Már csak Steve Jobs mozgatott

A jegyrendszer óta nem volt ekkora sorban állás Münchenben. Ennyi jut csak eszembe tizenkét órás sorbanállás után, és már szégyellni sem tudom magam. Az Apple Store egyik minimalista natúr faasztalán ott sorakoznak a fekete és fehér dobozok, embermagasságig áll a halom, ez még akkor sem fogyna el holnapig, ha a Wermachtot rendelnék, hogy álljanak már picit sorba.

A feketét választjuk, talán, hogy kompenzáljuk, amiért kézen fogva, tinilányos sikoltozással rontottunk be a boltba, hogy a vallásos lelkesedéssel tapsoló eladókat is meglepjük. Ki sem bontjuk a dobozt, csak bevágjuk magunkat a kocsiba, hogy majd az úton próbálgassuk, kézre áll-e, az első 16:9-es méretarányú Iphone. A hétvégén lesz persze alaposabb teszt és még egy road movie is, de mi nyolc óra autóút, tizenkét óra fagyoskodás után már csak arra tudunk gondolni, hogy mit is írnának a kommentelők, ha álomba szenderülve lehajtanánk egy német viaduktról. Mondjuk, hogy “ Sajnálom őket, ja, de nem tudok nem röhögni, hogy három barom köcsög halálra konzumálta magát egy Iphone miatt”.