Eredetileg nem 160 karakteres lett volna az sms

Annyira megszoktuk, hogy a mobiltelefonon küldött üzenetek hossza legfeljebb 160 karakter lehet, hogy a jóval későbbi Twitter is ehhez alkalmazkodott, amikor 140 karakter + 20 karakterben határozta meg a bejegyzések maximális méretét. Arról viszont kevesen tudnak, hogy miért pont ennyi lett a korlát. A szabvány egyik kidolgozója, Friedhelm Hillebrand mesélte el a történetet nemrég a Los Angeles Times munkatársának, írta meg az ITcafé.

Hillebrand az 1980-as években a távközlési szabványokért felelős intézetnél (ETSI) dolgozott, ahol a még igen fiatal mobiltelefonálás új szabványait igyekeztek kialakítani. A szöveges üzenetek továbbításának ötlete már korábban felvetődött, és azt igyekeztek meghatározni, hogy milyen módon, mekkora adatmennyiség legyen az előírás.

Hillebrand volt a vezetője a nem hangalapú szolgáltatásokat felügyelő bizottságnak, mely az egész világ számára készített előírásokat, és ők alkották meg az sms alapvető szabályait.

Közvetítő csatornának az akkor már létező másodlagos, metaadatok átadására szolgáló adatvonalat alkalmazták, melyet nem használtak fel a hangtovábbításra, mivel itt volt még szabad kapacitás, és ehhez kellett szabniuk a lehetséges sms-méretet.

Először 128 karakter mellett döntöttek, de már kezdetben úgy ítélték meg, hogy ez kevés lesz, ezért kibővítették még 32-vel. Ám sokan még ekkor is szkeptikusak voltak, hogy ez a kis terjedelem elegendő-e egyáltalán bármire is, de Hillebrand saját, nem igazán tudományos kísérletei és kutatásai alapján amellett érvelt, hogy bőven.

Két érvet hozott fel mellette. Az egyik, hogy a postai levelezőlapokra általában 150 karakternyi szöveget írnak a levelezők. A másik, hogy egy kimerítőnek nem nevezhető, ám alapos vizsgálat azt mutatta, hogy a telexgépek adta lehetőségeket a felhasználók kevéssé használják ki, és jellemzően rövid, körülbelül 150 karakter hosszúságú üzenetek továbbítására használják az egyébként ilyen szempontból korlátok nélküli technológiát (akárcsak manapság az e-mailek esetében).

Hillebrand egyébként egyedül, bonni otthonában írógépen is próbálgatta, hogy lényeges mondatok, kérdések, válaszok vajon milyen hosszúak, és újra csak azt kellett látnia, hogy a 160 karakter elegendő.

Persze még maradtak további kételyek, mivel akkor még nem voltak qwerty-billentyűzetek, és Hillebrand a mai napig nem érti, hogy vajon hogyan lett az sms a beviteli mód nehézkessége (egy gomb, sok karakter) ellenére népszerű.