Itt az iTunes, itt a hülyeség

Nem kevesebb, mint 38 oldalnyi kínálaton kell átrágnia magát annak, aki végig akarja bogarászni a magyar iTunes teljes kínálatát. Ez dicséretesen bőséges (és minden nappal egyre bővül), és a közel 800 alkalmazás nagy része tényleg használható is valamire: játékok, szótárak, hangos- és hagyományos könyvek a Bibliától a Koránon mát a Shakespeare-összesig, hírgyűjtő programok, adatbázisok. És emellett ott van az a kategória (jellemzően az ingyenes programok között), aminek tagjai az égvilágon semmire nem jók, csak viccesek, vagy látványosak, vagy legalább elgondolkodtatják az embert, hogy ekkora marhaság hogy jut valakinek az eszébe.

Jedi és sör

Azonnal a kedvencünkké vált a Phonesaber nevű alkalmazás, ami egy tetszőlegesen választott színű jedi fénykardot varázsol a képernyőre, ami a filmekből ismert hangon búg, és ha összevissza lengetjük a telefont, sistereg is, mintha éppen Darth Vaderrel vívnánk életre-halálra. A külső hangszóró hiánya miatt iPod Touch-on nem annyira vicces, de Star Wars-rajongó iPhone-tulajdonosoknak maga a mennyország.

Szintén a mozgásérzékelőre épít az iPint és jópár klónja, ami a pohár szerepét játszó képernyőt feltölti sörrel (vagy más itallal), amit aztán oldalra döntve szépen ki is önthetünk belőle. A fő probléma az, hogy annyira élethűen lötyög és habzik a virtuális sör, hogy az ember óhatatlanul is megkíván egy igazit.

És hogy egy még ennél is értelmetlenebbel folytassuk: a Hold Button pontosan azt teszi, amit a neve sejtet, az érintőképernyőn kell egy gombot minél tovább nyomva tartanunk. Miért? Csak. Meg hogy megdöntsük az eddigi legtürelmesebb versenyző rekordját (szerencsére online toplista egyelőre nincs). Hasonló elven működik a Sim Stapler, amiben az Irodai patkányok című filmből ismert piros tűzőgépet kell nyomkodni, vagy a Bubblewrap, ami az érintőképernyőt buborékos fóliává változtatja, amit mindenki imád nyomkodni - és itt ráadásul a kipukkasztott buborékok újratermelődnek.

Cigaretta és zseblámpa

Az akaraterőnket edzi a Quitter, és a dohányzásról leszokóknak nyújt egy kis lelki támaszt azzal, hogy számon tartja, mennyit spóroltunk azzal, hogy nem gyújtottunk rá. Csak megadjuk, mikortól nem dohányzunk, azelőtt mennyit szívtunk, és mennyiért vettük a cigit, és onnantól szorgalmasan számolja, mennyi pénzt füstöltünk volna el. Nálam most kicsivel 24 ezer dollár fölött jár a mutató (mivel sosem szoktam rá), és kicsit idegesít, hogy vajon mire költhettem el ezt a rengeteg pénzt cigaretta helyett, mert a bankszámlámon nyoma sincs.

Meglepően hasznos a Flashlight program (van belőle legalább egy tucatnyi variáció), ami annyit csinál, hogy maximumra tekeri a fényerőt, és egy sima fehér képet tesz a képernyőre. Simán lenyomja a ceruza-zseblámpákat, kényelmesen lehet sötétben olvasni a fényénél, vagy áramszünetnél kibotorkálni a biztosítékdobozig. És persze tetszőlegesen változtatható a színe, sőt, tizedmásodperces frekvenciával villódzó stroboszkópot is faraghatunk belőle, hátha előhozza a rejtett hajlamunkat az epilepsziára.

Meghökkentően sok borravaló-kiszámoló programot találunk az iTunes-on, ráadásul ezek jellemzően nem is ingyenesek, ami azt mutatja, hogy van rájuk kereslet. Megadjuk a számla végösszegét, hogy hány százalékos borravalót szeretnénk adni, és hány fős az asztaltársaság; a program meg oszt-szoroz, és megmondja, mennyivel kell beszállnunk a közösbe. Úgy tűnik, az Apple-júzerek körében nem divat se meghívni a többieket egy-egy körre, sem mindenkinek a saját fogyasztását fizeti.

Szívroham és póker

Kezdő internetező korában mindenki megszívja legalább egyszer a klasszikus poént, amikor úgy mutatnak meg neki egy videót, hogy erre nagyon oda kell figyelni, aztán egy teljesen ártatlan jelenet közepén megjelenik egy zombifej, és a képünkbe ordít, mi meg leesünk a székről ijedtünkben. Az ízléses, kifinomult tréfa elérhető végre iPhone-on is, a Fright csomag keretében egy csomó ilyen preparált videót tölthetünk le. Már ha megér nekünk 80 eurócentet az, hogy valakinek a kezébe adjuk a telefonunkat, aztán jót röhögjünk azon, hogy ijedtében földhöz vágja.

Az optikai tuning kategóriában indul a Finger Scan, ami úgy csinál, mintha hitech ujjlenyomatolvasó lenne a telefonunkon, mutatja hová tegyük az ujjunkat, villog, elemzi az ujjlenyomatunkat, aztán nagy kegyesen hagyja, hogy használjuk a telefont. Persze kamu az egész, de roppant látványos, és minden potenciális zsebtolvajjal elhiteti, hogy tízszer annyit ér a kütyü, mint valójában.

Végül gémerbeállítottságú iPhone-tulajoknak ajánlják a Poker Timert, ami méri az időt, és jelzi, hogy egy pókerjátszmában mikor kell a vaktéteket emelni (némi hátulütője, hogy ha már úgyis ott van az asztalon a zsetonok mellett a telefon, az ember egy gyenge pillanatában simán felteszi tétnek), illetve a D20 Gaming Dice Setet, ami szerepjátékosokat segít ki, ha azoknál nincsenek éppen sokoldalú dobókockák, és szimulálja helyettük a dobásokat.