További Jog cikkek
A New York elleni terrortámadás nyomán az amerikai törvényhozásban szinte azonnal elkezdődött a terrorizmus elleni totális háború előkészítése. A szabadságjogok háború idején szokásos korlátozása ezúttal nem a szólásszabadságot, hanem a magántitkot érinti.
"Amerikát azért választották e támadás célpontjának, mert mi vagyunk a világon a szabadság és esélyegyenlőség legfényesebben izzó fáklyája. Ezt a fényt senki sem olthatja ki" - mondta George W. Bush, amerikai elnök a World Trade Center és a Pentagon ellen végrehajtott terrortámadás napján.
Azt hogy a szabadságjogok bizonyos fokú leépülése háborús helyzetben - nemzetbiztonsági szempontokkal indokolható - elkerülhetetlen jelenség, a legtöbb jogtudós nem vitatja. Így a kezdetektől biztosnak tűnt, hogy az alapvető internetes polgárjognak tekintett digitális magántitok a megszüntetendő dolgok közé kerül. Az igény adott: nehézgéppuskákkal felszerelt helikopterek járőrözzenek minden gyanús vetemény felett, és lehetőleg a kibertérben is pörköljenek oda minden szakállas csokkernek.
Gregg javaslatát valószínűleg nem veszik be a terrorizmusellenes törvénycsomagba - főként amiatt, mert értelmetlen. A PGP erős titkosításra képes, kormányzati különbejárattal el nem látott verzióját évek óta ingyen letöltheti minden rászoruló. Ezenkívül a világ egyéb országaiban is születnek titkosítóprogramok, amelyekbe végképp nincs bejárása a CIA-nek.
Az öngyilkos merényletek, az általuk okozott példátlan pusztulás nyomán kezdettől háborús cselekménynek minősültek. Háborúra hatalmazta fel Bush-t a Kongresszus, és negyvenmilliárd dolláros hadiköltségvetés megszavazásával nyomtékosította álláspontját.
Rendőrség, kinyitni!
|
| Az egyik merénylő a repülőtéren |
A súlyos sérelem esetén felmerülő, biztonságra és odabaszásra irányuló igényt természetesen érzékelték az amerikai törvényhozás tagjai - ennek ellenére korántsem követelték habzó szájjal a statárium bevezetését. A civil jogok védelme így gyakrabban merült fel ellenérvként, mint az előre látható volt.
Megint a házmester
New Hampshire republikánus szenátora, Judd Gregg (ismertebb nevén Judge Dredd) ismét felmelegítette a kriptográfia korlátozásának korábban már elhantolt kérdését.
A felvetés logikus: az FBI ismeretei szerint az Al-Kaeda fiókszervezetei és más szélsőséges terrorszervezetek 1996 óta használnak erős titkosítószoftvereket kommunikációjuk védelmére. Ha nem használnának, a New York-i tragédia sem következett volna be, mert lefülelték volna őket.
Az indítvány a már korábban megbukott "házmesterkulcsos" megoldást vezette volna be. Ennek lényege, hogy a kormányzati szervek saját kódkulcsot kapnának az összes Amerikában forgalmazott titkosítóprogramhoz - így hozzáférhetnének azokhoz az információkhoz, amelyet pont előlük próbálnak elrejteni.
|
| Phil Zimmerman Kétkulcsos gyerek |
Kézenfekvő példa, hogy a Európai Parlament a terrortámadások előtti héten fogadta el az Echelon-jelentést, amely szerint az Amerika, Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália és Új-Zéland által üzemeltetett, hidegháborúból visszamaradt lehallgatórendszert előszeretettel használják ipari kémkedésre vagy nagy volumenű állami közbeszerzések esetén a pályázó európai vállalatok eltiprására. Ezzel együtt felhívták az európai vállalatokat, hogy használjanak titkosítóprogramokat, ahol csak lehet.
Boys don't cry
A közvélekedés azonban továbbra is gyanús és tisztességtelen dolognak tekinti a rejtjelezést. Különösen érdekes polémia alakult ki ezzel kapcsolatban a két vezető amerikai napilap, a konzervatív Washington Post és a liberális New York Times között.
A Washington Post technikai rovatában olyan cikket közölt, amely szerint a Pretty Good Privacy titkosítóprogram írója, Phil Zimmerman a terrortámadások nyomán összeroppant a bűntudat súlya alatt, és azóta is minden nap sír.
A különös közlést követően a New York Times is felkereste a nagy tiszteletnek örvendő programozót, aki elmondta: valóban elszomorították az események, de szó sincs arról, hogy naphosszat az egereket itatná, vagy nagy darab barnakőszénnel ütögetné a mellbimbóját vezeklésül.
Az elkerülhetetlen
John Ashcroft igazságügyi miniszter és kereszténységi illetékes elvtárs kérései nyomán azonban szélesebb nyomozati jogkört kap az FBI. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a szövetségi nyomozók bárkit jól lehallgathatnak.
A titkos telefonlehallgatás társadalmi elfogadottsága az évtizedek során folyamatosan csökkent. Az ötvenes évek komcsihisztériája idején a megkérdezettek 65 százaléka tartotta szükségesnek a lehallgatás széles körű alkalmazását - 1997-ben 29 százalék vélekedett ugyanígy. A terrortámadást követően azonban az amerikaiak 60 százaléka gondolja úgy, hogy szükséges lenne, hogy az FBI bárkit bírói engedély és vizsgálat indítása nélkül lehallgathasson.
Emellett tovább működik és virul a Carnivore - pontosabb nevén a DCS-1000 -, az FBI mini-Echelonja, amely hozzáférést nyújt bárki elektronikus levelezéséhez. A hálózati forgalmat szűrő dobozkákkal már a terrortámadást követő órákban felkeresték a legnagyobb amerikai internetszolgáltatókat a nyomozóhatóság szakemberei. A hírek szerint Windowson futó eszközből jutott pár a Hotmail kábeleire is. A legtöbb szolgáltató csendben beleegyezett a lehallgatóberendezések felszerelésébe.
A Carnivore-ral kapcsolatban (működése, alkalmazásának módja és iránya, szabályai, az általa beszerzett információk felhasználása) egyébként a mai napig nem tudtak részleteket kicsikarni az FBI-ból a civil szervezetek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
