Mobilok és gyümölcslegyek

A mobiltelefon és a muslincák (aka gyümölcslégy) közötti összefüggésrendszerben kutakodva, valahol középtájon két kannásbort találnánk egy nagy merci vérfoltos és műtrágyától bűzlő csomagtartójában.

De mi az összefüggés a muslincák és London üzleti negyedének túlterhelt mobilrendszere között?

Sejtek és cellák

Ketten közülük

Richard Tateson távközlési mérnök, PhD-jét fejlődésbiológiából szerezte Cambrigde-ben. Tateson a British Telecom fejlesztéssel foglalkozó cégének, a Btexactnek kutatásvezetője. Filozófiája, hogy a természeti analógiák alkalmazása segíthet a számítástechnikai problémák megoldásának megtalálásában.

Vegyük például a muslinca embriót! A fejlődés során valamilyen módon eldől, hogy a kezdetben azonos sejtek közül melyikből legyen szárny, fej, tor, potroh - és mivel a muslincában nem működik központi bizottság, minden sejt maga dönti el, hogy mivé fejlődik. Tatesont ez vezette a mobilrendszerek problémáinak megoldásához.

Színezett területek

A mobilszolgáltatók drága pénzért engedélyt kapnak egy frekvenciasávra. A bázisállomások ebből a sávból bizonyos frekvenciákon bonyolítják az adatforgalmat (főként beszélgetést). A szolgáltató feladata, hogy úgy ossza el a frekvenciákat az állomások között, hogy számuk épp elegendő legyen az ott tapasztalható forgalom ellátására.

Térkép e táj

A kiosztást bonyolultabbá teszi, hogy a hívások eloszlása nem egyenletes. Ha London üzleti negyedét nézzük, akkor nap közben erősen terhelt a rendszer, éjszaka viszont rendkívül kevesen telefonálnak onnan (ilyenkor minden frekvencia besugárzása felesleges).

Emellett arra is ügyelni kell, hogy az egymással szomszédos állomások ne ugyanazokat a frekvenciákat használják, mert az interferencia leronthatja a hangátvitel minőségét. Olyan ez, mintha egy térképen minden szomszédos országot különböző színűre próbálnánk színezni a lehető legkevesebb szín felhasználásával.

Ön dönt

Tateson tudta, hogy a muslincaembrió sejtjei nem pusztán a maguk által kitalált módon fejlődnek, de folyamatosan kommunikálnak egymással. Az a sejt például, amelyből a szárny lesz, olyan kémiai üzenetet küld az őt körülvevő sejteknek, amely megakadályozza, hogy ők is szárnnyá fejlődjenek. Az idegrendszerré fejlődő sejtek hasonló üzenetekkel "szerzik meg maguknak a jogot" a fejlődésre, míg végül minden sejtcsoport a neki szánt szervekké alakul, míg végül muslinca lesz a dologból.

A bázisállomások frekvenciáinak elosztására a szakember ugyanezt a megoldást dolgozta ki: az állomások szomszédjaikkal kommunikálnak, frekvenciákat kérve. Amelyik állomás nagyobb forgalmat bonyolít az hangosabban követelőzik, és megkapja a frekvenciát, míg végül mindegyik megkapja azt, amelyik a rendszer optimális működéséhez szükséges.

Éljenek az állatok!