Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Jog cikkek
A CD-nként jelenleg kevesebb, mint negyven forintra rúgó jogdíj valójában a szabad másolás ára. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy jelenleg egy műsoros CD-lemez 4-5000 Ft-ért vásárolható meg - ezt érzékelhető minőségromlás nélkül kiváltja a magánmásolás útján művekkel "feltöltött" CD -, valamint hogy az interneten található fájlok letöltése és CD-re írása is magáncélú, szabad másolásnak minősülhet a szerzői jog szempontjából, akkor már talán nem is olyan botrányos a helyzet.
A jogszabályok kezdettől fogva mentesítették a kiadott művekről otthon, "magáncélra" másolatokat készítőket az engedélykérés és a jogdíjfizetés egyébként általános kötelezettsége alól. Ezen mentesítés indoka az volt, hogy a magáncélra készülő másolatok nem érintették jelentősen a jogosultak (szerzők, kiadók) vagyoni érdekeit, ugyanakkor a közművelődést nagymértékben elősegítették. Ezen elv összhangban áll azzal a társadalmi, alapos megszokásból eredő elvárással is, hogy a szerzői jog lehetőleg maradjon meg a koncerttermek, színházak, mozik világában, és ne tegye be a lábát az ember lakásába.
Meddig magán a cél?
Mivel magyar bíróság még nem foglalkozott a "magáncélú másolás" fogalmának értelmezésével, határainak a gyakorlatban történő megvonásával, így csak a jogirodalomra hagyatkozhatunk e kérdés megválaszolásakor. A szerzői jogi törvényt magyarázó jogirodalom álláspontja szerint "a magáncél átfogja a magán és személyes, belső felhasználási célú másolást, mindazt, ami a saját vagy a széles ismeretségi kör műélvezetét szolgálja, ideértve a nem magánszemély jogalanyok alkalmazottjainak, tagjainak műélvezetét is." (A szerzői jogi törvény magyarázata, szerk.: Gyertyánfy Péter, KJK. 2000.)
Másnak nem lehet, csak magunknak
Azaz ebben a - nem is olyan szűk - körben a szerző engedélye és jogdíjfizetés nélkül szabadon másolhatók a művek. Ez alól néhány műtípus estében tesz csak kivételt a törvény, a legfontosabb ezek közül a szoftver, amely tehát még a fenti célokra sem másolható, csupán 1 db biztonsági másolatot készíthet róla az, aki egyébként jogszerű felhasználója a terméknek. Rossz hír a "CD-írás megvárható" szöveggel szolgáltatást kínáló kisvállalkozásoknak, hogy a magáncélú másolás szabadsága nem vonatkozik a mással készíttetett másolatokra. Az 1999-es szerzői jogi törvény alapján más személlyel számítógép útján vagy elektronikus adathordozóra nem szabad másolatot készíttetni a jogosultak engedélye nélkül.
Hologram - a legújabb szerzői jogi vízió
A magáncélú, otthoni, jogdíjfizetéssel nem járó másolások és a művek jogdíjfizetéssel járó kereskedelmi forgalmának aránya - elsősorban a zeneművek tekintetében - a hatvanas-hetvenes évekre jelentősen megváltozott. A mambómagnó-korszak, és különösen a kazettás magnó beköszöntével felvirágzott az üres hanghordozók piaca, hiszen előbb-utóbb szinte minden háztartásban akadt egy magnó, így aztán olcsón és egyszerűen hozzá lehetett jutni a zenéhez, ami a magánmásolások mértékének tömegessé válásához vezetett. Ez kissé megborította az eddig többé-kevésbé fennálló egyensúlyt a jogosultak és a felhasználók között. A mérleg nyelvét a lehető legkevesebb beavatkozással és fájdalommal visszaállítani nem volt kis feladat.
Jogdíj az üres kazettákon
A német jogalkotás végül 1965-ben a világon először bevezette az üres hordozó árába beépített ún. "üreskazetta-jogdíjat". Kis hazánk - már akkor is éltanuló módjára - 1982-ben tette meg ugyanezt, Ausztria után a harmadikként. A mára Európa-szerte elterjedt jogdíj mögött álló koncepció lényege, hogy az üres hordozót megvásárló személyek magáncélú másolásaikért közvetve kompenzációs díjat fizetnek a jogosultaknak. A jogszabály szerint díjfizetésre kötelezett személy a hordozó előállítója, illetve importőre. A másolást végzők a fogyasztói árba foglalva viselik a terhet.
