A jelenlegi körülmények között a halálzóna kiterjedése meghaladhatja a tavaly nyáron mért 17 255 négyzetkilométert, és elérheti akár a 22 015 négyzetkilométert is, ami majdnem a duplája az 1990 óta mért átlagnak – írja a BBC.
Folyók szállítják a szennyezést
A halálzónák területén a víz oxigénben szegény, ezért a tengeri élőlények többsége nem tud megélni benne. A jelenség hátterében a folyók vizével a tengerbe ömlő szerves szennyezőanyagok (elsősorban különféle trágyák) állnak. Ezek az algák elszaporodását eredményezik, amelyek elnyelik az oxigént. Sokan ezt a jelenséget teszik felelőssé a part menti cápatámadásokért, mivel az állatoknak el kell hagyniuk az érintett területeket.
A Mississippin keresztül az öbölbe ömlő szerves szennyezőanyagok mennyisége az elmúlt ötven évben megháromszorozódott. "Megtörténhet, hogy az oxigénhiányos zóna minden eddiginél nagyobb lesz, mivel a nitráttartalom májusban – kritikus időszak ebből a szempontból – nagyon magas volt" – nyilatkozta Eugene Turner, a Louisianai Állami Egyetem munkatársa. "Ezt okozhatja az egyre intenzívebb földművelés vagy szokatlan időjárási körülmények is."
Nem elszigetelt jelenség
A kutatók szerint a viharok még megváltoztathatják a helyzetet, és összekeverhetik az oxigénben gazdag területeket az összefüggő algamezőkkel. A Mexikói-öbölben lejátszódó folyamat egyébként nem egyedülálló. Az ENSZ arra hívja fel a figyelmet, hogy az intenzív mezőgazdasági termelés terjedésével a halálzónák egyre megszokottabbak lesznek. A 2003-ban kiadott Globális Környezetvédelmi Kilátások című könyv szerint az oxigénhiányos területek száma 1960 óta minden évtizedben megduplázódott.