyét fejthetik meg az európai űrszondák adatai alapján a tudósok.

A Die Welt című hamburgi lap internetes kiadásában beszámolt az Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) legújabb eredményeiről, amelyeket a hat évvel ezelőtt fellőtt műholdak adatai alapján értek el.

A Salsa, a Szamba, a Tangó és a Rumba elnevezésű mesterséges égitestek feladata az, hogy tanulmányozzák a napviharok hatását a Föld mágneses mezőjére. A Föld ugyanis állandó kereszttűzben van, a protonokból és elektronokból álló napszél másodpercenként egymillió tonnányi részecskét hord bolygónkra, másodpercenként 750 kilométeres sebességgel. A részecskebombázás halálos lenne a Föld számára, ha a mágneses mező nem védené. Ez a mező ugyanis mintegy burokként fogja körül a bolygót, és eltereli a halálos részecskéket. Ennek ellenére az elektromos töltéssel bíró részecskék időről időre áthatolnak a védőpajzson, és általában az Északi- és Déli-sarkon, az ionoszférába hatolva kiváltják a sarki fénynek nevezett jelenséget. A kérdés az, hogyan képesek a napszél-részecskék behatolni az atmoszférába, és arra késztetni a levegőmolekulákat, hogy világítsanak?

Az ESA műholdjai az Amerikai Űrkutatási Ügynökséggel együttműködésben végzett kutatásainak eredménye szerint a sarki fényeket az egymásnak feszülő mágneses mezők okozzák, amelyek rövidzárlatszerűen, kölcsönösen semlegesítik egymást.

A napszél elektromos részecskéi a Föld irányába sodródva saját mágneses mezővel rendelkeznek, amely folyamatosan változtatja töltését. Ha ez a mágneses mező akkor ér össze a földi mezővel, amikor éppen ellentétes töltésű, akkor semlegesíti egymást a két erő, és létrejön a már említett rövidzárlat. A mágneses mezők fonalai törést szenvednek, de azonnal újrarendeződnek valahogy úgy, mintha gumiszalagokat feszítenénk ki, amelyek aztán visszanyerik eredeti pozíciójukat - mondta Axel Korth, a Max Planck Intézet naprendszer-kutatója. Az eredeti pozíció elérése során úgynevezett mágneses részvihar keletkezik, amely akkor áteresztővé teszi a védőpajzsot, és így a napszél-részecskék bejutnak a földi atmoszférába. Ott az elektronok és a protonok találkoznak a levegő molekuláival, összecsapnak, és világítanak, ezt a jelenséget nevezik sarki fénynek - írta a német lap internetes kiadásában.