12 ezer gigabájtnyi személyes adatot ad ki a YouTube a látogatóiról

A bíróság az ötből két kérést jogosnak ítélt, hármat pedig elutasított. A Google-nak még így is óriási mennyiségű személyes adatot kell kiadni a látogatóiról. Bármit is találnak ezekben a Viacom szakértői, az alapvetően befolyásolhatja a több mint egy éve húzódó per kimenetelét.

A Viacom első számú kérése a Google keresőalgoritmusára vonatkozott, illetve annak a YouTube-on alkalmazott verziójára. A médiacég egyik fő vádja szerint a YouTube-on a keresési eredményeket úgy manipulálja, hogy a jogsértő mozikat a felhasználók saját készítésű videói elé rangsorolja. Így könnyebb megtalálni és ingyen megnézni a filmeket, videoklipeket, tévéműsorokból felvett részeket - ami vonzóbbá teszi a videómegosztót a látogatók számára, a nagy médiacégek kárára, és az ő tartalmaik jogtalan használatával. A bíróság ezt a kérést elutasította, mondván, a Google keresőalgoritmusában több millió órányi programozói munka volt, és az egész cég legértékesebb üzleti titka.

A második kérés a YouTube automata szűrőrendszerét, a Video ID-t érintette. Ezt nem sokkal a per elindulása után fejlesztették ki a Google-nél, saját bevallásuk szerint nagyjából 50 ezer órányi munka van benne. Ez az a rendszer, ami minden feltöltött videót átfésül, és ha gyanúsnak találja, nem engedi kitenni a videómegosztóra, míg az erre specializált csapat egy tagja meg nem nézi, és vagy engedélyezi, vagy letiltja. A Viacom szeretett volna ennek a forráskódjába is belenézni, illetve belejavítani, persze puszta segítőkészségből, hogy a hatékonyságát növelje. A bírót ez az érvelés sem hatotta meg, és elutasította a kérést.

Ijesztő mennyiségű adat

Nagyobb szerencsével járt a médiacég a harmadik kérésével: a bíró döntése alapján megkapják az adatbázist, ami az összes jogsértő videót tartalmazza, ami valaha megjárta a YouTube rendszerét, de letiltották. Ezzel a Viacom azt szeretné alátámasztani, hogy milyen óriási mennyiségű illegális tartalom szerepelt az évek során a videómegosztóban, és ezzel is bizonyítani, hogy azt a jogsértő tartalom vitte sikerre. A bíró "ijesztő mennyiségűnek" nevezte az ilyen videók mennyiségét.

A legnagyobb vihar a négyes számú kérés körül alakult ki, amit a bíróság szintén jóváhagyott. Eszerint a Google köteles kiadni a YouTube teljes naplófájl-archívumát, ami minden egyes videónál rögzíti ip-címmel, felhasználónévvel, pontos időponttal rögzíti, hogy ki, mikor, honnan, és hányszor nézte meg. A Google ugyan tiltakozott, hogy ez súlyosan sérti a felhasználók személyiségi jogait, de a bíró hajthatatlan maradt. A 12 ezer gigabájtos adatbázis lehet a fő bizonyíték az egész perben, mert pontosan megmutatja, hogy az illegális videókat mennyien nézték meg, és hogy valóban ezek miatt jár-e a YouTube-ra a közönség.

Végül az ötödik kérést, ami a privát, jelszóval védett videók archívumának átadását célozta, a bíró ismét elutasította, éppen a júzerek személyiségi jogaira hivatkozva. A Viacom azért akart hozzáférni ezekhez a videókhoz, mert azt sejtik, hogy ezen a csatornán kalózok osztják meg egymással a filmeket.

Menekülő út

A Google fellebbezett a döntés ellen, és azt próbálja elérni, amit egy online pornográfiával kapcsolatos perben egyszer már sikerült (igaz, akkor nem vádlottként, hanem tanúként szerepelt a cég). A bíróság akkor a keresési eredmények naplófájljainak kiadását kérte, a felhasználók adataival együtt, de végül sikerült abban megállapodni, hogy elég egy személyes adatok nélküli részlet a keresési naplófájlból, amiből megbízható becsléseket lehet tenni a teljes felhasználói kör szokásaira.