További Mobil cikkek
Nehéz elhinni, hogy komoly verseny van a mobilszolgáltatók között, hiszen a három szereplő két éve stabilan tartja pozícióját. A T-Mobile 44-45, a Pannon 34-35, a Vodafone pedig 20-21 százalékos részesedésnél betonozta be magát, és a leglátványosabb akcióik is legfeljebb néhány tized százalékos elmozdulást eredményeznek. Az IIR által a héten megrendezett Tele.hu 2007 szakfórum egyik előadása azzal foglalkozott, hogy ezen a helyzeten miként változtathatna a virtuális szolgáltatók megjelenése, illetve azzal, hogy hazánkban miért nincs egyetlen virtuális mobilszolgáltató sem, amikor más országokban több tucat verseng egymással. (A virtuális mobilszolgáltató olyan, mint például a vezetékes hálózaton a Tele 2, azaz nincs saját hálózata, a nagykereskedelmi áron megvásárolt beszédperceket árulja.)
Szathmári Géza, a GTS Datanet ügyvezető igazgatója provokatív vitaindító beszédében azt vetette fel, hogy a mobilszolgáltatók általában szabályozási nyomásra teszik lehetővé a virtuális szolgáltató indítását. Szerinte hazánkban lehet potenciális érdeklődő, és ezek tipikusan olyan – más területen – nagy ügyfélbázissal rendelkező cégek, akik márkaismertségüket és fölös erőforrásaikat kihasználva sok ügyfelet szerezhetnek. Ilyen cég lehetne elméletileg a Tesco vagy a többi áruházlánc, akik amúgy is bedobják hetente a szórólapjaikat a postaládákba, valamint a nagyobb távközlési cégek, mint az Invitel vagy a GTS Datanet.
Erre igen támadóan reagált Marchart Pál, a Vodafone távközléspolitikai igazgatója. Ő úgy látja, hogy a magyar szabályozás teljesen rendben van, megfelel az Unió irányelveinek. Szerinte inkább az a gond, hogy nincs olyan piaci szereplő, aki képes lenne virtuális mobilszolgáltatást indítani, aki ért a mobilszolgáltatáshoz és jó üzleti modellt tud felépíteni. Hat éve ugyanazt hallgatjuk a témáról, mondta Marchart Pál, ráadásul mindig nem a mobilszolgáltatóktól kell megtudnunk, hogy mit gondolnak erről a helyzetről a mobilszolgáltatók. Végül még azt is elmondta, hogy a szabályozói nyomásra létrejött virtuális szolgáltatók sorra bedőltek, a sikeresek kölcsönös megállapodásra és valamilyen üzleti elképzelésre épülnek.
Bárányné Sülle Gabriella, a Magyar Telekom távközléspolitikai szakértője szintén úgy látja, hogy nem a szabályozás miatt nem mozdul el a mobilszolgáltatók piaci részesedése. Szerinte hazánkban nem magasak a végződtetési díjak (amit a virtuális szolgáltató annak a másik telefontársaságnak fizet, akinek a hálózatába irányul a hívás), viszont a lakosság kevesebbet költ, tehát kevesebb pénz marad a szolgáltatónál. A virtuális szolgáltatók is csak erre a pénzre pályázhatnak, nem többre.
Van olyan magyar társaság, akinek megérné virtuális mobilszolgáltatást indítani, szállt be a vitába erre reagálva Zsembery György, az Invitel marketing igazgatója. Szerinte azonban nincs olyan üzleti fogatókönyv, amely előnyös lenne a T-Mobile-nak, de azoknál a cégeknél, ahol mások a tulajdonosi elvárások, jól jöhet egy virtuális szolgáltató. Az új technológiák, mint például az IPTV és a HSDPA mind arról szólnak, hogy miként lehet másoktól (kábeltévésektől illetve a netszolgáltatóktól) ügyfeleket elmarkolni, de fontos, hogy ne csak a Magyar Telekom legyen képes elmarkolni, fejtette ki az Invitel szakértője.
Zsembery György végül hozzátette, hogy a vezetékes és mobil hálózatok konvergenciájában nem az a lényeg, hogy milyen határvillongások vannak, hanem az, hogy az ügyfél miként kapja meg a különböző szolgáltatásokat. Magyarán a felhasználói élmény számít. Sülle Gabriella erre azonnal előrukkolt az Apple iPhone példájával, amely egyedülálló jelenség, mert most először kap egy mobilgyártó részesedést a forgalom után. Ez azért lehetséges, mert az Apple olyasvalamit készített, ami érdekli az embereket, de csak akkor működik igazán, ha van internetkapcsolat. Persze mások is megpróbálkozhatnak ilyesmivel, de nem tudja, hogy egy HTCC vagy egy GTS Datanet mit tud lerakni az asztalra.