Nagy Testvérek mindenhol

A privacy védelmezői két baljós új trendre hívják fel a figyelmet. Egyrészt, a megfigyelés gyanútlan tárgyai szinte minden esetben törvényesen cselekvő ártatlan állampolgárok. Másrészt, a feldolgozást végző mesterségesintelligencia-alapú szoftverek rendeltetése az átlagostól eltérő, „elfogadhatatlan” viselkedésmintákat keresése.

Cyberzsaruk?

Megfigyelő kamerákat évtizedek óta használunk. Először kifejezetten veszélyeztetett, rablásoknak kitett helyekre, például bankokba, ékszerboltokba kerültek. A felvett matériát általában csak bűntény után nézték meg. Később a közlekedési szabálysértések tettenérésére is kamerákat vetettek be, majd közterületeket, gyanús környékeket, stadionokat, repülőtereket szintén bekameráztak.

Álmatlan szemű láthatatlan gépek lesik mozdulatainkat. Nem túl jó érzés, ám időnként ugyan nehezen, de valahogy azért kibírtuk eddig. A gépi adatfeldolgozás azonban új dimenziókat nyit meg: a „normális”-tól eltérő aktivitás után kutakodó rendszerek a „jó erkölcsök”, a társadalmi morál - elsősorban nem a bűnüldözés, hanem a szabályok betartatása – jegyében tevékenykednek.

Egy angol kisváros hatóságai például a szemétkukákba terveznek rejtett megfigyelő kamerákat, és így állapítják meg, hogy a lakók tényleg a megadott időben és a megadott helyen válnak meg a hulladéktól. Amennyiben nem, jön a (szélsőséges esetekben tízezer fontot megközelítő) bírság.

Illinois állam egyik iskolájában azért bocsátották el nemrég a gondnokot, mert önkényesen meghosszabbította munkaszünetét, amit szerencsétlenségére a tanári szobákban töltött. A kamerák rögzítették, az illető röpült.

Iskolai kamerák más – fontosabb – célt is szolgálnak: diákok után kémkednek. Elvileg a vandalizmus és a lopás megakadályozása miatt monitoroznak, valójában viszont a lógást, a késést vagy a káromkodó, tanárukat szidó nebulókat is kiszűrhetik.

Csalásmentes távvizsga

Az alabamai Troy Egyetem tizenegyezer online hallgatója a világ legkülönbözőbb pontjain lakik. A felsőoktatási intézmény ősztől új rendszert vezet be a vizsgacsalások ellen. A Software Secure (Cambridge, Massachusetts) által fejlesztett, százhuszonöt dollárt kóstáló termék használata az összes diák számára kötelező lesz.

A következőképpen működik: ujjlenyomat-hitelesítés garantálja, hogy a regisztrált hallgató vizsgázik (és nem a témában sokkal jártasabb barát, barátnő, stb.). Számítógépét speciális program zárolja, ami adott esetben azt jelenti, hogy nem nézhet utána internetes forrásoknak, e-mailben nem kaphat segítséget, és így tovább. És hogy minden teljes legyen, a rendszerhez egy, 360 fokban „látó” kamerát és mikrofont tartalmazó végberendezés is tartozik. Az általa rögzített audió- és a videóanyag a világhálón keresztül jut el Alabamába, majd ott kerül gépi feldolgozásra. A szoftver gondos elemzést végez: minden gyanús zajt és mozdulatot apró zászlóval jelöl meg. Egyelőre még nem ő dönt: az esetleges csalás tényét a tanárok és a vizsgabiztosok állapítják meg.

A rendszer iránt nagy az érdeklődés, más oktatási intézmények is bejelentkeztek érte.

Nem csoda, hogy egyre szkeptikusabban viszonyulunk a technológia ezen csodáihoz. Pedig valóban csodák, és a hibák inkább bennünk keresendők. Ha tényleg súlyos bűnökre derítenek fényt, vagy életet mentenek, senki nem vonja kétségbe alkalmazásuk jogosságát. Csakhogy apró csínytevéseknél, a normák jelentéktelen áthágásainál aligha van szükség rájuk.

Gyakran feleslegesek, bizonytalanságérzetet, alaptalan bűntudatot generálnak.