A Windows Vista megjelenése előtti marketinges hadjárat egyik vezérmotívuma volt a Vista Capable matrica. Ezt olyan számítógépek kaphatták meg, amelyekről a konfiguráció alapján a Microsoft garantálta, hogy képesek lesznek futtatni az akkoriban nagy várakozással övezett új operációs rendszert. Aztán utólag, a Vista megjelenésekor kiderült, hogy a helyzet nem ennyire egyszerű, a matrica igazat is mond, meg nem is. A Vista Capable gépek valóban alkalmasak voltak a Vista legkisebb változatának, a Home Basic verziónak a futtatására, de a többi, szebb, nagyobb, több extrával felszerelt változattal már nem bírtak el. Igaz, annak jelzésére, hogy az adott gép az összes létező Vista verziót tudja futtatni, létezett egy másik besorolás is, a Premium Ready.
A Microsoft elleni vád az volt, hogy a Vista Capable kampány árfelhajtó erő volt a pécés piacon, és olyan gépek vásárlására ösztönözte a felhasználókat, amelyek valójában csak egy gyengébb Vista-verzióval működtek, azzal, amiből pont hiányzott a rendszer legfőbb újításaként beharangozott Aero kezelőfelület legtöbb látványos eleme. A bíróság most kimondta, hogy a kampány félrevezető volt.
Keith Leffler, a University of Washington közgazdász professzora, akit a vád szakértőjeként hallgattak meg, 3,92 és 8,52 milliárd dollár közé tette azt a kárt, amit a reklámkampány okozhatott a vásárlóknak. Összesen 19,4 millió Vista Capable minősítésű pécét adtak el, ebből a Microsoftnak közel 1,5 milliárdos bevétele volt. Leffler úgy számolt, hogy minden egyes ilyen gépet 1 gigabájt memóriával és az Aero futtatására alkalmas videokártyával kellett fejleszteni. A végösszegnél azért van a nagy szórás, mert a notebookok esetében elég nehézkes a fejlesztés árát meghatározni a nehezen, vagy éppen sehogy nem cserélhető alkatrészek miatt; ezért ott minimum 245, maximum 590 dollárt határozott meg költségként a szakértő.
A Microsoft abszurdnak nevezte az összeget, és ragaszkodik ahhoz, hogy nem okozott kárt a vásárlóknak.