A készülék kezelése egyszerű, bár nem annyira, mint az iPhone-é, éppen az összetett beviteli rendszernek hála. Mert nem lehet csak ujjal vagy csak billentyűzettel használni, mindkettő kell hozzá. A böngészőt például még elindíthatjuk egyszerű bökéssel, a cím megadásához viszont már ki kell pattintanunk a kijelzőt, mert ahhoz a billentyűzetet kell használnunk. Ha bejön az oldal, elvileg közlekedhetünk az egészen jól sikerült görgővel is, de inkább az ujjához nyúl az ember (hiszen az még inkább kéznél van). Viszont ilyenkor meg nagyon hiányzik az iPhone-ban megismert kétujjas nagyítás-kicsinyítés.

De a G1 navigációs módszere sem rossz: az Index címlapja például alapesetben hasábra közelítve jelenik meg, viszont ilyenkor nehéz átlátni a címlapot. Ha a teljes képet akarjuk látni, akkor egy virtuális billentyűt kell megnyomnunk, ami már az egész oldalt jeleníti meg egy kis kerettel, amivel kijelölhetjük, hogy mire akarunk rázoomolni. A módszer kétségkívül működik, de az iPhone rendszere jobb.

Főleg, hogy a nagyítás, kicsinyítés és kijelölés gombjai virtuális billentyűkként villannak fel a kijelző alján minden alkalommal, amikor mozgást végzünk az oldalon, és ez a folyamatos megjelenés-eltűnés meglehetősen zavaró. Az is bosszantó az irányításban, hogy nem állnak rendelkezésre a legfontosabb funkciók, így például a frissítést és a leállítást a menügomb megnyomásával lehet csak előcsalogatni. Összességében azonban a G1-gyel kimondottan jól lehet böngészni, csak van még mit csiszolni rajta.

Amiben bajnok

Aztán vannak kimondottan tiszta ütések is az iPhone-nak: itt van például a másolás, ami a G1-en jól működik, ráadásul nem kell hozzá fizikai billentyű, pedig az Apple szerint virtuális gombokkal nehezen oldható meg az ilyesmi. Lopni kéne pár programozót a Google-től, mert a G1-esen valahogy mégis sikerült megvalósítani. Csak annyi a dolgunk, hogy hosszan nyomva tartsuk a másolni kívánt felületen az ujjunkat, és a parancs a jobb egérgomb és az orosz rulett furcsa keverékét adja: mindig más almenü ugrik elő attól függően, hogy milyen program fut épp a mobilon. De amikor a másolás az adekvát, megjelenik a copy menüpont is, és bár egy cikk szövegrészletéből nem tudunk másolni, de egy mailcím, levélrészlet vagy url kopizása például gond nélkül megy.

A második pofon a multitask: például a csevegőprogram simán fut tovább, ha elindítok egy másik alkalmazást, miközben az Apple azon siránkozik, hogy a mai mobilokon nem lehet jól megoldani a problémát. Megint csak azt tudom javasolni, hogy tessenek lopni pár programozót a Google-től.

És akkor már említsük meg a stabilitást is: míg az iPhone sokszor fagy, és néha meglepő dolgokat művel, addig a G1-est nem sikerült meggyaláznom, egyfolytában rendelkezésre állt a kétnapos teszt alatt. A hálózati stabilitással azért már volt baj bőven, sokszor fordult elő, hogy nem ment a telefonálás, ami persze egy feltört mobilnál még védhető, de a wifi kapcsolat is többször rendetlenkedett a kelleténél.

Viszont ennek a mobilnak is van olyan funkciója, amitől a lányokról lecsúszik a bugyi: a Google Street View. Ez a szolgáltatás a számítógépről is elérhető, de ott sokkal kevésbé szórakoztató. Ugye arról van szó, hogy a Google spéci kamerával végigfotózta néhány nagyváros utcáit, és ha rákattintunk a térképre, körbe tudunk nézni az utcán, de lefelé meg felfelé is van kép. Az egérrel tudunk változtatni a nézőponton, de nem a G1-esen, ami a beépített mozgásérzékelőjét használja.

Amikor például egy New York-i utcarészletet látunk egy felhőkarcolóval, és én felfele mozgatom a mobilt, akkor a kép is elindul felfelé hogy megmutassa a torony tetejét. Méghozzá a mozgatás tempójának megfelelően, tehát kábé az látszik a G1-esen, ami egy digitális fényképező kijelzőjén jelenne meg, ha valóban New Yorkban fotóznánk. Oldalirányban már kicsit döcögősen megy a dolog, de még pár év fejlesztés, és nem is lesz értelme utazni, mert minden ott lesz a mobilban. Persze tudom, hogy az iPhone-ban is megjelenik ez a lehetőség a 2.2-es szoftverrel, de az elsőség akkor is a G1-esé.

Jó irány

Sokkal többet kellett volna nyomkodni a mobilt, hogy minden tulajdonságát megismerjük, de az már most látszik, hogy az Android több hibája ellenére képes beváltani a hozzá fűzött remények egy részét. Például gyors: a pár napos használat alatt sohasem kellett várnom, nem láttam töltést, szaggatást, pedig a G1-ben is ugyanaz a hardver van, mint a legtöbb HTC-mobilban. Azok viszont rendszeresen belassulnak a béna Windows Mobile miatt, hogy a symbianos Nokiákat már ne is említsük.

Az Androidra persze még sok csiszolás vár, de kezdetnek nagyon jó, és bebizonyítja azt a tételt is, hogy nem az Apple volt ügyes, hanem a konkurencia viselkedett rendkívül ügyetlenül.

Amikor megjelent az iPhone, mindenki ledöbbent a használhatóságán, a gördülékenységén, amit a konkurenseknek a mai napig nem sikerült leutánozniuk. Aztán jött a Google, és készített egy hasonlóan élvezhető platformot. A Nokia, a Samsung, a Sony Ericcson, a Microsoft, egyszóval a többiek bizonyos szempontból elavult, túlbonyolított technológiákat próbálnak megetetni velünk, most legalábbis már van bizonyíték rá, hogy lehet ezt másként is csinálni. Persze a Microsoftot leszámítva az Android egyszersmind remény is a felsorolt a cégeknek: bárki használhatja a platformot, ami várhatóan egy éven belül középkategóriától felfelé ott lesz mindegyik fontos gyártó készülékében. Csak ki kell várni.

A T-Mobile G1-et a Speedshoptól kaptuk tesztelésre.