Minden más megoldás rosszabb
Bár e jogdíjfajta látszólag valóban meglehetősen pontatlan módszere a kompenzációnak, ráadásul átalányjellege miatt olyan felhasználók is óhatatlanul megfizetik, akik csak saját alkotásaikat, adataikat mentik a hordozóra, ráhúzható e megoldásra is a közös jogkezelésre általában is igaz churchilli axióma, miszerint minden más megoldás - pl. a magáncélú másolás szabadságának feladása, és az otthoni másolások egyedi engedélyhez kötése - rosszabb, illetve kivitelezhetetlen lenne.
A jogdíj bevezetése óta eltelt évtizedekben a jogdíjfizetés alapjául szolgáló hordozók köre és jellege (analóg - digitális) egyre bővült, így ma már - Magyarországon pl. 1996 óta - az írható CD-t importáló, illetve belföldön gyártó cégek is jogdíjat kötelesek fizetni. A fekete és a szürke import arányának csökkentése, a tisztességes piaci verseny feltételeinek megteremtése érdekében 2002 májusától az importőrök a jogdíj megfizetését az Artisjustól díjmentesen beszerezhető hologramos matrica felragasztásával kötelesek igazolni.
Negyven forintért szabad a másolás
Ezen "sarc" kivetése ellen sokan, sokféleképpen kifejezésre juttatják tiltakozásukat, a tény mégis az, hogy ez a - CD-nként jelenleg kevesebb, mint negyven forintra rúgó - jogdíj valójában a szabad másolás ára. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy jelenleg egy műsoros CD-lemez 4-5000 Ft-ért vásárolható meg - ezt érzékelhető minőségromlás nélkül kiváltja a magánmásolás útján művekkel "feltöltött" CD -, valamint hogy az interneten található fájlok letöltése és CD-re írása is magáncélú, szabad másolásnak minősülhet a szerzői jog szempontjából, akkor már talán nem is olyan botrányos a helyzet.
És akkor a másolásvédelem?
A fentiek alapján tehát a magáncélú másolásra jogom van, hiszen az írható CD megvásárlása útján megfizettem a másolást kompenzáló jogdíjat - gondolja a cikk olvasója. Node akkor hogyan lehet az, hogy a gyakorlatban egyre több lemezkiadó megfoszt engem ettől a másolási jogtól, hiszen technikai úton kizárja a CD másolását, és ugye - amint azt a DeCSS-ügyből már megtanultuk - a másolásvédelem feltörése jogsértés? - gondolkodik tovább olvasónk. Fogas kérdés valóban, a jogirodalom - nem meglepően - meglehetősen szűkszavúan foglalkozik a kérdéssel: "a hatásos műszaki intézkedés használata, a hozzáférés korlátozása a jogosult kizárólagos joga, amelynek gyakorlásával meggátolhatja a szabad felhasználásokat is. A kérdést a nem túl távoli jövőben, kivárva az európai konszenzust tükröző irányelv megszületését, szabályozni szükséges"- írja az idézett kommentár. Ugyanakkor tény az is, hogy az 1999-ben hatályba lépett szerzői jogi törvény szerint a másolásvédelem feltörése, mint a többszörözést megakadályozó hatásos műszaki intézkedés megkerülése - jogsértés. Nos, az EU vonatkozó irányelve azóta megszületett, és tükrözi is a konszenzust.
Veszélyes vizeken az EU
Az unió legfrissebb, a szerzői jog és az információs társadalom összefüggéseit vizsgáló 2001/29/EK irányelvében kísérletet tett a címben idézett három jogintézmény viszonyának feltérképezésére. Az elkészült térkép leginkább a nagy felfedezések korának spanyol iránytűtérképeire hasonlít: egymást a laikus szempontjából nézve minden logika nélkül metsző vonalak kusza hálózata, mely alapján kicsit könnyebben eltéved a tapasztalatlan hajós, mintha térképe sem lenne.
Az irányelv a jogharmonizációs célt kissé szem elől tévesztve ugyanis sommásan úgy rendelkezik, hogy a jogosultak kötelesek valamilyen ésszerű, de következetes módszert alkalmazni annak érdekében, hogy a szabad felhasználások - köztük a magáncélú másolás - lehetőségeivel a hozzáférést korlátozó technikai eszközök, módszerek dacára a megfelelő mértékben élni lehessen. E körben megfelelő tekintettel kell lenni az említett díjigényekre is. Amennyiben meghatározott időn belül a jogosultak ilyen megoldás alkalmazásában megegyezni nem tudnak, a tagállamokra hárul az a szerep, hogy megtalálják, és jogi úton kötelezővé tegyék a megoldást. A cikk megírása idején még egyik EU-tagállamnak sem sikerült, mint ahogy a fából vaskarika kifejlesztése is tovább várat magára.
|
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
